14. fejezet

14.

Tom egy kávéval a kezében tért vissza.
- Mikor mehetünk? – kérdezte és közbe oda nyújtotta a poharat nekem. Én elvettem és kortyolgatni kezdtem.
- Félóra körülbelül.
- Akkor én kimegyek, hogy felöltözhess.
- Köszönöm.
- Semmi – mondta és felállt és kiment.
Megittam a kávém és gyorsan átöltöztem. Már vártam, hogy haza mehessek, vártam, hogy vacsora legyen. Olyan negyedóra múlva bejött Tom. Az idő hátra lévő részét beszélgetéssel töltöttük. Elmondta mi volt az iskolába, hogy mikor lesz a bál, a szalagavató pontos menetrendjét.
Mire az ápolónő bejött a zárójelentéssel és a krémmel már besötétedett.
Tom meglepően csöndes volt a hazafelé vezető úton. Biztos voltam benne hogy azon rágódik, hogy Edward nálunk vacsorázik. De mivel nem én hívtam meg, nem éreztem magam bűnösnek annyira.
Megállt a bejárónk előtt.
- öhm… köszönöm. – motyogtam. Ő csak bólintott. Nem szállt ki, hogy kisegítsen. Ez furcsa volt, ezért nem mozdultam.
- Jó szórakozást az estéhez – mondta kicsit csípősen. Gondoltam, hogy ez a baja! De most mit csináljak?
- Van kedved maradni? – kérdeztem, és csak akkor esett le mit mondtam, mikor már kimondtam.
Tom arca felderült.
- Ha nem zavarok.
Na, most hogy húzom ki magam belőle?
- Nem. – mondtam
- Akkor maradok – mondta és megpuszilt. Kiszállt és kisegített a kocsiból.
Amikor az ajtó előtt álltunk, felém fordult.
- Nem soká jövök, csak haza ugrok. Sietek – megpuszilt, majd az autó felé vette az irány. Beült, intett, majd elhajtott. Még egy ideig néztem utána, majd megfogtam a bőröndömet és nyitottam volna az ajtót, de valaki dudált.
Megfordultam, hogy megnézzem ki az.
- Jacob! – kiáltottam fel.
Jake már jött is felém és átölelt.
- Bells. Hogy vagy? – kérdezte
- Nagyon jól. – mondtam és rá mosolyogtam. Ő visszamosolygott.
- Jake! Segítenél?! – hangzott fel Billy kiabálása a kocsiból.
- Pillanat és jövök. – mondta.
Elengedett meleg ölelésesből és visszament a kocsihoz. Kivette hátulról a tolószéket, és könnyedén kiemelte Billyt a kocsiból.
- Szia, Bella! – gurult felém Billy
- Szia Billy. Hogy vagy?
- Köszönöm én tökéletesen. És te? Látom sikerült egy újabb sebet szerezned. Lassan már több lesz, mint Jakenek, pedig tudod milyen kalandos az élete.
- Hát igen… könnyű annak, akinek pár perc után összeforrnak a sebei. – mosolyogtam vissza.
- Nos, édes anyád meghívott vacsorára – magyarázta – Nem jöhettünk üres kézzel – folytatta és egy nagy zacskót nyújtott felém – Hal panír. Charli kedvence
- Köszönjük – mondtam és elvettem a zacskót.
Kinyílt az ajtó és Charli lépett ki.
- Billy! De jó hogy látlak! – mondta és oda jött hozzánk és kezet fogtak, majd megpuszilt.- Hogy vagy? – kérdezte
- Jól – mondtam.
- Gyertek be! Mit ácsorogtok kint? Mindjárt szakadni fog az eső!
- Beszélgettünk a lányoddal. Épp mondtam neki, hogy gratulálok az új sebhelyéhez. Lassan már több lesz neki,Jaknek. Mondtam is neki, hogy jó lenne, ha olyan gyorsan gyógyulna, mint ő.– kacsintott rám. Apa betolta a házba. Jake átkarolt és úgy mentünk be.
Bent már nagyon jó illat volt. Anya konyhába tevékenykedett. Phil a tv-t nézte, épp meccs volt.
- Hogy áll a meccs? – kérdezte Billy
- Vezetnek a Lakers! – mondta Phil és felállt, hogy bemutatkozzon.
