6. fejezet

6.



Ahogy beléptem a házba, megint egy kisebb tömeg fogadott. Ott volt Sam, Emily, Quil, Seth, Leah és még a többiek a falkából. ÉS leghátul ott állt Jakob is. Ahogy beléptem utat tört magának és átölelt.
- Jajj Jacob hogy vagy? - kérdeztem
- Én tökéletesen… hm. Értem már Cullent. Tényleg jó illatod van. – mondta mosolyogva. Erre mindenkinek az arcára fagyott a mosoly.
- Ezt hogy érted? – kérdezte Charli
- Csak hűlyéskedik – mondtam gyorsan és megütöttem Jacob hátát.
- Bella! Hogy vagy? – kérdezte Sam.
- Kösz jól – mondtam
Ezután mindenki üdvözölt, majd ettünk. Emily nagyon finomat főzött.
- Köszönöm – mondtam és átöleltem Emilyt. Már kezdtem volna leszedni az asztalt, de Emily rám szólt
- Hagyjad, majd én.
- De Emily, már így is annyi mindent csináltál. Egymagad főztél ennyi személyre…
- Ez a legkevesebb, tudod, hogy szeretem csinálni. Különben is, Jacob beszélni szeretne veled – mondta és Jacob felé intett.
- Majd később beszélünk.
- Menjetek most – mondta.
- Biztos? – kérdeztem. Bólintott.
- Köszi. – mondtam és Jacob felé vettem az irányt.
- Bella jössz sétálni? – kérdezte. Bólintottam. Kimentünk a partra. Én leültem a szokásos kőre, ő pedig fel-le sétálgatott.
- Jacob mit akarsz? – kérdeztem. Láttam, rajta hogy van valami, amit el akar mondani, csak nem tudja, hogy kezdjen hozzá.
- nos… arra gondoltam, hogy… - elhallgatott
- Hogy? – kérdeztem türelmetlenül, rossz sejtésem volt.
- Nos, hogy most hogy félig vámpír vagyok… - megint elhallgatott, most már tudtam, hogy valami olyan következik, aminek nem kéne.
- Igen? – kérdeztem türelmetlenül
- Nos hogy így már járnál velem? – nyögte ki végül. Ilyesmire számítottam, de mégis ledöbbentem. Becsuktam a szemem.
- Jacob te azt hiszed, hogy most hogy félig vámpír vagy, másképp nézek rád?
- Remélem… csak hogy… tudod… Edward vámpír és most hogy én is…
- Te azt hitted, hogy Edwardot azért szeretem, mert vámpír? – kérdeztem mérgesen
- Hát nem? – kérdezte kicsit döbbenten és ez elég rosszul esett.
- Nem! – mondtam mérgesen – Annak ehhez semmi köze! Edwardot akkor is szeretném, ha csak sima ember lenne! Semmi köze a vámpíros farkasos, emberes dologhoz!
- Még mindig szereted? – kérdezte
- Hogy érted?
- Charlisle azt mondta h nem vagytok már együtt… - mondta halkan
- Nem, nem vagyunk. De én attól még szeretem.
- Szereted, amikor ő már nem szeret téged? – kérdezte kicsit szemrehányó hangon – Bella, magadnál vagy?
- Igen. És maradj ki ebből rendben?! – kérdeztem mérgesen
- De Bella…
- Semmi, de Bella. Hagyjuk, majd én eldöntöm.
- Rendben hagyjuk. Akkor kettőnk közt nem lehet semmi? – kérdezte halkan. Ránéztem.
- Jacob. Én nagyon szeretlek, nagyon- nagyon! De csak úgy mintha a bátyám lennél.
- Mintha a bátyád. – motyogta. Bólintottam és felálltam. Oda lépett mellém.
- Érem. – mondta és nagyot sóhajtott. - De van valami, amit akkor is meg kell tennem, mert már régóta meg akartam. – mondta és megfogta az arcom és megcsókolt. Tiltakoztam, ütögettem, de ő ezt meg se érezte. Végül úgy döntöttem feladom. Kinyitottam a szemem és vártam.
- Abba hagytad?- kérdeztem mikor már elengedett.
