9. fejezet

9.



Az út egy igen rövid részét csendben tettük meg. Tom látszólag tépelődött. Végül én törtem meg a csendet.
- Mike nem nagyon örült, hogy Jessel kell mennie. – mondtam, hogy egy kicsit ezen hátha felvidult.
Sikerült. Felnevetett és ez kizökkentette.
- Igen, nem nagyon bírja azt a csajt. Nagyon nyomult. Na meg az a Lauren…
- Érdekesek. – mondtam
- Nos, mit szeretnél enni? – kérdezte
- Én nem igazán vagyok éhes – mondtam
- De valamit biztos ennél. Ott bent nagyon drága a kaja meg nem is ajánlott olyan helyeken enni.
- De tényleg nem vagyok éhes. Idefele ettem egy szendvicset. – hazudtam, mert tudtam itt csak egy hely, van, ami étterem. Az- az a hely ahol Edwardal ettünk még anno. Semmi kedvem nem volt oda bemenni.
- Nos, akkor egy pohárüdítő?- kérdezte
- Az jöhet! – mondtam, és rá mosolyogtam
- Oké! – felvidult egy kicsit. – A partonvan egy kis kávézó...
- Rád bízom magam
Elmosolyodott.
- És te sokszor voltál már itt?
- Nem, nem mondhatnám. Voltam már párszor de nem sokszor.
- Akkor nem ismerd annyira?
- Nem… – az igazság az volt hogy eléggé jól ismerem. Legalább is a sötét részét.
Leértünk a partra. Nem voltak lent sokan. Pár ember üldögélt a kávézóba. Mike kihúzta nekem a széket, és én leültem.
- Köszi – mondtam.
Megjött a pincér. Ismerős volt a nő, és eszembe is jutott, hogy honnan. Amikor Edwardal vacsoráztunk akkor is ő szolgált ki csak akkor nem itt. A nő is felismert. Nem, azért mert olyan emlékezetes vagyok, hanem mert Edward az emlékezetes. És mivel én vele voltam…
- Sziasztok-, mondta – Mit hozhatok? – kérdezte és közbe megvizsgálta Mike-ot
- Én egy rostos üdítőt – mondtam
- Én meg egy Colát. – mondta Tom
- Rostosból, barackot, almát vagy mit?
- Jó az alma… - mondtam
Bólintott és elment. Direkt figyeltem Tom utána néz-e. És utána nézett. Akkor csak Edward nem vette észre, hogy milyen szép az a nő? Érdekes. Tom észre vette, hogy észre vettem, hogy a nő után nézett és zavartan lesütötte a szemét.
- És szeretsz táncolni? – kérdezte egy idő után
- Ami azt illeti, nem igazán – mondta – Béna vagyok az ilyenekhez. Elesek…
- Á! Biztos nem! – mondta mosolyogva – Mesélte Mike, hogy tavaly nem mentél el az egyik bálra…
- Öhm igen. Elutaztam…
- Pedig sokan hívtak nem? – kérdezte mosolyogva. Ezek szerinte Mike sok mindent elmondott neki
- Mike mindent elmondott?
- Igen. – ismerte be kicsit bocsánatkérő hangon – De igaz nem?
- Hát igen. – mondtam és kicsit elmosolyodtam.
- De az év végi bulira már mentél nem?
- De… - ez kicsit mélyen érintett, hisz akkor Edwardal voltam.
- Cullennel?
- Igen, de nem beszélhetnénk másról? – kérdeztem – Bocs, csak…
- Még mindig szereted igaz?
Bólintottam.
- Bocs csak… csak elgondolkodtam egy kicsit…
- Min?
Habozott és kicsit elpirult.
- Hát… - kezdett bele – Bella nekem nagyon bejössz… Mármint első látásra megtetszettél nekem. Huh… ez most nagyon nyálas volt? - kérdezte
- Csak kicsit – mondtam mosolyogva. Tiszteltem a bátorságát
- Nos, akkor egész jó. És a lényeg… - kezdett bele, de a pincér épp akkor hozta ki az üdítőket
- Kell még valami? – kérdezte
- Nem – mondta Tom kicsit gyorsabban a kelleténél
A pincér elment
- Nos – mondta miután kortyolt a poharából – Láttam, hogy mennyire szereted Cullent még mindig. Viszont ha így állsz hozzá, sose fogod elfelejteni. És én talán segíthetnék ebbe… - mondta és közelebb hajolt hozzám. – Ha megpróbálnánk együtt járni, elfelejtenéd.