- Billy, ő Phil, Phil ő Billy.
- Üdv! – mondta Billy és kezet ráztak.
- Nahát, de rég láttalak Billy! – lépett elő anya.
- Renéé. Semmit se változtál! – mondta Billy
Anya megpuszilta Billyt, majd felém fordult.
- Edward? Nem ő hozott haza?
- Nem. – mondtam. Ők még nem is tudnak Tomról.
- Akkor gyalog jöttél? Bementünk…
- Nem. – vágtam közbe még mielőtt anya félre érti – Tom hozott.
- Tom?
- Igen.
- Ki ő? – kérdezte apa
- Tom Newton. Mike testvére – magyaráztam Charlinak.
- Á. Tudom már. Aki vezetett mikor jöttetek haza Port Angelesből.
- Jajj apa! Nem ő volt a hibás.
- Hát, akkor ki? Jobban is figyelhetett volna.
- Apa! Kérlek. Egyébként, nem soká jön vissza, meghívtam vacsorára. – mondtam
- Hogy- hogy? – kérdezte apa
- Jajj istenem! Mi ez vallatás? Én se tudtam róla, hogy meghívtátok Cullenéket meg Jakéket, én miért ne hívhatnák meg valakit? – kezdett már elegem lenni. Mint egy tíz éves, akinek mindenről be kell számolni.
- Jól van, nincs semmi baj – mondta anya- Akkor még kiteszek még egy terítéket.
- Mit főztél? – kérdeztem anyától. Ő rá nem vall a főzés. Főleg nem ilyen nagy vacsorák főzése.
- Hát, Phil és apád segített.
- Ugyan már drágám – mondta Phil – Ne szerénykedj. Mióta elmentél- fordult felém- édesanyád meg tanult főzni és nagyon jól csinálja – mondta és megpuszilta anya elpirult arcát.
Apa megfordult és a tv-t nézte.
- Én felmegyek, letusolok – mondtam – Jake feljössz? – kérdeztem. Bólintott, és megfogta a táskámat.
A szobámra rá se lehetett ismerni. Minden bútort kicseréltek, eltűnt a régi hintaszék, pedig azt már megszerettem, hogy ott van.
- Hát öhm… helyezd magad kényelembe – mondtam.
- Oké – mosolygott – Ne toljuk helyre a bútorokat? – kérdezte.
- Megköszönném – mosolyogtam rá.
- Ugyan már. Semmiség. Mit hova?
- Mint idáig volt…
- Oké.
Jake két perc alatt elrendezte a szobát.
- Köszönöm – mondtam
- Ugyan semmi. Amúgy van még nálunk néhány cuccod.
- Majd beugrok értük, ha nem baj…
- Baj? Gyere, amikor csak akarsz.
- Köszi. Most viszont megyek fürdeni. Sietek.
- Oké.
Összeszedtem a cuccom és bementem a fürdőbe. Gyorsan levetkőztem és beálltam a tusoló alá. Olyan jó volt már érezni a vizet. Vigyáztam, hogy a sebbe ne nagyon menjen víz. Óvatosan megmostam a hajam, majd mikor végeztem megtörülköztem és becsavartam a hajam. Felkaptam a köntöst és kiszaladtam a szekrényemhez.
- Mi a fene? – nem ismertem rá a szekrényemben lévő cuccokra. Egyik se volt az enyém. – Alice! – mordultam fel.
- Mi van vele?
- Kicserélte a cuccaimat.
- Alice az- az apró nagyszájú vérszívó?
- Jake!
- Bocsánat. Szóval az- az apró nagyszájú idegesítő barátnőd? – javította ki
- Igen. – mondtam-, Áh. Hova tehette az enyéimet?
- Nem mindegy? Vegyél fel valamit.
- Kössz – mordultam rá.
Végül megfogtam egy fekete farmert, és egy kék toppot és bementem a fürdőbe. Felöltöztem, kifésültem a hajam és kimentem. Jacob megvizsgált mikor kiléptem a fürdőből.
- Meg kell hagyni, jó ízlése van a barátnődnek, jól áll ez a feszes póló és a kék szín- nevetett
Nem szóltam csak gúnyos mosolyt vetettem rá, majd lementem. Jake követett.
Lent már voltak. Felismertem Charlisle hangját, Esme és Alice csilingelő nevetését, és Emett mély hörgő nevetését.