- Muszáj volt – mondta. Látszólag őt nem zavarta. Megfordultam és dühösen elindultam vissza a házhoz. Gyorsan utolért és megfogta a vállam.
- Bocs. – mondta halkan. Mérgesen ránéztem. – Jajj Bella, tényleg ne haragudj. – mondta.
- Nem lesz több ilyen oké? – kérdeztem mérgesen.
- Próbálom türtőztetni magam – mondta mosolyogva.
- Próbálkozz minél erősebben. – mondtam. Bólintott.
Ezek után ezt a témát hanyagoltuk.
- Láttad már milyen gyorsan, futok? – kérdezte
- Nem. – mondtam. Látszólag örült annak, hogy még gyorsabb lett
- Most még inkább én lettem a leggyorsabb a falkából – mondta büszkén- Ki próbálod? – kérdezte és leguggolt előttem, hogy a hátára másszak.
- Már próbáltam… és rosszul voltam utána – mondtam.
- De az én hátamon nem leszel rosszul – mondta és felkapott.
- Jacob Black! Azonnal tegyél le! – már szinte ordítottam, de ő nem halotta, vagy nem akarta, csak rohant. Tényleg gyorsan futott, és én már éreztem, hogy rosszul leszek. Gyorsan becsukta a szemem. Tényleg gyorsan felértünk a házhoz. Mikor letett alig bírtam megmozdulni.
- Jól vagy? – kérdezte mosolyogva.
- Nem – mondtam mérgesen
- Tényleg megviselt – mondta- A következő majd jobb lesz. – jegyezte meg és behúzott a házba.
- Az nem lesz – mondtam. Ő csak mosolygott.
A ház már üres volt. Letusoltam, bevettem a gyógyszert és lefeküdtem. Álmos voltam már nagyon…
Edwardal álmodtam. Igazából semmi különleges nem volt benne, de én akkor is arra keltem fel, hogy potyognak a könnyeim. Az álom mindössze annyiból állt, hogy a szobámba voltunk és Edward átölelt. Lassan visszaaludtam.
Másnapkésőn keltem. Már csak én voltam a házba. Csináltam egy tojásrántottát, bevettem a gyógyszert és gyors elő kaptam a matek könyvemet. Mivel másnap suli volt és érettségire készültünk, könnyű volt a házi. Megcsináltam az irodalmat és a spanyolt is, majd beültem a kocsiba és elmentem a házhoz. Már nem volt sok mindent pakolni, mert amíg én kórházba voltam, Charli Sam segítségével a nagyját meg csinálták. Nekem már csak a szobámba maradt lim- lomokat kellett elpakolni. Mikor ezzel is végeztem, visszamentem, La pusba. Megfőztem a vacsorát és leültem tv-t nézni. Mikor Charliék este megjöttek én bevonultam a szobámba és lefeküdtem. Minden összevetve egy teljesen átlagos unalmas nap volt. Szinte senkivel se beszéltem. Este jutott csak eszembe a holnapi nap… Vajon Alice jön suliba? Ha ő jön, akkor Edward is. És ha ő jön, akkor ő ül mellém bioszon. Igaz hogy kihagytak két évet, de Charlisle biztos elintézte. Remek! Mivel nem bírtam aludni, bevettem egy altatót és ennek köszönhetően álomtalanul aludtam.
Másnap reggel korán keltem, mivel időbe be akartam érni a suliba. Megreggeliztem, majd elköszöntem mindenkitől és elindultam a suliba. Megint eszembe jutott Alice és Edward. Most kiderül, hogy itt vannak –e. Befordultam a parkolóba és…
Alice és Edward vártak rám a kocsinak dőlve. Mikor Alice meglátott, lelkesen felém integetett, Edward még csak el se mosolyodott. Ideges voltam. Leparkoltam és mire kikászálódtam a kocsiból, Alice már a hátam mögött volt.
- Szia! – köszönt vidáman és átölelt.
- Szia. – feleltem és közbe Edwardot néztem, aki még mindig a kocsinak dűlve állt és viszonozta a nézésem.
- Gyere – mondta Alice és megfogta a kezem, Edward felé húzva. – Menjünk együtt.
- Nem én most Angelával találkozok, bocs. – mondtam és Angela felé intettem.
