10 fejezet

10.

- Heh – gúnyolódott nevetve a srác és Edward felé fordult és közbe beszélt – Mégis ki… - nem fejezte be, mert mikor Edward szemébe nézett, annak szeme felvillant. Ismertem ezt a nézést. Legszívesebben leszedte volna a srác fejét.
- A lány nem akar táncolni, nem kell. Megértetted? – kérdezte
A srác nem tudod megszólalni csak bólintott, majd megfordult és elrohant. Edwardra néztem, aki kicsit remegett, majd szét néztem hogy mások észre vettek e valamit, de semmi. És ekkor.
- Auu! Edward engedj el! – Edward megfogta a karomat és a kelleténél kicsit szorosabban fogott és húzott
- Hogy a francba jutott eszedbe egymagad lenni? Nem mondták még, hogy ne állj szóba idegenekkel?
- Edward engedj el! – mondtam és megálltam. Megállt és mélylevegőt vett, felém fordult és lazított a fogásán.
- Sajnálom. – mondta halkan – De megint ott tartok, hogy visszamegyek és letépem a fejét.
- Nem, nem tartasz ott – mondta
- Majd meg akadályozod mi? – kérdezte dühösen.
– Bocs. – mondta egy mély sóhaj után bűnbánóan. – Gyere, visszakísérlek a barátodhoz. – mondta és húzott.
- Barátodhoz? – kérdeztem meghűlve, de ő nem felelt csak húzott.
Már távolról láttam, hogy a többiek ott ülnek és messziről kiszúrtak minket. Tom aggodalmasan nézett ránk. Mikor az asztalhoz értünk, Edward elengedett.
- Jobban kéne vigyázni a barátnődre – mondta Tomnak címezve. Megkövülve álltam mellette. Tehát hallgatózott!
Tom hebegve fel állt.
- Mi történt? – kérdezte és mellém lépett.
- Semmi érdekes. – mondtam. Tom Edwardra nézett.
- Bántotta valaki? – kérdezte. Olyan hűlyén éreztem magam. Mint egy kislány.
- Hát még épp hogy nem – mondta Edward.
- Köszönöm, hogy megvédted. – mondta Tom és a vállamra tette a kezét. – Maradj velünk. – mondta Edwardnak – Úgy látom egymagad vagy. – Edward levette a szemét Tom kezéről, ami a vállamon volt.
- Nem köszönöm, nem akarok zavarni, meg amúgy is Alicel és Jasperrel vagyok. Megyek, mert lehet, hogy keresnek. Sziasztok.
Meg fordult és elment.
- Alice és Jasper? – kérdezte Jessica – Az a kiscsaj meg az a fájdalmas képű szöszi? Ők is itt vannak? – kérdezte és a szemével kereste őket.
- Bella! Hova mész? – kérdezte Tom, ugyanis elindultam Edward után.
- Beszélnem kell Alicel – mondtam – Mindjárt jövök.
Utol értem Edwardot.
- Mióta járnak a vámpírok bulizni?- kérdezte halkan, bár úgyse halhatta meg senki a zene miatt. Ő meghallotta.
- Mióta egy halandó lányra vigyáznak, aki nem tud magára és a barátja se tud rá vigyázni. – vágott vissza. Nem vettem figyelembe a csipkelődését.
- Alice és Jasper nincs itt igaz?
Megrázta a fejét.
- Gyere oda hozzánk – mondta
- Nem. Mint mondtam, nem akarok zavarni.
- Ezt most, hogy érted? – kérdeztem és közbe próbáltam tartani vele a tempót és nem figyelembe venni, hogy minden szem ránk szegeződik. Ez nem meglepő, hisz Edward tökéletes. Minden lány alaposan megnézte magának.
- Tudod, hogy értem – felelte. – Menj vissza a barátodhoz!
Megálltam.