Ahogy mentünk le figyeltem Jacob arcát, de az nem változott.
- Már nincs is olyan jó illat, mint volt – jegyezte meg.
- Én is büdös leszek, majd ha vámpír leszek? – ezt ki se akartam mondani, csak jött. Jacob megállt a lépcső közepén.
- Bella. Te sose leszel olyan, mint ők. – suttogta mérgesen.
- Tudom, tudom – mondtam mentegetőzve – Ez csak egy feltételezés. Gyere és nyugodj meg.
Mély levegőt vett és követett.
- Jó estét – köszöntem mosolyogva
- Bella! Nem is tudtam, hogy te hordasz ilyen ruhákat! – mosolygott rám Emett – Jól áll.
- Köszi. Alice érdeme. – mondtam és rámosolyogtam Alicra, akit láthatólag elégedettség öntött el – Veled még számolunk – mondtam oda neki.
- Oké – felelte csilingelően nevetve.
- Szerintem mehetünk is az asztalhoz, és ha Edward és Tom megjönnek, kezdhetünk is enni.
- Majd oda megyünk, ha megjöttek, úgyis meccs van – mondta Phil – Te kinek szurkolsz? – fordult Emett felé.
- Lakers! – mondta Emett – Nagyon jó csapat, a kedvencem.
- Nekem is
Anya Esmével beszélgetett, Alice Jasper mellett ült és ők is beszéltek valamiről, Charlisle Billyvel és Charlival beszélt, Jacob meg mögöttem állt. Csak Rosali hiányzott. Biztos nem akart eljönni, hisz utál engem. Vagy lehet, hogy Edwardal jön?
Alice oda sétál hozzám.
- Láttam tetszik a ruha. Jól áll a kék – mondta mosolyogva
- Alice! Hol vannak az én ruháim?
- Nálam. De minek neked? Vannak ujjak.
- Alice!
- Jó, majd talán visszaadom, de alakítok egy kicsit rajtuk…
Megszólalt a csengő.
- Bella kinyitnád? – szólt hátra anya
- Szerencséd – mondtam Alicnek – Majd folytatjuk!
Azzal megfordultam és az ajtó felé vettem az irányt. Félve nyitottam ajtót, mert nem tudtam, hogy ha Tom hogy köszönjek neki? Mindenki itt van.
Kinyitottam az ajtót. Nem Tom volt, hanem Edward. Az ajtónak dőlve állt. Olyan tökéletes volt. Mint ha egy tündérmeséből csöppent volna ide elém. A kezébe két szál rózsa.
- Szia – köszönt
- Szia… - motyogtam.
- Ezt neked hoztam, köszönöm a meghívást – mondta és átadta az egyik száll rózsát és megpuszilt. Még jó hogy anya felkelt és a hátam mögé lépett, hogy üdvözölje Edwardot, mert különben elájulok a bódító illatától. Edward láthatólag észrevette rajtam, mert felkuncogott.
- Szia, Edward, kerülj beljebb – mondta anya
- Jó estét. Köszönöm a meghívást – mondta és oda adta a rózsát anyának
- Nem kellett volna.
- Ez a legkevesebb – mondta miközben a nappaliba mentek. Ott kezet fogott Charlival, Philel és köszönt Charlislénak és Esmének…
Épp csuktam volna be az ajtót, amikor megjelent előttem Tom.
- Szia, Bella.
- Szia – köszöntem neki. Tom megcsókolt, én meg éreztem, hogy elpirulok, mire Emett, szokásához híven felnevetett. Aztán láttam, hogy Esme egy tekintettel elhallgattatja.
- Öhm, gyere beljebb – mondtam neki. Megfogta a kezem és úgy mentünk be.
- Jó estét – köszönt illedelmesen.
- Szia – mondta anya és oda sétált elé, Charli is felállt.
- Bella meghívott, remélem nem zavarok – mondta
- Nem, dehogy is – mondta René.
- Nagyon szépen köszönöm – mondta és egy virágot vett elő a háta mögül. Észre se vettem, hogy ott volt.
- Nem kellett volna – mondta René és elvette.
Tom rá mosolygott.
- Foglaljatok helyet- mondta René és kiment a konyhába. Charlie közbe kihozott még két széket, majd visszaült Philhez. Kimentem anyához
- Segítsek valamibe? – kérdeztem
- Nem indul a sütő… te jobban értesz az ilyen dolgokhoz, megnéznéd?