- oh-, mondta Alice, láthatólag megértette. – Rendben, majd beszélünk – mondta és visszasétált Edward felé.
- Szia Bella! Hogy vagy? – kérdezte Taylor, aki időközbe utolért.
- Szia, kösz jól. És te? – együtt mentünk Angelához.
- Én is – mondta. Mikor oda értünk, Angela átölelt, ő is megkérdezte, hogy vagyok, majd elmentünk az első órára, ami spanyol volt.
Az egész délelőtt gyorsan eltelt és én csak az ebédszünetre gondoltam. Mi van, ha Alice azt akarja, hogy hozzájuk üljek? Nem hiszem, hogy jót tenne…
Az ebédszünet hamar elérkezett. Hát persze, amit nem várunk az hamar elérkezik. Az ebédlő felé menet, Jessica megkérdezte, hogy hova fogok most ülni.
- Nem tudom – mondtam őszintén. Erre ő megforgatta a szemét és elment Laure irányába. Az ebédlő már tele volt, és ahogy beléptünk én automatikusan a felé az asztal felé néztem, ahol már megszoktam, hogy ülnek. Ott is ültek. Úgy oda mentem volna hozzájuk. De nem! Nem tenne jót.
- Bella jössz? – kérdezte Angela. Most vettem csak észre hogy megálltam az ajtóba. Bólintottam és követtem Angelát. A szemem sarkából láttam, hogy Edward mérgesen az asztalra csap. Leültünk, én Angela és Jess közé. Az utóbbi feltűnően elfordult Laure irányába. Egy ideig beszéltem Angeléval, de közbe hátra hátra pillantottam Edwardék felé. Ezt Laure is észrevette
- Nem értem miért nem ült hozzájuk – jegyezte meg fennhangon. – Biztos kiutálták.
- Ha Bella itt akar ülni, akkor itt ül – mondta Taylor.
- Kösz – suttogtam és rámosolyogtam. Egy ideig még Angelával és Taylorral beszélgettünk, majd megérkezett Mike is. Nem egy maga jött.
- Ő Tom, az iker tesóm – mutatta be. – Tom, ő Bella, akiről meséltem. – mondta. Kezet ráztam vele, majd Mike folytatta a bemutatást. Mikor mindenkit bemutatott, leültek. Tom pont mellém került, mert Jess Mike mellé ült. Tom felé fordultam.
- Nos te is Phoenix? – kérdeztem mosolyogva.
- igen – bólogatott fanyarul – Mondta Mike hogy te is onnan jöttél. Hogy tudtad megszokni?
- Hát… - ’ ha találsz egy vámpírt, akibe örülten szerelmes vagy neked is menni fog gondoltam magamban. – Nem is rossz itt. Meg lehet szokni.
- Látom te, már megszoktad. Szeretsz itt élni?
- Igen. – mondtam – Megszoktam és tényleg nem is rossz. És te hogy- hogy nem Mikekal éltél idáig? – kérdeztem
- Hát, untam itt élni. Mindig esett az eső, valami naposabb helyre vágytam. A nagyszüleim Phoenixben éltek és oda költöztem.
- És akkor miért jöttél vissza, ha szeretted? – kérdeztem
- Mert ide költöztek. – mondta – és te?
- Hát, bonyolult…
- Próbáld meg hátha megértem – mondta mosolyogva.
- Huh. Hát, az anyukám újra férjhez ment és mivel a Phil baseball játékos, ezért sokat kell utazniuk. Én meg nem akartam, így ide költöztem.
- Nem is bonyolult- mondta mosolyogva.
Ezután még sokat beszélgettünk, nagyon aranyos volt. Kezdtem megkedvelni. Mi közben beszélgettünk, hátra-hátrapillantottam Edwardra és Alicére. Alice aggodalmas pillantásokat vetett rám, majd Edwardra, aki rám se nézett. Majd egyszer csak felpattant és kiviharzott az ebédlőből. Már felálltam, hogy utána menjek, de:
- Ez a srác nagyon fura – mondta Tom és csóválta a fejét. Ránéztem és bólintottam.
- Bella? – szólt Laure. Már csak ez hiányzott. Ránéztem – Nem mész utána? – kérdezte meglepődést színlelve. Megráztam a fejem.