- A francba Edward! Tudod, hogy ennek nem kell így lennie! Te tehetsz róla! – mondtam – Én… én…
- Jó Bella, hagyjuk. Tényleg. Menj vissza, és ha lehet, ne kerülj bajba! – mondta, majd elfordult és elment. Egy ideig egy helyben álltam és bámultam utána. Meg figyeltem, hogy amerre megy, minden lány felkapja rá a szemét és jól megnézi. A férfiak meg irigykedve bámultak rá.
- Héj, szia. – egy magas, tökéletes alakú szőke lány állt előttem a barátnőivel.
- Szia – köszöntem meglepetten és megint Edward után, néztem.
- Khmm – köhintett egyet, mire ránéztem
- Igen? Miben segíthetek?- kérdeztem kicsit idegesen de nem néztem a lányra.
- Öhm, nos a barátnőimmel azon tűnődtünk, hogy az a fiú akivel előbb beszélgettél, azzal te jársz?
- Nem – vágtam rá
- Mondtam! – mondta a szőke, és hátra dobta szőke fürtjeit.
- És jártál? – kérdezte az egyik barna.
- Igen – mondtam
- Mondtam! – mondta és rám mosolygott. Visszamosolyogtam.
- ÉS akkor most az a srác szabad?- kérdezte a lány
- Igen. – mondtam
- Huh. Lenne rá esély esetleg… esetleg hogy bemutass neki? – kérdezte
Edward irányába néztem, majd elmosolyodtam.
- Persze! Gyere
- Rendben – mondta és nagy levegőt vett.
- Nem nézel bele először egy tükörbe? – kérdezte az egyik lány.
- Ugyan már! – mondta a szőke
Mekkora egója van – gondoltam magamba.
- És amúgy hogy hívnak? - kérdeztem
- Stefanny. –mondtam
- Oké, gyere.
- Ti maradjatok itt –szólt hátra a többi lánynak, akik erre bosszúsan megálltak.
Elindultam Edward felé. A lány követett.
- És mond csak. Hol lakik?- kérdezte mikor mellém ért
- Forksba.
- És hány éves?
Elnevettem magam. Úgy nézett rám mintha megbolondultam volna.
- 17… - válaszoltam
Mikor Edward meglátott mérgesen nézett rám. Eszembe jutott, hogy már biztos tudja, miért megyünk felé a lánnyal. Elnevettem magam.
- Szia – köszöntem – Ő Stefanny. Stefanny, ő Edward Cullen - mondtam – Stefanny meg akart veled ismerkedni. – Edward udvariasan bólintott, erre a lány halkan felnyögött, amit megértek.
- Nos, én megyek – mondtam és kicsit gúnyosan rá mosolyogtam Edwardra. Edward a karom után nyúlt és közel húzott magához.
- Bella, azért ez már nagyon durva! – mondta kicsit mérgesen, de mégis lágyan.
- Mert?
- Gondold végig! – mondta és elengedte a kezem.
Én megfordultam és visszamentem az asztalunkhoz, ahol már vártak rám.
- Alicel meg kellett beszélnem valamit – mondta mikor vissza, ültem és megláttam a kérdő szemeket.
Egy ideig csendben ültünk és ez idő alatt végig Edwardon gondolkodtam. Rájöttem, hogy szemét dolgot tettem. Igaza van Edwardnak ezt nem kellett, volna. Tudom, hogy így is milyen nehéz neki, és most még rá is szabadítom azt a lányt…
- Bella? – Tom volt – Jössz táncolni?
- Majd később – mondtam – Most nem érzem jól magam
- Itt maradok. – mondta és leült mellém.
- Ó. Ne Tom, menj, érezd jól magad.
- Nem érzem jól magam, ha nem vagy a közelembe – mondta
- De tényleg. Érezd, jól magad én el vagyok itt.
- Nem, nem megyek mellőled – mondta
Egy ideig csendben ültünk és én még mindig Edwardon rágódtam. Úgy döntöttem megnézem, hogy van.
- Megyünk táncolni? - kérdeztem
- Persze! – mondta Tom boldogan
Felálltunk és én Edward felé mentem, Tom követett. Megláttam Edwardot a falnak támaszkodva. Előtte állt a szőke lány és magyarázott neki, Edward meg unott képpel bólogatott. Tomra néztem, aki szintén Edwardot nézte.
