New Day 19. fejezet

19. fejezet

Jake tényleg hamar megérkezett, már a szobámba várt mikor beléptem.
- Hogy értél ide ilyen gyorsan? – kérdeztem miközben átöleltem
- Épp járőröztem…
- Értem.
- Látom már bepakoltál – mosolygott és a bőröndre nézett- Jó utat – mondta
- Köszönöm
- De kérlek nagyon vigyázz magadra… - mondta és könyőrgően nézett rám
- Hát ez nem igaz- csattantam fel – Mindenki ezt mondja. Oké, hogy béna vagyok, de ti már biztosak vagytok abba, hogy velem mindig csak baj történhet. Miért kell mindig így nézni a dolgokat?- Jake halványan elmosolyodott- Ez nem vicces- szidtam le, és kitéptem magam az öleléséből.
- Jól van bocsánat- mosolygott rám – Aranyos, vagy amikor mérges vagy.
Nem mondtam semmit, csak lecsuktam a bőröndömet és becipzáraztam. Tényleg elegem volt már abból, hogy mindenki félt. Pedig, miattam van minden…
- Bella – jött a hátam mögé Jake – Bocsáss meg, ne vesszünk össze ilyen butaságon
- Jó – láttam be. Még csak most kaptam vissza őt…
- Na. Nekem mennem kell- mondta és átölelt
- Már?
- igen. Seth vette át a helyem, és neki sietnie kell haza… sajnálom. – mondta
- Semmi baj. Nagyon szeretlek – mondtam és erősen megöleltem. Végül is mi van, ha be lesz rúgva az a szerencsétlen pilóta? Nem bízom a véletlenre. Mindent úgy kell tenni, hogy ez az utolsó alkalmam rá hogy meg tegyem, mert ki tudja mit hoz a holnap? Vagy akár csak a következő perc?
- Mi a baj Bella? – kérdezte, mert észre vette hogy szorosabban ölelem
- Semmi. – mondta- Csak nagyon szeretlek.
- Én is téged. Nagyon.
Egy vonyítás hallatszódott.
- Mennem kell Seth már szeretne otthon lenni…
- Mi ütött belé? – kérdezte- Azt hittem szereti, hogy sokáig kint lehet…
- Bevésődött- mondta mosolyogva, én meg teljesen meglepődtem
- Hát... –makogtam – Gratulálok neki.
- Átadom, bár gondolom úgyis hallja – mosolygott
- Azért add át neki. Meg mindenkinek, hogy üdvözlöm őket.
- Rendben – mondta, majd megpuszilt, és kiugrott az ablakon.
Megvártam még eltűnik a sötétbe, majd letusoltam, és lefeküdtem…
Másnap reggel korán keltünk, és egy kevés reggeli után elindultunk Seattle-be. Az út csendben telt, Charli vitt fel, így én elől ültem mellette, még anya hátul Philel. Anya végig aludta az utat. Én nem bírtam aludni. Megbántam, hogy bele mentem ebbe az egész New Yorkos ügybe, bár biztos nem jön rosszul ez a kis levegőváltás, még ha New York levegője tiszta szmog is.
Mivel nem álltunk meg sehol, két óra múlva már a reptéren voltunk. Charli átölelt és még ő is elmondta legalább ötször, hogy vigyázzak magamra. Én csak bólintottam…
A gép tízkor indult, és mi addig megittunk egy kávét. Mikor már a gépen ültünk, éreztem, hogy fáradt vagyok, így az elindulás után félórával már aludtam is…

- Nézd csak... a híres Bella – mondta egy rideg női hang,én a földön ültem a sötétbe – Mit keresel itt? – A hideg női hang tulajdonosa, kilépett a fénybe. A nő, vagyis inkább lány, mert nem nézett ki, csak 16 évesnek, gúnyos mosollyal nézett rám. Engem a hideg is kirázott.
- Nahát, Jane! – szólalt meg egy férfi – így illik köszönteni, egy rég várt vendéget? - most a férfi lépett ki a sötétségből, bőrén megcsillant a napfény. Fekete, haja volt, és én rögtön megismertem. Láttam már Charlisle szobájában a képen. A férfi a kezét nyújtotta, hogy segítsen felállni.
- Nem bántalak. Tudom miért jöttél. Nem szeretnéd, ha Cullenék közelébe lennénk, ezért inkább önfeláldozóan eljöttél… milyen furcsa, hogy feláldozod magad egy vámpírét…– mondta és közelebb lépett. Aro még mindig a kezét nyújtotta. Nem fogtam meg a kezét, inkább felálltam magamtól. Ő nem szólt egy szót se, de látszott rajta, hogy ezt nem várta tőlem.
- Aro vagyok – mutatkozott be – Gondolom már rájöttél, hogy mi vagyok. Ő Jane…

- Kislányom!- szólongatott René. Lassan kinyitottam a szeme.
- Már ott vagyunk? – kérdeztem. René megrázta a fejét.
- Még félóra.
- Mennyit aludtam?
- Hát, olyan 6 órát körül belül – mondta – Kérsz valamit inni?
Megráztam fejem. René visszafordult Philhez, én pedig az ablaknak támasztottam a fejem, és kinéztem.
Az álmomon gondolkoztam. „Nem szeretnéd ha Cullenék közelébe lennénk, ezért inkább ide jöttél…”- idéztem fel az álmot. ezzel talán megmenthetném őket? Ha elmennék egy magam, akkor nem kellene a Voltuirnak visszamennie Forksba.
- Bella kicsim jól vagy? – kérdezte és aggodalmasan nézett rám
- Persze – mondtam és nyeltem egy nagyot.
Anya elkezdett nekem fecserészni, és egészen addig beszélt, még meg nem szólalt a hangszóróból a pilóta hangja
- A megszállást megkezdjük, kérem, foglaljanak helyet, és csatolják be biztonsági öveiket- hangzott.
Mindenki így tett, és 20 percre rá, már landoltunk is.
Ahogy a kijárat felé haladtunk, meg akadt egy kiíráson a szemem.
Olaszország
Indulás: 18:00
Érkezés Rómába (Itteni idő szerint): 14:00
Ottani idő szerint: 20:00