- Megyünk együtt bioszra? – kérdeztem Angelát
- Persze – bólintott. Felállt elköszöntünk és mentünk a biosz terembe.
- Köszi hogy jössz velem – mondtam.
- Tudom, hogy nehéz most neked – mondta – És szívesen megyek veled – fűzte hozzá.
- Nagyon aranyos vagy – mondtam és átöleltem. Ez most rám fért.
- Nem értem Jess-t – mondta, amikor már elengedtük egymást. Kérdőn nézte rá – Azért amiért mindig hűlye megjegyzéseket tesz – magyarázta
- Ezt én se- ismertem be – Még biztos neheztel rám a tavalyi hűlye időszakom miatt.
- Lehet – mondta. Mikor beértünk a terembe megtorpantam. Edward még nem volt a helyén. Felsóhajtottam és elindultam a helyem felé. Ott elő vettem a könyvem és olvasni kezdtem.
A terem kezdett lassan megtelni. Edward még nem volt bent. Aztán egyszer csak:
- Szia, leülhetek? – Tom volt.
- Persze – mondtam gyorsan. Végül is így jó. Tom leült. Még öt perc volt a szünetből. Tom és én beszélgettünk. Már csak 2 perc… mindjárt be kell lépnie- gondoltam magamba. És az óra kezdete előtt egy perccel be is lépett. Megállt az ajtóba és rám nézett. A szemébe valami reménysugár csillant fel, amit nem értettem. Mikor a tekintete Tomra csúszott, a reménysugarat csalódottság és düh váltottam fel. Elviharzott mellettünk és a leghátsó padba bevágta magát. A dühöt mindenki megérezte és vagy 15 szempár rám szegeződött. Én a hajamat az arcom elé húztam (mint szoktam) és a könyvet bújtam. Tomot is meglepte ez az egész, de nem szólt.
Nem sokkal később belépett a tanár. Erre persze mindenki elvonta a tekintetét rólam.
- A mai órán pulzus számot mérünk. – mondta – A padtársak megszámolják egymásét, először nyugodtan aztán egy kis mozgás után. Mindenki tudja, hogy kell?- kérdezte. Az osztály felmorajlott, hogy igen. A tanár Edward felé vette az irányt, biztos, hogy ő legyen a társa… De ez nem lesz jó… hogy húzza ki magát Edward? Neki nem ver a szíve.
- Nos, Mr. Cullen, örülök, hogy újra látom. Ön tudtommal már elvégezted ezt a gyakorlatot, akarod esetleg még egyszer? – kérdezte
- Én is örülök, hogy újra láthatom. Igen már elvégeztem és, most ha nem baj, akkor inkább kihagyom - mondta a gyönyörű szép, bársonyos, meggyőző hangjával. Hogy mekkora szerencséje van!
- Rendben. –mondta – Akkor kérlek menny körbe és jegyezd fel az adatokat. – mondta és egy nagy jegyzettömbféleséget nyomott a kezébe. Edward bólintott, majd felállt és elindult. Követtem a szememmel.
- Öhm – Tom kicsit zavarba volt. Ránéztem – Meg engeded? – kérdezte és a csuklóm felé nyúlt.
- Persze – bólintottam. Edward rám nézett és én éreztem, hogy szívem automatikusan felgyorsul. Ez így nem lesz jó. Tom meg fogta a kezem. És én elfordítottam a tekintetemet és Tomra néztem.
- Milyen fehér vagy – jegyezte meg. Edward felénk nézett - Phoenixbe mindenki barna. – mondta
- Tiszta Mike vagy. – mondtam mosolyogva
- Mert?
- Mert ő is pont ezt kérdezte még annak idején.
- Hát végtére is, tesók vagyunk. De most ne mozogj és maradjunk csendbe. – Elkezdte számolni a szívverésem. Normális tempóba vert.
- 55 – mondta egy perc után. – Egész jó.
Most én jöttem én is megszámoltam neki.
- 60! Na, ez még jobb – mondtam mosolyogva.
- Nos, kész vagytok a nyugalmi állapottal? – kérdezte a tanár. Mindenki kész volt.
- Akkor most menjetek hátra és ugráljatok, párat aztán megint számoljátok meg.