- Persze. Meg kell nyomni ezt és ezt… - nyomkodtam, de nem indult.
- Neked se indul… mi baja van?
- Hát nem tudom… Lehet, hogy nem jól van vissza dugva.
- Szólok Philnek.
- Inkább apának. Ő van itthon.
- Igazad van…
Azzal kiment. Nem sokkal később Charlival és Emettel tért vissza.
- Nem működik – magyarázta anya Charlinak – Mindent megnéztünk.
- Jól van bedugva?
- Az volt az első, amit megnéztünk – mondta René
Charli megmozgatta, megnézte, majd ránézett Emettre.
- Értesz hozzá? – kérdezte
- Sajnos nem. – mondta mosolyogva- Nem szoktam sütni…
- Akkor nem tudnunk mit csinálni… - mondta Charli
- Ahj. Most mit csináljak? Most akartam betenni a húst- mondta anya és a kezébe temette az arcát.
- Rendeljünk valamit – mondta Charli. Ő jó az ilyenekbe…
- Áh… De az olyan nem szép dolog.
- Jajj René, hagyjad már. – mondta Emett – Nem is igazán kell rendelni…
- De, valami kell – mondta Charli
- Jó, igazad van. Mindjárt jövök és rendelünk, de addig kiviszem a sütit – mondta és letérdelt a szekrény elé – Még jó hogy ezt előre kisütöttem – mondta inkább magán – Bella? Segítenél?
Bólintottam és elvettem tőle a tálcát, amit nyújtott. Tele volt muffinnal.
- Anya, ezek nagyon jól néznek ki – mosolyogtam rá, kicsit meglepetten, hisz nem tudtam, hogy anya tud sütni.
- Volt időm, és meg tanultam sütni – felelte és visszamosolygott.
Amíg velük éltem én főztem, sütöttem mindig. Anya nem volt egy konyhatündér típus.
- Annyira azért nem nagy csoda! – mondta anyasértődést színlelve – muszáj, volt megtanulnom, ha már a lányom elhagyott.
- Anya!
- Gyerünk – mondta anya. Charli és Emett előttünk mentekbe.
Követtem anyát a nappaliba. Charlisle Phil és Billy beszélgettek, Edward Aliccal, Jacob és Tom pedig a TV-t bámulták.
- Sajnos a sütő elromlott- kezdett bele anya- Most akartam be tenni a sültet, hogy meleg legyen, de nem indul. Azt beszéltük, hogy rendelünk valamit, de az idő, szóval addig csak a sütemény van, amivel szolgálni tudok.
- Szerintem felesleges rendelni – mondta Emett – A süti bőven elég lesz, már a látványával is jól lehet lakni, hát, még ha megesszük – mondta mosolyogva és rám kacsintott.
René kicsit elpirult.
- Nem lett olyan finom, szerintem elrontottam.
- Ugyan már! Biztos vagyok benne, hogy nagyon finom – mosolygott Esmé
- Aranyos vagy – mosolygott vissza René, majd oda nyújtotta a tálcát.
- Köszönöm – mondta Esmé és elvett egyet a tálcáról.
Végig kínáltunk mindenkit, majd leültünk.
- Biztos ne rendeljünk? – kérdezte René
- Szerintem ne –mondta Charlisle
- De akkor be kell pótolni ezt a vacsorát – tartotta fel az ujját René
- Rendben.
- Hát akkor jó étvágyat –mosolygott René
- Igen, jó étvágyat – kacsintott rám Emett.
Halkan felkuncogtam.
Néztem Emett arcát, ahogy bekapja, és rágás nélkül lenyeli, a nagydarab Muffint. Ezen megint jót nevettem, mire René mérgesen nézett rám. Lesütöttem a szemem és elkezdtem enni az én sütimet.
- Nahát Emett, már meg is etted? Egyél még – mondta René és felé nyújtotta a tálcát.
- Én köszönöm ne kérek már…
- Nem ízlett? Tudtam, hogy kihagytam valamit…
- De! Nagyon is ízlett, csak… - ránézett Esmére aki sokat mondott pillantással nézet vissza rá – Még is veszek még, tényleg nagyon finom – mondta és elvett egy újabb sütit a tálcáról.
