7. fejezet

7.


Másnap reggel megint korán keltem. Hamar be akartam érni, hogy beszéljek Alicel. De mikor kiléptem az udvarra, rájöttem, hogy ez ma lehelten lesz. A nap száz ágra sütött, így ők biztos nem jönnek ma suliba. Kedvtelenül beültem a kocsiba és elindultam a sulihoz. Lassan mentem, hogy ne érjek be hamar, így nincs értelme. Sikerült elég lassan mennem, mert mire beértem a parkoló már teli volt. Tom, Mike, Jess, és Angela vártak rám a parkolóba.
- Sziasztok! – köszöntem
- Szia!- köszönt vissza mindenki
- Bella, épp arra gondoltunk, hogy mivel mára szépnapot mondanak, lemehetünk, La push - ba? – kérdezte Mike – Jó lenne egy kis szörfözés.
- Persze, ez jó ötlet – mondtam
- Lehívhatnád az ottani barátaidat is – mondta Jess – Tudod azt a Jacobot, meg a haverjait.
- Jó, biztos szívesen jönnek – mondtam.
Elmentünk az első órára, ami Matek volt. Az egész délelőtt gyorsan eltelt. Amikor beléptünk az ebédlőbe, megint szokásomhoz híven a ’Cullen’ asztalhoz néztem, de üres volt. Bioszon megint Tom mellett ültem és beszélgettünk. Az utolsó óra tesi volt, ami kész katasztrófa volt. És mikor vége lett az óráknak, a csapat a parkolóba találkozott.
- Nekem még el kell mennem a házhoz… - mondtam
- Nekünk is haza kell még menni a cuccokért – mondta Mike, a többiek helyeslően bólogattak.
- Angela, neked is haza kell menned? – kérdeztem. Megrázta a fejét – Akkor elkísérsz hozzánk?
- Aha, persze – mondta. Megbeszéltük, hogy a parton találkozunk, majd elköszöntünk beültünk a kocsiba és elindultunk.
Az úton beszélgettünk, leginkább a bálról, ami az érettségi után lesz.
- Ha Taylorral minden jól megy, akkor együtt megyünk – mondta – és esetleg utána lehet valami…
- Biztos együtt lesztek, hisz szeret téged. – mondtam
- Én is úgy érzem.
Megérkeztünk a házhoz.
- Gyere – mondtam és kiszálltunk. Bent már dolgoztak. Mr. Werberg oda lépett hozzám.
- Szia Bella. – mosolygott – Meg van már milyenre, szeretnéd a szobád?
- Hát nem tudom… Talán krémszínűre… Angela? Szerinted?
- A krémszín illik hozzád – mondta
- Akkor krémszínű legyen – mondtam
- Rendbe. – mondta
- Akkor, viszlát – köszöntem el
- Sziasztok.
Beültünk a kocsiba és elindultunk, La Pusba. Egész úton beszélgettünk. Mikor megérkeztünk Angela bejött, én meg gyorsan átöltöztem. Mire vissza értem, Jacob az ajtóba állt.
- Á szia – mondtam – Jacob, Ő Angela, Angela ő Jacob. – mutattam be egymásnak őket. – Jacob ma lejönnek páran a First beach – re, gondoltuk lejöhetnétek ti is Samékkel, ha van kedvetek.
- Aha, szerintem rá érünk, úgyis úszni akartunk ma – mondta – Megyek, szólok nekik.
Bólintottam.
- Ott várunk.
Angela és én lesétáltunk a partra. Mike és Tom már ott volt.
- Sziasztok! – köszönt Mike – Jönnek majd a barátaid? – kérdezte
- Igen – mondtam – Jake most ment el szólni a többieknek.
- Ki az a Jake? – kérdezte Tom
- Ő, Bella egy nagyon jó barátja, de szerintem a srác teljesen bele van esve- magyarázta Mike.
- Értem – mondta mosolyogva Tom – Ti jöttök szörfözni?
- Én nem – mondta Angela
- Én megyek majd, ha Jake ide ér… - nélküle nem megyek vízbe
- Mi is segítünk – mondta szinte egyszerre Mike és Tom
- Tudom, és köszi, de Jakekkel szoktunk szörfözni.
- Nem is mondtad! – csattant fel Mike
- Mert nem egy nagy valami…és még csak egyszer próbáltam- és elég rossz vége lett. Fejeztem be magaba
- Na de ha jön az a fiú, akkor megmutatod.
