15.fejezet

15.

Halottam hogy kinyílt az ajtó. Charlisle és Esme lépett ki, mögöttük Charli és René.
- Mindenképp be kell pótolnunk a vacsorát – mondta René – Olyan kínos, hogy étkezés nélkül kell elmennetek.
- Ugyan már! – mondta Esme
- Tényleg be kell pótolni!- mondta Charli.
- De akkor most mi jövünk – vágta rá Charlisle - Akkor valamelyik este átjöhetnétek.
- Ez remek ötlet!- mondta Esme – Meddig vagytok itt Renéé?
- Hát Bella szalagavatója után még egy hétig.
- Az jó. Akkor a héten valamelyik este gyertek át.
- De még be kell pótolni a vacsorát nálunk.
- Ugyan már! – mosolygott Charlisle
- Majd akkor én se főzök. Csak átjöttök beszélgetni.
- Köszönjük – mosolygott Renéé.
Alice hirtelen ellépet tőlünk és Charliék felé vette az irányt.
- Ha már itt tartunk – mondta – Akkor megemlíteném, hogy a ballagás után, nálunk lesz Bella bulija, mivel nem hajlandó elmenni az iskolai bálra. – mondta csilingelő hangon, és mérgesen rám nézett – ezért én megszervezem neki. Hisz egyszer érettségizik az ember – mondta mosolyogva. Emett erre felköhögött, mire Jasper oldalba ütötte.
- Ez igaz – mondta Renéé – El se tudom képzelni, miért nem megyek Bella.
- Mert nem tudok és nem szeretek táncolni – mondtam mérgesen. Úgy éreztem magam, mint egy diák, aki épp felel. Mindenki rám nézett.
- Ugyan már. Táncolni mindenki tud! – mondta anya
- Hát én nem. És nincs is kedvem az ilyen bálokhoz. Már voltam egyen, és épp elég volt az. És Alice az a buli se szükséges.
- Dehogy nem! Nem tudod, mit beszélsz!– mondta és intett egyet, majd elfordult tőlem és elkezdett anyáéknak magyarázni. Éreztem, hogy elönt a düh. Emett felnevetett mellettem, a vállamra tette a kezét és együttérőz hangon mondta:
- Nem tudsz mit tenni Bella, ha Alice eldöntött valamit, az úgy lesz.
Megráztam a fejem.
- Szóval, akkor majd oda is szeretettel várunk titeket– fejezte be a mondatot.
- Köszönjük Alice, de nem hiszem, hogy nekünk való lenne – mosolygott René.
- Dehogy nem…
Még elkezdett valamiről fecsegni, de nem rá figyeltem. Edwardot néztem. Látszott rajta hogy ideges. Koncentrál valamire és végig a sötétséget pásztázta.
Észrevettem, hogy nem csak ő az ideges. Charli is idegesen toporgott, és csak most láttam, hogy a rendőr ruhájába van, és a fegyvere is ott lóg a helyén.
Ideges lettem. Nem mehet most el Charli! Nagyon veszélyes! Este van, ilyenkor vadásznak! Ha most elmegy, baja eshet... Edwardra néztem és találkozott a tekintetünk. Lassan megrázta a fejét, majd Emettre nézett. Emett Edward szemébe, majd Edward bólintott. – Mindig is utáltam az ilyet…
- Nos – szólalt meg Charli – Nekem sajnos mennem kell. Járőröznöm kell.
- Az erdőbe? – kérdezte Renéé és a hangjába aggodalom csengett.
- igen.
- De az nagyon veszélyes- mondta Phil
- De nem engedhetjük, hogy tovább fajuljanak a dolgok. Ez a dolgom.
- Vigyázz magadra- mondta René
- Aha – bólintott
- Akkor, viszlát – mondta és a kocsi felé vette az irányt.
- Apa! –szóltam utána.
- Igen? – fordult meg.
- Vigyázz magadra – mondtam és oda mentem, át öleltem. Nem vagyok ilyen típus, de ez most magától jött. Charli érezhetően zavarba jött.