Az egész osztály hátra ment, csak Tom és én maradtunk egy helyben.
- Majd ha végeztek – mondta Tom, én bólintottam. Ekkor Edward lépett oda hozzánk. A szívem felgyorsult.
- Eredmény? – kérdezte azon a gyönyörű hangján.
- Bella Swam 55 – diktálta be Tom. Edward bólintott és feljegyezte, majd rám nézett.
- Bella? – kérdezte gyengéden. Megszólalni is alig bírtam.
- 60… Tom Newton, 60 – nyögtem ki végül. Edward bólintott és feljegyezte. Én kinéztem az ablkaon.
- Öhm… Bella? – Edward hozzám szólt. Ránéztem.
- Igen? – kérdeztem és egy kis reménysugarat, éreztem.
- Beszélhetnénk óra után? – kérdezte
A szemébe néztem. Úgy mondtam volna neki, hogy akár most is. Úgy megérintettem volna az arcát, mint régen.
- Persze – mondtam halkan. Bólintott és még mondott volna valamit, de inkább elment. Én utána néztem még egy ideig.
- Mondta Mike, hogy jártál az egyik Cullenel – mondta halkan Tom – Érdekes srác, de van benne valami, ami után minden lány megfordul. Nem?
- De- mondtam. Ha tudnád… elmosolyodtam.
- De rendes gyereknek látszik… És igaza van Mikenak. Mondta, hogy úgy néz rád, mint aki menten felfal.
- Tényleg mondta már ő is, de észre se vettem még. – mondtam
- Pedig látszik nagyon. De más is van a szemébe. – mondta elgondolkodva
- Mi? – kérdeztem kicsit gyorsan.
- Szeret téged… - mondta halkan.
- Nem tudom – mondtam, és megint utána néztem és a tekintetünk találkozott. Majd Tomra nézett és elmosolyodott. Mit olvashatott ki a fejéből?- kérdeztem magamtól.
Az óra hátra lévő ideje lassan telt. Tommal megmértük a mozgás utáni szív számunkat, majd a hátra lévő időt elbeszélgettük. Egyre jobban kezdtem megkedvelni. És persze nagyon izgultam. Vajon mit akar Edward?
Végre! Megszólalt a csengő. Én felpattantam, elköszöntem Tomtól. Edward már nem volt a terembe. Vajon hol találkozunk? Ez a kérdés hamar megoldódott, ugyan is, amikor kiléptem Edward a falnak támaszkodva várt rám. Akár régen – jegyeztem meg magamnak. De jó lenne!
- Szia – köszönt halkan.
- Szia-, válaszoltam én is nagyon halkan. Mélye egymás szemébe néztünk.
- Nos? – kérdeztem - Miről akarsz beszélni? – halottam a reményt a hangomban.
- Alicéről. Megértem, ha velem nem akarsz beszélni, legyen…
- Ezt akarod? – kérdeztem és neki dőltem a falnak.
- Nem Bella nem ezt akarom. – mondta – De engedd, hogy befejezzem. – bólintottam – Szóval megértem, ha velem nem állsz szóba, de Alice-t ne büntesd. Nem ő tehet róla.
- Én nem büntetem – csattantam fel
- Ma is úgy leráztad reggel.
- Igen, de nem, azért mert haragszom rá vagy valami.
- Pedig neki úgy jön le. De jó, csak kérlek, ne haragudj rá. Járj össze vele, én nem leszek a közelbe. –
- Te akartad így – mondtam
- Nem így akartam. Bella – mondta a vállamra tette a kezét és a szemembe nézett – Neked akarok jót…
- De ezzel nem okozol jót nekem – mondtam- Csak rosszat, mert hiányzol. És különben is! Mindig ezt csinálod. Megfutamodsz a helyett, hogy szembe néznél a ténnyel, hogy úgyse lehetünk boldogak egymás nélkül! – vágtam a fejéhez, de amint kimondtam megbántam. Láttam a fájdalmat a hangján- Bocsánat én csak…- kezdtem bele, de ős megrázta a fejét.
- Bella. – suttogta a nevem – El se tudod képzelni – egyre közelebb hajolt hozzám – Mennyire, de mennyire nehéz nekem. Nagyon- nagyon szeretlek… - suttogta.