- Lehet…
Leültünk beszélgetni. Nem sokkal később megjött Jessica, Taylor és Laure. Leültek közénk.
- És mit csinálunk? – kérdezte Jessica
- Most várjuk Bella haverjait, aztán Bella meg mutatja, hogy tud szörfözni.
- Szörfözni? Te tudsz? – kérdezte Laure
- Csak ha itt van Jacob- mondta helyettem Mike. Laure fintorogva bólintott.
Nem sokkal később megérkeztek Samék.
- Ők Angela, Mike, Tom, Taylor, Jessica, és Laure. – mutattam be Saméknek – Ők pedig, Sam, Jake, Quil, Seth, Leah, és Jake
- Üdvözöllek titeket megint itt – mondta Sam
- Köszönjük – mondta Mike
- Nos? – kérdezte Quil – Mit terveztek? Szörf?
- Igen – válaszolt Tom
– De előtte Bellát nézzük meg. – éreztem, hogy elpirulok – Az volt a kikötése, hogy csak Jakekkel megy be a vízbe – fejezte be Laure
- Rendbe Bella, gyere – mondta Jake és rám kacsintott, hozta a deszkát
Utána mentem. Bementünk a vízbe és beúsztunk. Most nem segített fel a deszkára, magam kászálódtam fel. Mindenki minket nézett. A hullám közeledett, felálltam és nem estem le. Meg döbbentem csak úgy, mint a kint állók. Aztán végül is beleestem a vízbe… Jacob húzott ki.
- Ügyes voltál – mondta
- aha…
Kiúsztunk. Nagyon tetszett Laure féltékeny pillantása.
- Ügyes vagy – mondta Tom
A hátralévő időt én és Angela a parton töltöttük, Jess és Laure pedig bent a vízbe Mikekal és Tommal. Taylor Samékkel beszélgetett. Mikor már sötétedett, elköszöntek és haza mentek, én meg Jacobbal ballagtam hazafelé.
- Ez a Tom annak a Mike-nek a testvére? – kérdezte mielőtt beléptünk a házba.
- Igen.
- beléd van zúgva… - jegyezte meg mosolyogva
- Ezt honnan veszed?
- Elég rá nézni… de hát nem hibáztatom érte.
- Jake!
Billy és Charli megint meccset néztek én meg olyan álmos voltam, hogy letusoltam és bementem a szobámba. Aludni mégse tudtam. Elővettem a Rómeó és Juliát. Ahogy olvastam eszembe jutottak Edward szavai
’- Ami azt illeti, mindig idegesített kicsit ez a Rómeó – jegyezte meg, amikor elkezdődött a film.
- Miért, mi a baj van vele? – Kissé megsértődtem. Rómeó volt a kedven irodalmi hősöm. Míg Edwardot nem ismertem ábrándoztam is róla.
- Hát először is, eleinte ebbe a Rozáliába szerelmes… nem gondolod, hogy ettől egy kissé csélcsapnak tűnik? Aztán meg alig pár perccel az esküvő után, megöli Júlia unokafivérét. Ez nem valami okos dolog tőle. Hibát, hibára halmoz… Mintha szánt szándékkal igyekezne tönkre tenni tulajdon boldogságát…’
Akár csak ő – gondoltam magamba keserűen. Ő is szánt szándékkal teszi tönkre a boldogságát… ha szeret, akkor miért nincs velem? Felhíztam magam, becsaptam a könyvet és lekapcsoltam a villanyt. Elaludtam.
Másnap megint napos idő volt, így Aliccel megint nem tudtam beszélni. A nap hosszú és unalmas volt. Tommal töltöttem szinte az egész délelőttöt. Sokat beszélgettünk. Ez a nap tovább tartott, mert több óránk volt. Mikor végre vége volt a napnak, elindultam hazafelé. Aztán úgy döntöttem, ma meglátogatom Alicet. Letértem az útról és a Cullen ház felé vettem az irányt. Az ajtónál becsöngettem. Esme lágy hangja szólt, hogy bemehetek. Mikor beléptem, Emett száguldott le a lépcsőn
- Szia Bella, Edward nincs itthon – mondta
- Nem hozzá jöttem én Alicet keresem.
- Ő fent van a szobájába. – mondta mosolyogva – De szólok neki… Jasperrel van – halk kuncogást hallatott.
- Emett! – ez Esme volt épp akkor lépett ki a konyhából – Szia, Bella.
- Szia.
- Alice! – mondta ki kicsit hangosabban a nevét. Alice szinte rögtön ott termett.