- Oké Bells. Szia. Jó éjt – bólintott Charlisléknak, majd beült a kocsiba és elhajtott. Emettre néztem. Bólintott.
- Szerintem nekünk is indulni kéne – mondta Emett- Rosali már vár.
- Igaz- mondta Esme – Szerintem menjünk. Még egyszer köszönünk mindent.
- Ugyan, semmi.
- Akkor majd üzenek Bellával, hogy mikor jó…
- Rendben.
- Jó éjt.
- Jó éjt..
Mindenki elköszönt, majd beültek a kocsikba. Alice, Edward és Emett Edward kocsijával, Jasper Charlisle és Esme meg a másik kocsival mentek.
Megvártam még el tűnek a kocsik a sarkon, és csak aztán fordultam meg.
Renéék már bementek. Már én is indultam volna be, amikor megláttam, hogy az erdőből Jacob közeledik felém. Megálltam és úgy döntöttem megvárom.
- Hol voltál? – kérdeztem mikor közelebb ért hozzám
- Sam éknél. Meg kellett beszélni valamit. – mondta egyhangúan, komolyan.
Nem mondtam semmit, csak bólintottam és leültem a lépcsőre.
- Mi történt miután elmentem? – kérdezte és leült mellém.
- Hát, Alicnak látomása volt.
- Komolyan? Mit látott? – kérdezte és közbe megfogta a kezem.
- Hát, elég bonyolult, és ki is akadnál… - válaszoltam és a vállára hajtottam a fejem.
- Dehogy akadnák! Mit látott?
- Hagyjuk…
- Bella! Mond el, mert kezdesz megrémíteni. Ennyire komoly lenne az ügy?
- Eléggé – sóhajtottam.
- Hallgatom.
- De nem akarom, hogy felhúz magad!
- Bella! Ne szórakozz! Akkor húzom fel magam, ha nem mondod azonnal el, hogy mi történt!- várt egy kicsit- Róluk van szó igaz? Azokról, akik az erdőben vannak és ölik az embereket?
Nem mondtam semmit. Nem akartam, hogy felhúzza megát.
- Hát jó! – állt fel – Elmegyek Cullenékhez.
- Ne! – mondtam és elkaptam a kezét, és visszahúztam a lépcsőre.
- Akkor mond el!
- Oké. – nagy levegőt vettem és belekezdtem – Szóval, eltaláltad, azokról van szó, akik az erdőben élnek, és akik megölték az embereket. És nem Cullenékről!- szögeztem le
- Hogy kerülnek ide azok a… azok. Az ő ellenségük?
Megráztam a fejem.
- Hát igen! Védjed őket! Úgyis azt mondod, hogy nem, mert mindig őket véded! Pedig ők a hibásak! Miattuk van minden rossz! Miattuk vagyok vérfarkas és vámpír is! Mindenkinek csak rosszat okoztak azzal, hogy visszajöttek!
- De nem miattuk vannak itt- mondtam. Nagyon rosszul estek Jacob szavai.
- Ez már tényleg nem lehet igaz! – csattant fel és felállt- Mindig őket véded! Bella! – vett vissza egy kicsit a hang erejéből és leült mellém és maga felé fordította a fejem – Tudod kit láttam az erdő felé menni? – nem mondtam semmit. Ő folytatta – Charlit Bella! Charlit, az apádat. Ő is veszélybe van! Fogd fel. Amíg Cullenék itt vannak, mindenki veszélybe van!
- Nem miattuk vannak itt!- ismételtem, most már hangosan.
- Akkor mi miatt? Vagy Ki miatt?
- Miattam – mondtam halkan, alig hallhatóan, de Jake meghallotta. Felálltam. Jake ugyan így tett. Elsétáltam a ház mögé, ő követett.
- Miattad? – kérdezte. Ránéztem és bólintottam. – Nem értem! Kik ezek?
- A Voltuir klánból jöttek…
- Mi az a Voltuir?
- A Voltuir egy vámpír család. Tudod, ők a vámpírok úgymond… úgymond királyi családja – ezt találtam a leghelyesebbnek.
- Királyi család – ismételte elgondolkozva.