A Tv-be a hírek mentek. Épp három ember haláláról számoltak be Forks mellett. Charli nem volt ügyeletes, ezért nem riasztották, mindenki feszült figyelemmel nézte a TV-t.
- Forks melletti erdőben 3 holt testre bukkantak. Utóbbi értesüléseink szerint, nem ismerték egymást. A turistaúttól 15km-re találták meg őket. Már több napja ott feküdhettek, ugyan is a testek hófehér, dermedt állapotban voltak. A nyomozók a testek mellett három pár csupasz emberi lábnyomot találtak. Ebből arra következtetünk, hogy a megtaláló előtt valaki már járt ott. Hogy a gyilkos? Vagy csak egy ártatlan ember, aki megijedt? A boncolás során, harapásnyomokat véltek felfedezni. A rendőrség fokozottan felhívja mindenki figyelmét a figyelemre. Ha valaki mégis túrázásra szánja magát, mindenképpen, csak társaságban, védekező eszközökkel felszerelve tegye. – a bejátszás után visszakapcsoltak a stúdióba.
- Most kaptuk a bejelentést, hogy újabb 2 holttestre bukkant rá egy hajléktalan Forks egyik utcában. Kapcsoljuk tudósítónkat. Ana, mit tudtál meg az esetről?
- A két férfi tegnap együtt indult haza az egyik szórakozó helyről. Szemtanuk szerint, mind a ketten józan állapotban voltak. Egy hajléktalan találta meg a testeket.
- Lehet kapcsolat az előző hasonló esettel?
- Nem tudni még, mivel nem adtak ki bővebb információt. A nyomozás most is folyik, bővebb információt, majd csak később tudhatunk meg.
- Köszönjük Ana.
- Visz hal.
- És most következzenek a sport hírek…
Éreztem, hogy megáll a levegő a szobába.
- Ez borzalmas – motyogta René – Mi, vagy Ki tehette?
- Nem Phoenixben vagy már René. Párévvel ezelőtt is volt ilyen eset. Akkor farkasok voltak. De azokat az óta nem látni. – mondta Charli
Edward és Charlisle aggodalmasan egymásra néztek. Tudták, hogy nem farkasok voltak, mint ahogy én, Alice, Emett, Jasper Jake és Billy is. Csak mi tudtuk, hogy akik most és annak idején is gyilkoltak, azok szomjas vámpírok voltak. 2 évvel ezelőtt James és csapata volt. De őket már megölték…
Jake felpattant.
- Bocsánat, de nekem most mennem kell.
Charli értetlenül nézett rá.
- Jövök vissza, csak megbeszéltem a fiúkkal hogy összefutunk, mert át kell nekik adnom valamit.
René bólintott.
- Siess vissza – mondta. Tudtam hova megy, és féltettem – Vigyázz magadra.
Bólintott, majd kiment.
Jasper és Edward idegesen egymásra néztek, majd Edward megrázta a fejét.
Vajon mit kérdezhetett tőle?
Alice csöndbe gubbasztott és erősen koncentrál valamire. Jasper és Edward őt figyelték. Edward Alice gondolataiba kutatott, még Jasper Alice érzéseit próbáltam érezni.
Eközben Charlisle és Billi váltottak egy furcsa pillantást, Esme meg a semmibe meredt.
- Szerintem behozom a pezsgőt – mondta René és felállt – Phil segítenél behozni a poharakat?
- Persze.
Kimentek, majd nem soká vissza is tértek. Phil kibontotta, René kiöntötte a pezsgőt poharakba, majd mindenkinek adott egyet.
- Bella, szerintem te ne igyál, elég erős gyógyszereket szedsz- mondta Charlisle.
- Rendben – bólintottam
- Charlsilére, és Edwardra – mondta René – Nagyon köszönjük, hogy vigyáztok Belláról, nélkületek már nem élne…
- Ugyan már, semmi – mondta Charlisle
Edward is bólogatott, de nem vette le a szemét Alicról.
- Egészségünkre – mondta René. Mindenki kortyolt egyet.
Tom felállt.
- Nagyon szépen köszönöm a meghívást, de nekem most mennem kell.
- Ráérsz – mondta René
- Holnap iskola. Még át kell néznem a házit.
- Értem. Örülök, hogy itt voltál.