- Szia Bella – mosolygott.
- Szia. – mondtam és átleltem. – Beszélni szeretnék veled
- Gyere. – mondta és felkapott a hátára, egyenesen felvitt a szobájába.
- Gyalog is feljöhettem volna – mondtam
- Nem, mert akkor kevesebb időt tudnunk beszélni – mondta mosolyogva. Mérgesen ránéztem.
- Pármásodperccel kevesebbet beszéltünk volna Úristen!
- Hát igen! Na miről akarsz beszélni?
- Hát arról, hogy tudd, hogy én nem haragszom rád. Nem lenne miért. És nem lerázni akartalak csak, nem hiszem, hogy jót tenne, ha ott ülnék vele egy asztalánál. Rossz lenne nekem nagyon. - pár másodperc csönd következett
- Ő is szenved Bella – mondta halkan. – Nagyon, nagyon szenved. De ő neked akar jót.
- Jajj! Ne kezd már te is! – csattantam fel – Nekem ezzel nem tesz jót!
- Bella ezt nem értheted….
- Igaz! Nem érthetek én semmit, abból ami itt folyik… semmit.
- De Bella, őt bünteted ezzel.
- Alice! Ha Jasper azt kérné, hogy legyetek csak barátok te mit mondanál? Amikor örülten szereted és te is, tudod, hogy szeret téged, csak valami hűlye elmélete vagy mije, amiért nem lehettek együtt úgy? Akkor mit mondanál?
- Ez nem ugyan az – mondta, de látszott rajta h elgondolkodik egy kicsit.
- De mégis!
- Hát… - mondta gondolkodva-, Megérteném. – hitetlen arccal néztem rá – Igen, megérteném – folytatta-, Ha szeretem, meg teszem értem. Mert tudom, hogy ha nem teszem meg, csak szenved.
- De…
- Bella. Én, ha megkérne meg tenném neki, nem nehezíteném meg a helyzetét. – megfogta a kezem – Értsd meg.
- Igen, igazad van. De én nem tudok úgy viselkedni mintha semmi nem történt volna…
- Ezt meg értem – mondta. – De nem is kell vele lenned minden percbe, csak beszélj vele néha. Félt téged. Félt hogy valami hűlyességet csinálsz.. mint például…
- Mint például? – kérdeztem
- Szilaugrás, motorozás…
- Jajj Alice! Az csak egyszer volt!
- Volt, és nem lesz többet!
- Aha…
- Ahj Bella. Miért nem érted meg hogy neki se jó így?
- Kinek jó? Talán Rosalinak…
- Rosalit ne keverjük bele. De neki se jó.
- Mert? Nem kell engem bámulnia…
- Viszont Edwardot igen – mondta- Az egész család nem olyan mint volt. Edward magába fordult, és ez mindenkit bánt…
Nem mondtam semmi. Aztán Alice elkezdett fecsegni minden féléről. Jó hosszan elbeszélgettünk. Aztán egyszer csak Alice:
- Edward ide jön – mondta – Tudja hogy itt vagy, beszélni szeretne veled – mondta – De ha akarod még gyorsan letudlak vinni – mondta
- Ne – mondta – Beszélek vele.
- Köszi, nem is tudod mennyire hálás lesz az egész család – mondta mosolyogva, majd felpattant és az ajtóhoz ment.
Ép mikor kinyitotta, Edward az ajtóba állt.
- Szia – mondta Alice vidáman – Most én megyek Jasperrel van egy kis dolgunk – folytatta - Szia, Bella – intett és kiment. Legszívesebben megöltem volna, bár tudtam ez lehetetlen.
Edward utána nézett és láthatólag ő is mérges volt. Majd lassan belépett a szobába és rám nézett. A szívem megint ritmust váltott. Ezt ő is észrevette, mert megállt és nem jött közelebb.
- Szia – suttogtam halkan
- Szia – válaszolta halkan – Hogy vagy? – kérdezte
- Öm, egész jól kösz. És te?
- A helyzethez mérten jól…
- Alice mondta beszélni, szeretnél velem – mondta már nagyon kíváncsi voltam
- Gondolhattam volna… - suttogta – nos, azt akartam meg kérdezni, hogy Alicel sikerült mindent tisztázni? – csak ennyit akart és nem mást, gondolhattam volna
- Igen – bólintottam – Minden rendben, tudja, hogy nem haragszom senkire. – a senkire-t megnyomtam. A szemembe nézett egy ideig. Tépelődött. Már majdnem felálltam, hogy oda menjek hozzá, de nem tettem. Igaza volt Alicnek. Ha szeretem, nem nehezítem meg a dolgát. Inkább én szenvedjek, mint ő…
- Ennek örülök – mondta végül. Még pár percig csöndben meredtünk egymás mellé, majd úgy döntöttem ideje lesz felállni, elköszönni és elmenni.