- Na, táncolunk? – kérdeztem
- Aha – mondta
Táncoltunk, nem is keveset. Mikor elfáradtunk visszamentünk az asztalhoz ahol már vártak ránk.
- Szerintem menjünk – mondta Mike mikor oda értünk.
- Mennyi az idő? – kérdezte Tom
- Hajnali három
- Már? Ilyen gyorsan telik az idő?- csodálkoztam
- Hát, ha valaki jól mulat, elveszti az idő érzékét. – mosolygott Mike
- Akkor tényleg mehetünk, apának megígértem hogy legalább hatra hazaérünk… fel kellene hívni hogy késni fogunk… - mondta Angela
- Miért megyünk ilyen hamar, hisz holnap nincs suli. Vagy terveztek valamit holnapra? – kérdezte Ben
- Nem, csak szerintem menjünk – mondta Mike – Majd még holnap csinálhatunk valamit.
- Oké. – egyezet bele Ben – Akkor menjünk.
- Cullen is most megy – jegyezte meg Jessica és a lépcső felé nézett. Oda kaptam a fejem és tényleg ott volt és ment lefele.
- Olyan érdekes. Nem is látszik rajta hogy menyi az idő – mondta kicsit elgondolkodva Jessica – Olyan frissnek látszik.
- Igen, én is ezt néztem. – csatlakozott Mike
- Na menjünk – mondta Tom és felállt
Lementünk és beültünk a kocsiba.

Ugyan úgy mentünk haza, mint jöttünk és most is Tom vezetett és én ültem mellette.
- Na hogy tetszet? – kérdezte Ben
- Jó volt – mondta Angela és Taylor
- Bella? – kérdezte Tom és rám nézett
- Jó volt – mondtam, és rá mosolyogtam
- Ha lehet az utat, figyeld inkább – mondta mosolyogva Angela
- Hát megpróbálom – felelte Tom és levette rólam a tekintetét.
Egy ideig csendben mentünk. Megcsörrent Angela mobilja.
- Igen? Oh… Tényleg? Oké, köszi hogy szóltál… Nem még nem tartunk ott… Rendben megmondom… Oké… Oké… Azt is… szia. – letette – Mike volt. – magyarázta - az 54 km kőnél rendőrök vannak.
- Ők már ott vannak? – kérdeztem meglepetten
- Igen. Nagyon elhúztak.
- Hát tényleg, mivel mi még csak a 20nál vagyunk.
- Azt üzeni Mike, hogy kapcsoljátok be az övet, mert figyelik, és ne menj túl gyorsan – mondta Angela – ja! Meg hogy még áll a fogadás.
- Nem is! Az csak ide fele volt – mondta nevetve Tom. Angela megrántotta a vállát.
- Na, akkor kapcsoljátok be az öveket – mondta Tom és ő is bekapcsolta. Én is próbáltam, de nem ment. Valami nem volt jó
- Öhm… Tom? Ez az öv jó? – kérdeztem
- Mindjárt megnézem – mondta és elengedte a kormányt
- Ne inkább hagyd… figyel az utat
- Itt egyenes az út nem lesz baj – mondta és megfogta az övem végét és húzta. Erősen megrántotta, de nem sikerült.
- Úgy látszik elromlott. - mondta és aggódva nézett és próbálta még feszegetni
Minden egy szempillantás volt.
- Tom! – kiáltott fel Angela és rémülten nézett előre. Én is felkaptam a tekintetem. Egy szarvas áll az útközepén. Tom megfogta a kormány, és jobb oldalra húzta. Majd minden elsötétült…

És itt a 10. fejezet:) Remélem tetszett:) Szegény Bella...:D Amugy nagyon nagyon szépen köszönöm a kommentárokat, olyan jól esnek:$ *.* Az az igazság, hogy nem hittem volna hogy fog majd valakinek is tetszeni:) De nagyon köszönöm:)