- Jössz kicsim?- kérdezte René
- Igen, mindjárt – mondtam. Még egyszer elolvastam az indulást, majd mentem anyáék után.
Taxival mentünk Pihil szüleihez. Legalább félóra volt mire átverekedtük magunkat a nagyvároson.
Phil szülei nagyon aranyosak voltak, rögtön úgy fogadtak, mintha már rég ismertek volna. Aztán mesélni kezdtek Phil gyerek koráról, hogy milyen ügyes volt meg ilyenek. Én elnézést kértem és fel mentem a nekem kijelölt szobába telefonálni. (Charli egy mobil telefont csempészett a bőröndömbe.) Így gondoltam, a legkevesebb, hogy felhívom.
- Bella? – kérdezte mikor felvette a telefont
- Szia apa – mondtam – Megérkeztünk, minden rendbe – mondtam mielőtt bármit is kérdezhetett volna
- Rendben. És milyen New York?
- Remek – mondtam, bár még nem sok mindent láttam. Ezt nem mondtam hangosan.
- Az nagyon jó. Nézz szét helyettem is
- Rendben… Apa. Nagyon szépen köszönöm a mobilt – mondtam, mert csak meg kell köszönni
- Ugyan, semmi kicsim, épp ideje volt már.
- Köszönöm. Letudnál pár számot diktálni? – kérdeztem
- Persze.
- Köszi. Kellene Jakék száma, és Edwardé, meg Alicé – mondtam és elő kerítettem egy lapot.
- Mondhatom? – kérdeztem.
- Aha…
Charli lediktálta a telefonszámokat, majd elköszöntünk egymástól és letettük a telefont. Én rögtön ütöttem Edward számát. Még egyet se csörgött, mikor bele szólt a telefonba a számomra legédesebb hang:
- Szia, Bella. Minden rendbe? – kérdezte és a hangjába aggódást lehetett fel fedezni
- Szia. Igen, minden – mondtam – Nem volt berúgva a pilóta. – mondtam mosolyogva
- És a propeller se gyulladt ki – egészített ki és a hangjából ítélve mosolygott.
- Hát nem – mondtam – Otthon minden rendbe?
- Igen… Bár Tom eléggé ki volt akadva, amiért nem szóltál neki előbb – mondta és jót nevetett a végén – Olyan féltékeny pillantásokat vetett rám… - ettől még jobb kedve lett
- Jajj… - mondtam és közbe eszembe jutott, hogy Tom számát el se kértem…
- És milyen New York?
- Nagyon szép, bár te már biztos jól ismered – mondtam
- Hát, voltam már ott egyszer- kétszer…
- Vagy háromszor-, négyszer – mondtam – Vagy százszor?
- Igen, körülbelül – mondta és fogadni mertem volna, hogy épp a kedven mosolyommal mosolyog.
- Sajnos most le kell tennem. – mondtam, és tényleg nagyon sajnáltam.
- Rendben – mondta – és vigyázz magadra – mondta és a végén kuncogott
- Ah… - morogtam és már nyomtam volna ki, de Edward még bele szólt
- Bocs, ezt nem kellett volna. Szeretlek – mondta és a szívem gyorsabban kezdett kalimpálni. Már olyan régóta nem hallottam tőle ezt a szót…
- Én is. – motyogtam, nem tudtam mást mondani, pedig kellett volna
- Szia, Bella
- Szia…
Miután letettem hátra dűltem az ágyon. Még mindig a fülembe csengett a Szeretlek szó. Mikor végre magamhoz tértem, felhívtam Jacobot, de nem vette fel senki. Ez kicsit aggasztott… de próbáltam magam nyugtatni.
- Van kedved valamerre menni? – dugta be a fejét anya
- Nincs. nagyon fáradt vagyok… - mondtam
- De még csak 15 óra…
- Tudom, de álmos vagyok. Majd holnap. – mondtam
- Hát, rendben, de ha nem baj, mi elmegyünk az egyik étterembe.
- Persze nyugodtan – mondtam
- Nem baj?
- Dehogy is. Menjetek nyugodtan.
- Oké. Vigyázz magadra, és ne nagyon császkálj messzire…
- Oké – mondtam és rá mosolyogtam. Eszem ágába se volt kitenni a lábam akár csak pár lépésre se.
- Akkor szia Bella – mondta és megpuszilt
- Szia – öleltem át, és jó erősesen magamhoz szorítottam. - Szeretlek- mondtam
- Én is kicsim.
Kiment a szobából és körülbelül két perc múlva halottam csapódni az ajtót. Egymagam-maradtam.

Ez lenne a 19. rész:) Remélem tetszik.. kérlek írjatok kommentárokat, mert így nem tudom hogy tetszik-e . Én nem szabok komi határt, csak kérem, ha tetszik, ha nem, írjatok, hogy tudjam. Amugy bocs hogy ilyen rövid lett, csak most nem volt sok időm megírni. Tudom hogy nem pontosak a számítások, mármint én nem tudom hogy mikor érkezik a gép, mennyi idő egy repülő út, de körül belűl 20 óra, ezért ennyivel számoltam...:) Sziasztok:)