- Én akkor megyek – mondtam és felálltam. Elmentem mellette és éreztem, hogy megremeg és becsukja a szemét - Szia – köszöntem halkan és intettem. Már kint jártam a kis folyosón, amikor
- Bella! – szólt utánam. Megfordultam, az ajtóban állt
- Igen? – kérdeztem, megint sok reménnyel a hangomba.
- Öm – megint tépelődött – Vigyázz magadra – mondta végül ki és látszott, hogy nem ezt akarta. Bólintottam, majd megfordultam és lesétáltam a lépcsőn. Lent Esme, Charlisle, Alice, Jasper és Emett épp beszélgettek. Mikor leértem elcsendesedtek.
- Bella drágám. – Esme szakította meg a csendet – Máskor is benézel? – kérdezte
- Igen – mondta, és mosolyt erőltettem az arcomra - Amikor tudok és nem zavarok…
- Sose zavarsz – mondta Charlisle. Hálásan ránéztem.
- Köszönöm. – motyogtam, és elpirultam.
- Ez hiányzott nagyon – jegyezte meg dörmögő hangon Emett és mosolygott. Visszamosolyogtam.
- Holnap lesztek suliba Alice? – kérdeztem és –teket direkt megnyomtam
- Igen, holnap rossz idő lesz… - bólintottam
- Akkor ott találkozunk – mondtam és elindultam az ajtó felé – sziasztok – köszöntem el
- Szia, Drágám – mondta Esme - Vigyázz magadra. – Bólintottam, majd kiléptem a szakadó esőbe.
Meglepődtem, hogy már sötét volt. Charlie biztos ideges. Beültem a kocsiba és amennyivel csak tudtam hajtottam haza.
Mikor haza értem, Charlie, Jacob és Billy még nem aludtak.
- Sziasztok – köszöntem.
- Bella, van fogalmad róla hány óra, van? - Charlie nagyon mérges volt
- 21? – kérdeztem
- 22! – mondta mérgesen Charlie
- Jajj apa! Most miért baj? – kérdeztem – Nagy vagyok már!
- Igen, de nem hívtál, senki nem látott, és annyi eltűnés van mostanába!
- Jajj apa, nagy vagyok már – mondtam és elindultam a szobám felé.
- Cullenéknél voltál? – kérdezte mielőtt beléptem volna.
- Igen – mondtam – Alicel beszélnem kellett.
- Figyelj, tudod, hogy én szeretem Alice-t és Charlie-lt meg az egész családot, de nem gondolod, hogy nem tesz jót neked, ha náluk vagy és látod őt?
- Apa. A suliba mindig látom. És nem- nem tesz se, rosszat se jót, mert csak barátok vagyunk és ez nincs tiltva ugye? – kérdezte. Ő megrázta a fejét.
- Most megyek, lefekszem fáradt, vagyok. Jóéht!
Bementem a szobámba, letusoltam, és lefeküdtem. Eszembe jutott a nap. Alicel töltött idő, és amit mondott. ÉS most tényleg beláttam, hogy igaza van. Ha jót akarok neki, ha tényleg szeretem, akkor tényleg segítenem kell. Meg kell könnyítenem a helyzetét. És mivel szeretem, megteszem neki. Megpróbálok úgy nézni rá, mint ha csak egy barát lenne… mintha soha sem csókolt volna meg hideg ajkaival… soha nem tőltött volna nálam éjszakákat…
Kopp – kopp – kopp – Hallatszódott
- Alszom Apu – mondtam kicsit durcásan. Senki nem válaszolt csak benyitott és Jake jelent meg az ajtóba.
- Szia, Bells én vagyok – mondta – Bejöhetek?
- Attól függ – mondtam
- Mitől? – kérdezte és felvonta a szemöldökét
- Miről akarsz velem beszélni.
- Hát… mindenről.
- Jól van, gyere gyorsan. Csukd be az ajtót mielőtt Charli észre, vesz.
Pillanattokon belül ott termett az ágyam szélénél. Csak most jutott eszembe hogy valamit nem mondott Charlisle.