- Köszönöm a meghívást. További jó szórakozást.
- Köszönjük. Jó éjt.
- Jó éjt.
Felálltam, hogy ki kísérjem Tomot. Az ajtóban megállt és felém fordult.
- Köszönöm a meghívást Bella, igazán jó volt
- Semmi. Köszönöm, hogy haza hoztál.
- Ugyan! – közel hajolt hozzám és már majdnem megcsókolt amikor.
CsATT!! Nagy csattanás hallatszódott a házból. Valaki leejtette a poharat. Megfordultam és Tommal a sarkamba visszasiettem a szobába. Először Alicre néztem, azt hittem ő tört össze valamit, de nem. Ő üres szemmel a semmibe bámult. Látomása volt. Majd észrevettem ki volt. Edward. Nem leejtette a poharat, hanem összetörte a kezével. Alicra nézett, észre se vette, hogy összetört a pohár.
Éreztem a tekinteteket, amik rám merednek, de senki nem szólt egy szót se. Láttam René, Phil és Charli szemébe az ijedtséget. Majd Edward megmozdult. Biztos vége lett Alice látomásának, bár Alice még mindig a semmibe meredt.
- Bocsánat – szólalt meg Edward – Túl erősen fogtam, nagyon sajnálom. Máris összeszedem – mondta és letérdelt, el kezdte fel szedni a pohár darabkákat. René összeszedte magát és felpattant.
- Hagyd, majd én – mondta és kiviharzott a konyhába, majd a seprűvel tért vissza.
- Tényleg hagyd – mondta Edwardnak és rá mosolygott – Összesöpröm.
- Tényleg nagyon sajnálom – mondta Edward, de René intett.
- Ugyan már! Szinte mindenkivel történik ilyen. Biztos máson járt az eszed – itt René egy pillantás erejéig rám nézett – és nem figyeltél arra, hogy milyen erősen szorítod azt a poharat.
- Igen – értett egyet vele Edward, és Alicra nézett.
- Alice jól vagy? – kérdezte Charli, feltűnt neki hogy valami nem stimmel. Alice nem válaszolt.
- Edward kérlek, kísérjétek ki Alice-t- szólalt meg Charlisle. – Charli kérdőn nézett rá.
- Alice-nak szoktak ilyen rohamai lenni. Ilyenkor ki kell vinni a friss levegőre. – magyarázta Charlisle
- De nem komoly ugye? – kérdezte René aggódva
- Nem. Pár perc a friss levegőn és minden rendbe lesz.
Edward és Jasper óvatosan kivezették Alice-t Emett utánuk ment és intett a fejével, hogy menjek.
Nem mozdultam.
- Szerintem én akkor megyek – mondta Tom. Bólintottam-, szia, Bella- megpuszilt – Jó éjt. – biccentett anyáék felé
- Szia, Tom.
Tom kiment.
- Megyek, megnézem Alice-t. – mondta, megfordultam és kimentem.
Tom már nem volt ott. ’ szegény’ –gondoltam- ’ El se köszöntem tőle normálisan. De volt annál fontosabb dolgom is.’
Edwardék a ház oldalánál voltak. Nem halottam mit beszélnek, annyira gyorsan beszéltek. Azt halottam, hogy Edward nagyon ideges. Oda mentem hozzájuk. Edward félbe hagyta mondandóját.
- Mit láttál Alice?- kérdeztem. Alice Edwardra nézett, aki megrázta a fejét.
- Mond el!- szóltam rá mérgesen
- Nem érdekes – mondta Edward
- Szerintem el kellene mondani – szólalt meg Jasper
- Igen – értett vele egyet Emett- Joga van tudni
Bólintottam. Edward mérgesen nézett végig mindenkin. Közelebb léptem Alic-hoz.
- Mond el – mondtam neki
- De ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi hűlyességet – mondta
- Nem, nem csinálok! A voltuirról van szó igaz?
Alice bólintott.
- Mikor jönnek? – kérdeztem automatikusan
- Már itt vannak – mondta Emett
- Akkor… akkor ők ölték meg azokat az embereket igaz? – értettem meg. Alice nem szólt csak bólintott. – Valahogy el kell téríteni őket! Nem maradhatnak itt!
Edward felmordult.