Éreztem a leheletté az arcomon. Már majdnem megcsókolt, amikor felegyenesedett.
- Sajnálom Bella – mondta és elment a parkoló felé, látszott, hogy mérges és azt is tudtam, hogy magára. Mire észbe kaptam, már nem láttam sehol.
- Bella? – kérdezte egy hang. Angela volt.
- Igen?
- Jól vagy?
- Persze. – bólintottam. Angela észrevette rajtam, hogy nem akarok az előbb történtekről beszélni ezért nem szólt egy szót se.
- És Taylorral mi van? – kérdeztem, hogy eltereljem a szót.
- Hát, megvagyunk. – mondta mosolyogva. – Aranyos nagyon. – mosolyogva bólintottam. Megérkeztünk a kocsihoz. Elköszöntem és beültem a kocsiba. Épp akkor fordultam ki amikor Edward és Alice is. Egy ideig mögöttem jöttek és éreztem a tekintetüket, majd ahogy kiértünk a városból, Edward elhajtott mellettem.
- Remek - mormoltam magamba.
Erős kísértést éreztem, hogy leforduljak a Cullen ház felé, már csak hogy beszéljek Alicel. De végül úgy döntöttem majd máskorra halasztom.
Haza mentem és összeütöttem egy kisebb vacsorát. Jacob az ágyon feküdt és aludt. Ő más ételt eszik, de Charli előtt nem ehet véres húst, ezért neki is készítettem egy adagot.
Épp elő vettem egy nagy tálat, hogy kiszedjem bele a makarónit, amikor Jacob felkelt.
- Jó reggelt – mondta. Elkezdett valamit szimatolni a levegőbe körülöttem. – Beszéltél valamelyik Cullennel? - kérdezte
- Mert? – kérdeztem vissza
- Érződik. – mondta, majd levetette a székre magát. – Mit akarsz ma csinálni?
- Kaptam egy csomó leckét, azt kell befejeznem. Te kaptál?
- Tényleg ma suli volt – mondta és felnevetett – Elfelejtettem, egésznap aludtam.
- Jacob! Neked kötelességed még suliba járnod! – mondtam fejcsóválva
- Bocsánat anya, de mivel egész este járőröztem és vadásztam…
- Jó. – mondtam mosolyogva-, Megcsinálom a házit.
- Aztán sétálunk? – kérdezte. Bólintottam. Bementem a szobámba és elő vettem a bioszt. Elolvastam, majd megcsináltam a spanyolt, aztán elővettem a matekot. Mikor végeztem kimentem. Jacob már megint aludt, így úgy döntöttem elmegyek sétálni. Lementem a partra. Épp mikor leültem az eső elkezdett esni, így mehettem vissza a házba. Leültem Jacob mellé tv-t nézni, majd mikor Charli haza ért leültünk vacsorázni.
- Holnap elkezdik a felújítást a házba-, jelentette be Charli – Ha minden jól halad, szombaton elkezdhetünk vissza pakolni és legkésőbb szerdán vissza is költözhetünk.
- De tudjátok, hogy akár meddig maradhattok! - mondta Billy
- Köszi, de már így is sokat voltunk a nyakatokon – mondta Charli mosolyogva. – Ja és Bella, holnap suli után, beugranál, hogy kiválaszd a szobád színét? – kérdezte.
- Persze – mondtam. A vacsora hátra lévő idejében Charli és Billy valamilyen kosár meccsről beszéltek, ami nem soká kezdődik. Mikor végeztek én elpakoltam ők, pedig leültek a tv elé. Jacob megint elment járőrözni. Mikor már nem volt mit csinálnom elköszöntem, letusoltam és lefeküdtem aludni.
Eldöntöttem hogy másnap beszélek Alicel. Ahogy végig gondoltam az aznapi dolgokat beláttam, igaza volt Edwardnak tényleg elég hűlyén viselkedtem Alicel. Nem ezt érdemli.

Meghoztam:) Elég hosszú lett, remélem tetszik:) Elég gáz mondjuk az a pluzus számláós dolog, de valamit ki kelett találnom...:D Hát, ez lett:) Remélem azért tetszik:) Puszi^^