- Jake, te tudsz aludni? - kérdeztem. Elmosolyodott
- Igen, bár nem sok szükségem van rá. Ha akarok, alszok, ha nem- nem. Mondjuk én nem nagyon szeretek aludni, mert akkor álmodok
Eszembe jutott, hogy egyszer Edward mondta, hogy ő szívesen álmodna, mert velem álmodna, és ő ezt nem szégyelni
- Értem – mondta – nos, miről akarsz beszélni?
- Hát, Charli nagyon aggódik. Nem szereti, ha Cullenéknál vagy…
- Charli? – vontam el a szemőldököm – Csak ő nem szereti?
- Én se rajongok az ötletért…
- De miért? Miért baj hogy én jóba vagyok velük?
- Nem kell felkapni a vizet! – mondta és védekezően felemelte a kezét
- Jó, de akkor mond el mert nem értem!
- Huh. Bár meg tudnám neked mutatni, hogy- hogy néztél ki, amikor Sam megtalált… - mondta sötéten és kicsit beleborzongott (vagy csak úgy csinált) – Meg amikor először jöttél hozzám. Meg még utána is, mindig szorosan átölelted magad, mintha attól félnél, hogy szétesel – mondta. Eszméletlen milyen jó megfigyelő Jacob – gondoltam magamba – Pontosan attól féltem.
- Most hiába magyarázkodnák… - kezdtem bele
- Ne akard meg védeni! – csattant fel
- De, mert… ne vágj pofákat! – szóltam rá – Azért mentek el, mert nekem akartak jól.
- Igen, persze, de akkor miért jöttek vissza?! – kérdezte mérgesen
- Mert Edwardnak se volt jó hogy sose látott meg ilyenek…
- Nem értem ezt a vérszopó észjárást- mondta
- Ne neved őket így! – csattantam fel megint
- Jó, de akkor magyarázd el! – mély levegőt vettem
- Csak ha nem vágsz hozzá pofákat! – jelentettem ki. Bólintott.- Nos, Edward azért ment el, mert úgy gondolja, hogy nem egészséges vámpírokkal töltenem az időt.
- Na, valamibe egyet értünk – mondta
- Mert vérfarkassal egészséges az egésznapot eltölteni?! – kérdeztem.
- Nem vagyok vérfarkas.
- Bocsánat! Félig, farkas, félig ember és félig Vámpír- az utolsó szót megnyomtam.
- Hát, igen, de ott van az Ember!
- Na jó ne térjünk el a tárgytól. – mondtam – Szóval, azért ment el. És azért jöttek haza, mert a családja nem bírta tovább látni, hogy Edward hogy szenved, mert nem tudja, hogy biztonságba vagyok –e . – mondtam
- Velünk abba voltál.
- Nem. – mondtam –Szerintük meg ti jelentetek veszélyt. És még mielőtt felkapod a vizet! – előztem meg – Ez a miatt van, mert Alice nem látja a jövőmet, ha veletek vagyunk. – zavartan nézett – Ezt még nem mondtam? – kérdeztem. Megrázta a fejét.
- Nos, az a fiatal lány, az Alice. Ő látja a jövőt, de nem úgy hogy mindent, csak a szándékot. Tehát ha most Charli – nem tudtam jobb példát – Eldöntené, hogy elmegy hozzájuk, akkor ő ezt tudná. Tudja előre, hogy mit kapok születésnapi ajándéknak, ha valaki már eldöntötte.
- Vagyis a szándékot látja-, mondta Jacob
- Igen. De! – folytattam – Ha veled vagyok… vagy Sammel, vagy akárkivel a falkából, akkor nem lát, mert a farkasokat nem látja.
- Nem lát minket? – kérdezte és láthatóan ez örömmel, töltötte el
- Nem, nem lát titeket és így engem se. És ez idegesítette az egész családot, főleg Edwardot. Na meg Alicet.
- Akkor valamiien szinten megértem. Ez engem is idegesítene, de akkor se jönnék vissza!
- Hát ők visszajöttek. És ne mond, hogy ne találkozzak velük, mert úgyis fogok. És most szeretnék lefeküdni, aludni holnap nekem iskola van… gondolom te ma se voltál...
- De – mondta mosolyogva – Benéztem egy órára…
- Oh! Ügyes vagy!
- Jóét Bells – mondta és csendesen kisurrant az ajtón
- jóét.

És íme a 7. fejezet:) Remélem tetszik. Bár szerintem unalmas...:/:D