- Igen. Azért felelnek, hogy titokba tartsák a maguk fajták létezését, az emberek előtt.
Látszott, hogy Jake kezdi megérteni. Valamin erősen gondolkozott, majd nyugtalan hangon szólalt meg.
- Bella. Mit tesznek azokkal, akik tudják a titkot? – kérdezte szinte suttogva. A szemébe aggodalom csillant.
- Átváltoztatják, vagy… megölik. – mondtam. Éreztem, hogy beleremegett a hangom
- Azért jöttek, hogy megöljenek? – kérdezte durván.
- Nyugodj meg oké? – mondtam.
Ekkor ő elkezdett teljes testében remegni.
- Jake! Nyugodj meg! – megpróbáltam hozzá érni, de épp hogy a bőröm hozzá ért, elkaptam, mert megégetett Jacob forró bőre.
- Hallod Jake! Kérlek! Nyugodj meg! – Jacob még mindig remegett. Tudtam, hogy bármelyik pillanatban átváltozhat, de nem érdekelt. Nem akartam, hogy valami hűlyességet csináljon. Jacob még jobban elkezdett remegni. Kinyújtottam a kezem és egy fél lépést tettem felé.
- Állj meg Bella! – halottam egy hangot a hátam mögül. Edward hangja volt.
Épp hogy felfogtam, már a háta mögött voltam.
Minden gyorsan történt. Edward a háta mögé rántott és teljes testével eltakart. Jacob pedig átváltozott.
Edward változtatott a testhelyzetén. Még mindig takar, de támadásra készen állt. Jacob szintén.
- Jacob…
- Maradj most csendbe Bella. – mondta Edward és engedett a tartásán, már nem állt támadásba.
- Jacob. Menj el, mielőtt olyat teszel, amit később megbánnál – mondta. Jacob felmordult
- Hidd el hogy megbánnád, másért nem, de azért igen, mert ezzel bántanád Bellát
Mindig is utáltam, amikor Edward a gondolatokra válaszolt.
- Menj el Jacob – mondta Edward halkan, és türelmesen. – Holnap ígérem, mindent elmondok. De most nyugodj meg. – Edward hallgatott egy kicsit, majd folytatta, de most mérgesebb hangon – Persze hogy mi is idegesek vagyunk! Azt hiszed, csak téged érdekel Bella sorsa?- Jacob megint gondolt valamire, és ez Edwarnak nem tetszett, mert az arca eltorzult a fájdalomtól. Összeszedte magát és most még mérgesebben mondta- Most már tényleg menj el, mert nem állok jó magamért! Nem látod, hogy ez fáj Bellának? Vedd már észre magad kutya! Holnap mindent elmondok, de most menj!
Jacob lesütötte a szemét.
- Jake… - szólaltam meg és léptem volna ki Edward mögül, de az nem engedett. Jacob rám emelte a tekintetét, és egy fél percig a szemembe nézett. Éreztem a tekintetébe, a szomorúságot, az aggódást, és még valamit, amit nem igazán értettem.
Majd elengedte a tekintetemet, vonyított egyet és elfutott az erdőbe.
- Jake! – indultam el utána. Még mindig láttam a fájdalmas tekintetét.
- Bella – fogta meg a hátam Edward – Hagyd. Már messze van.
- De… de hova megy? Meg kell keresni…
- Bella. Most mérges magára, egymaga kell lennie.
- Pont ez az! Mérges magára! Mi van, ha valami... valami olyat csinál, amit nem kellene?
- Bella! Mérges magára, de látom, mit csinál. Nem akar semmi meggondolatlanságot csinálni, nem akar még több fájdalmat okozni neked.
- De…
- Bella! Értsd meg. Légy megértő vele. Hagyd, hagy gondolkodjon.
Nem mondtam semmit, csak néztem a sötétséget, ahol előbb Jacob eltűnt. Jacob, az én hű barátom.
- Akarod, hogy utána menjek? – kérdezte Edward
Nem feleltem, csak megráztam a fejem.
- Az még csak rosszabb lenne- mondtam- De kérlek! Ha valami olyat tervez… kérlek, szólj.