Ezt kétlem – gondoltam magamba
- Csak próbáljuk meg – mondta, majd az arca egyre közelebb került az enyémhez és megcsókolt.
Viszonoztam. Nem volt erőm elhúzni a fejem. Olyan érdekes volt. Más volt, mint Edward csókja. Majd lassan elhúzta az arcát.
- Bocs. – mondta – Nem bírtam tovább. Remélem, nem sértettelek meg.
Nem szóltam csak lassan megráztam a fejem. Edwardra gondoltam. Hogy én soha nem birok mást szeretni csak őt, de muszáj lesz legalább az esélyt megadni, ha már ő szakított velem.
- Nos? Mi a válaszod? – kérdezte. Mivel látta, hogy nem tudok rögtön válaszolni – Ráér még később is – mondta – De én el tudnám feledtetni veled Edwardot. - mondta
Belenéztem a szemébe. Szép nagy barna szeme volt. De mégse olyan szép, mint Edwardé.
- Bella? – kérdezte halkan és megsimogatta a kezem fejét ami az asztalon volt.
- igen? – kérdeztem és megráztam a fejem
- Mi a válaszod? Vagy inkább térjünk vissza rá később?
- Igen, később… még kell egy kis idő – az igazság az lett volna, hogy rengeteg idő kell. Legalább évek, évtizedek… De ezt nem mondhattam.
- Rendben. – mondta és egy kis reménység volt a hangjába. – Kérsz még inni?
- Nem köszi – mondtam és gyorsan megittam, ami még a poharamba volt.
- Akkor fizetek – mondta
Feltette a kezét és intett a pincérnőnek. Az oda libbent hozzánk, átadta a számlát, majd miután azt Tom kifizette, elment.
- Megyünk sétálni? – kérdezte. Kinéztem, és kint már nem esett. Bólintottam. Felállt, kihúzta nekem a széket és elindultunk. A parton leültünk az egyik padra.
- És mi újság Phoenix -ben? – kérdeztem
- Hát, nagyon semmi. Érdekes nagyon Pohoenix után Forks. Forks olyan nyugodt, semmi izgalmas nem történik.
- Mit értesz izgalmas alatt? – kérdeztem
- Hát… mármint én Phoenixbe megszoktam, hogy annyi furcsa dolog tőrténik…
- Furcsa dolog?
- Hát, két éve talán? Igen két éve körülbelül, felgyújtottak egy balett termet… Halottál róla?
- Igen – mondtam. Sőt! Ott is voltam! Miattam gyúlladt fel részbe. – A közelébe laktunk anyukámmal. És egy ideig oda jártam táncolni.
- Tényleg? Milyen kicsi a világ- mondta mosolyogva- Én is szinte mellette laktam, ezért emlékszel annyira rá.
Ez után még sokat beszélgettünk. Megkérdezte, mit szerettem Phoenixbe mit nemmit szeretek itt mit nem. Aztán ezeket én is visszakérdeztem.
- Ideje mennünk. – mondta - 5 perc múlva fél. Mike ki fog akadni, ha csak egy percet is késünk.
Felálltam. Csöndbe mentünk egy ideig, majd megint beszélgetni kezdtünk. Mikor oda értünk a megbeszélt helyre már mindenki ott volt. Angela mosolygott. Jessica maró és kíváncis pillantást vetett rám, Lauren szeméből meg sütött a gyűlölet és az irigység. Még valaki volt ott. Erick. Rég láttam már nagyon. Ő és a szülei Európában voltak egy hónapot.
- Szia! – köszönt mikor meglátott
- Szia! Hát te? – kérdeztem és átöleltem
- Tegnap értünk haza. Huh. Haljátok, olyan szép Európa!
- Majd mesélsz – mondta Mike – Ő Tom, Tom ő Mike – mutatta be őket egymásnak.
Köszöntek.
- Szerintem menjünk, mert már így is később érünk oda amint terveztük, mert valakik nagyon el voltak foglalva – mondta Mike és rám és Tomra nézett
- Hehe! – morogta Tom
A szórakozó hely még nem nyílt ki, viszont nagyon hosszú sor állt az ajtó előtt.
- Gyertek – mondta Mike
- De itt a sor vége – szólt rá Angela
- De megvettük előre a jegyet szóval mehetünk. Egyet neked, - mondta és Angela kezébe, nyomta a jegyet- neked, neked, neked, neked, neked, neked, neked – kiosztotta a jegyet – és nekem – mondta végül.