- Ezért nem akartam elmondani! – csattant fel – Most majd magadat hibáztatod azoknak az embereknek a halála miatt, holott nem te tehetsz semmiről.
- De te se! – mondtam – Te is ugyan ezt csinálod Edward! Mindig is ezt csináltad! Azt hitted a te hibád, hogy James becsapott! Azt hitted a te hibád, hogy veszélybe voltam, és vagyok. Azt hitted a te hibád, hogy vérfarkasokkal rohangálok! Pedig tudod, hogy én alapból vonzom a veszélyt, ha itt vagy, ha nem. Pedig nem tettél semmi rosszat, csak annyit, hogy életbe tartottál.
- Ez nem igaz. – mondta
- De! Mert ha te nem lettél volna ott, amikor az a furgon 3 éve majdnem elgázolt, akkor most nem lennék. Vagy ha nem lettél volna ott, amikor az a 4 férfi követett Port Angelesbe, akkor már halott lennék! És ki tudja! Lehet, épp akkor járok az erdőbe túrázni mikor James –ék az erdőben vadásznak… akkor nem mentettél volna meg!
- Na, jó elég ebből! – szólt közbe Jasper – Senki nem tehet semmiiről!
- Így van. Hagyjátok abba! – mondta Emett
- Jó hagyjuk. Térjünk vissza a témához. El kell őket térítenünk! Gyerünk! - mondtam
- Nem megyünk sehová – mondta Alice
- De ti ezt nem érthetitek! –csattantam fel- Emberek, ártatlan embereket ölnek meg! És holnap Charli is megy ki az erdőbe, utánuk kutatni! Járőröznie kell! Lehet, hogy holnap őt ölik meg!
- Bella! Charlinak nem lesz, semmi baja ígérem! – mondta Alice
- Honnan tudod?
- Mert figyelni fogom. Vigyázok, rá ígérem – mondta Emett és a vállamra tette a kezét- Semmi baja nem lesz.
- Köszönöm Emett, de nem csak Charliról van szó.
- Bella. Nem tehetünk semmit. Nem védhetjük meg az egész várost, az egész országot. A családodat meg tudjuk védeni. És különben a voltuirt nem lehet csak úgy félre vezetni.
- És ha elmennénk a városból? Biztos jönnének utánam.
- Erről szó se lehet! – mondta Edward
- Oké!- csattantam fel – Akkor várjuk, meg még eljönnek és megölik az egész családom.
- Senkinek nem lesz baja Bella! Itt vagyunk, és vigyázzunk rátok – mondta Alice
Éreztem, hogy kezdek megnyugodni, holott nem akartam.
- Nem a teljes voltuir klán jött el – mondta Alice – Csak ketten jöttek, és csak azért, hogy megfigyeljenek.
- De ha megfigyelni jöttek, akkor nem jobb lett volna, ha nem látnak minket együtt? – kérdeztem
- Nem lett volna jobb – mondta Emett – Mint Alice mondta, a voltuirt nem lehet becsapni.
- Tudod Bella – kezdett bele Jasper – A voltuir klán tele van jobbnál jobb képességű fajtánkbelivel. Lehetetlen egy olyan erős csapatot becsapni.
- És akkor mit csinálunk?- kérdeztem
- Te semmit – mondta Edward. Erre felhorkantottam. Nem foglalkozott vele, folytatta:- Mi viszont a nap minden percében veled leszünk. Ha nem én Alice, ha nem Alice Emett, ha nem Emett Jasper… Mindig veled leszünk, nem engedjük, hogy egy méternél is közelebb kerüljenek hozzád!
- A nap minden percébe? –kérdeztem
- Igen! Nem engedjük, hogy csak egy percre is egymagad légy!
Nem szóltam egy szót se.
- Most elmegyünk. De én a sarkon kiszállok és jövök vissza. Nem kell beengedned a szobádba, mint rége, kívülről figyelek.
- De bejöhetsz, bármikor- mondtam és a szemébe néztem. Nem mondott semmit.

Ez most egész hosszúra sikeredett:) Remélem tetszik(:
Tudom hogy ígértem meglepetést, de nem tudom hogy feltegyem-e. Ugyan is az lett volna, hogy elkezdtem egy ujjat is...(: Nem egy nagy meglepetés, főleg hogy nem is tettem fel...:D De majd talán valamikor, ha lesz rá érdeklődés...:)