- Ígérem. Ha olyat akar csinálni, én magam megyek el érte.
Ránéztem. Ezt sose értettem benne. Hogy lehet, hogy ellenségek, és mégis ha látja, hogy Jacob bajba kerül, ő maga megy el érte.
- Igen? – kérdezte
- Hogy tudsz ilyen önfeláldozó lenni? – nem jutott jobb szó eszembe – Mármint, neked csak jobb lenne ha Jacobnak baja esne nem?
- Mert?
- Mert ellenségek vagytok…
- És?
- És mégis kész vagy utána menni. Megmenteni. Hogy lehet ez?
Egy fél percig gondolkozott, majd a szemembe nézett és halkan mondta:
- Mert fontos vagy nekem, és tudom, ha baja esne Jacobnak, az neked fájna. Szenvednél, és nem akarlak még egyszer szenvedni, látni. Pluszba, adósa vagyok neki…
Kérdőn néztem rá.
- Azért, mert életben tartott… amikor én nem tettem. Amikor én nem voltam melletted, ő ott volt. És én ezt sose fogom tudni neki visszaadni. Megóvta az életem értelmét.
Zavarodottan kerültem a tekintetét.
- Most menj be. Anyukád szeretne beszélgetni veled.
Bólintottam és elindultam, majd visszafordultam.
- Este bejössz?
- Ha akarod…
Bólintottam, majd intettem neki, és előre mentem, be a házba.
Mikor beléptem, René nézett ki a konyhából.
- Jacob? – kérdezte – Előbb itt volt nem?
- De… csak el kellett még mennie – mondtam.
Próbáltam kerülni Billy tekintetét, de az arcomon éreztem.
- Van még valami, amibe segíthetek? – kérdeztem anyától
- Nincs kicsim, nyugodtan mehetsz. – bólintottam
- Nos, akkor jó éjt. – Billyre néztem- Mi előtt elmentek, mondanád Jacobnak, hogy jöjjön fel? Nagyon fontos lenne vele beszélnem.
Billy komoran bólintott.
- Köszönöm. Szia
- Szia…- dörmögte
Még egy fél percig álltam a lépcsőn, majd megfordultam és felmentem. Sírhatnékom volt, de mégse tudtam sírni. Fel-alá járkáltam a szobámba, várva hátha Jacob megjön. De nem jött. Így elmentem letusolni.
Nem sokáig álltam a meleg víz alatt, mert féltem, hogy ha sokáig időzök, Jacobék elmennek. Becsavartam a haja, Felvettem a hálóinget és kimentem a szobámba. Jake nem volt ott. Gondoltam rá, hogy lemegyek és lent megvárom, de nem bírtam volna ki még egyszer Billy tekintetét. Olyan szemrehányónak éreztem.
Végül is elő vettem az irodalom könyvemet és azt kezdtem el olvasgatni. Egyszer csak megszólalt a telefon. Gyorsan felkaptam, reménykedtem, hogy Jacob lesz.
- Jake? – kérdeztem, ahogy megnyomtam a felvesz gombot.
- Tom… - mondta furcsa hangon Tom.
- öh… szia… - motyogtam elkeseredetten
- Bocs, hogy csalódás okozok... csak gondoltam megkérdezem, hogy vagy…
Most kicsit elszégyelltem magam. Szegény Tom. Mintha csak játszanák vele, hisz nem őt szeretem…
- Nem okozol csalódást, dehogy is! Csak Jake hívását vártam…
- Értem.
- Amúgy, köszi, jól vagyok, épp irodalmat olvasok…
- Aha…
- És te?
- Én is jól vagyok.
- Az jó…
- Na de nem zavarok tovább, majd holnap beszélünk.
- Oké…
- Szia Bella.
- Szia.
- Szeretlek
- Én is…
Majd kinyomta. Így visszagondolva a beszélgetésre még jobban lelkiismeret furdalásom lett, beszélhettem volna kedvesebben is vele…
Megint elkezdtem olvasgatni az irodalom könyvet.

Ez most elég rövidre sikeredett, de remélem tetszik:)