Előre mentünk és oda adtuk a jegyet az őröknek, akik szokás szerint kopasz, kigyúrt emberek voltak, eszembe jutott Emett. Elbírnám őt képzelni kidobó embernek…
Bent már rengetegen voltak. Háromemeletes volt az épület, de mégis alig fértünk el és kint még többen voltak.
- Szerintem, gyerünk a másodikra. – mondta Ben – a sarokba van egy jó ülőhely. Nézzük, meg hátha nem ülnek még ott.
Követtük. Nagy szerencsénkre nem ültek ott és tényleg jó hely volt. A lépcső alatt kicsit zártabb hely a tánc parketthoz közel.
- Mit hozzak inni? – kérdezte Tom pár perc után.
- Már inni? – csattant fel Angela és a fejét rázta – Most értünk ide!
- A fiúk már csak ilyenek – mondtam
- A jó bulit egy jó erős Tekilával kell kezdeni. – mondta Taylor
- Aztán még eggyel folytatni – mondta Ben
- Igen és hazafelé a kórházba kikötni – mondta Angela
- Jajj Angels, ne legyél már ilyen borúlátó. – mondta Jess – én is kérek tekilát.
- Ez az csajszi – mondta Erick – Bells?
- Rendben, de csak egy kicsit – mondtam. Ma este én is el akartam felejteni minden bosszúságomat.
- Angela? - Angela bólintott. Végül mindenki kért és a fiúk elmentek, hogy elhozzák.
Angela közelebb húzódott hozzám, még Lauren és Jess úgy tettek mintha beszélgetnének, de közbe látni lehetett rajtuk, hogy hegyezik a fülüket.
- Nos? – kérdezte izgatottan Angela – Mi volt?
- Hol? – kérdeztem, de tudtam mire gondol
- Hát Tom… Te… Jártok?
- Megkérdezte, hogy akarok-e…
- És? Ugye igent mondtál?! – kérdezte szigurúan
- Nem, igazából nem mondtam semmit.
- Bella! – csattant fel.
- De most… Angela. Tudom, hogy úgyse tudom elfelejteni Edwardot még élek…
- De csak egy fiú.
- Igen. – mondtam és volt egy kicsi gúny a hangomba. Szerencsére nem vette észre.
- De te még mindig szereted… sőt imádod…
- Igen.
- És ő is téged…
- Ezt honnan veszed?
- Nem tudom… csak úgy megfigyeltelek titeket. Érdekesek vagytok. Edward… Edward mindig mindentől óvott. Már – már betegesen. És most is olyan mintha azért akarna távol lenni, hogy téged védjen… vagy nem is tudom. Érdekes.
- Öhm… - hebegtem milyen jó megfigyelő Angela. Nem is tudja milyen közel, van mindenhez.
- Nos?
- Hát igen. Edwardal… hagyjuk most – mondtam gyorsan – ezt nem lehet szavakba kifejezni és most is inkább hagyjuk.
Pont megjöttek a fiúk. Eick kiosztotta a poharakat. Koccintottunk.
- Az évekre, amit együtt töltöttünk – mondta Mike
- Vagy a hetekre – mondta Tom
- 3ra- kiáltott Mike – 1…2…3…
Egy húzásra nyeltük le a pohár tartalmát. Elég erős volt.
- Szép volt lányok – mondta Mike mikor letettük a poharat. Ő sokkal hamarabb végzett - Most mehetünk táncolni!
Lent a színpadon már egy banda játszott és alig lehetett elférni és látni. Minden csupa füst volt. Lefurakodtunk a táncparketthez.
Egy ideig együtt táncoltunk egy körbe, majd szétszéledtünk. Angela és én próbáltunk egymás mellett maradni, de a tömeg elsodort minket egymástól. Végül is egy kigyúrt srác fordult felém és kezdett táncolni. Egy ideig táncoltam vele, majd egyre nyomasztóbb lett, mert mindig közelebb-közelebb jött hozzám. A végén meguntam és elindultam, hogy leüljek.
- Hé, kislány hova mész? – kérdezte a srác és megfogta a karom és vissza húzot
- Semmi közöd hozzá! – mondtam mérgesen és ki rántottam a karomat a kezéből
- De maradj még táncolni… vagy menjünk inkább máshova?
- Én megyek, de egymagam – mondtam és elindultam. Beállt elém.
- Nem, velem maradsz – mondta
- Ha nem akar, nem megy! – mondta egy bársonyos hang. A szívem hevesebben kezdett verni. Ezt a hangot ezer közül is felismerném, meghallanám akár milyen hangos a zene.

Hát, ez most nem lett valami hosszú rész, de ha akarjátok, majd felöltök még egyet ma:)Jó olvasást, remélem tetszik^^)