8. fejezet

Sziasztok:) Meghoztam a 8. fejezetet:) Bocs hogy nem előbb, csak rengeteg tanulni valóm van...:/ Na de a lényeg hogy jöttem:) Remélem tetszik majd:)


8.

Szerencsére nem álmodtam semmit. Mikor másnap felkeltem, Charli már elment, pedig még korán volt. Úgy döntöttem megpróbálok beérni Alice és Edward előtt, és velük megyek be. Mikor felöltöztem, és bekaptam egy tál müzlit, beültem a kocsiba. Közepes sebességben hajtottam a suli felé. Sikerül, előbb értem be, mint ők. De nem sokkal, mert alig hogy leparkoltam, a szürke kocsi már velem szembe parkolt, és Alice lelkesen integetett. Kiszálltam és oda mentem hozzájuk.
- Hogy vagy? – kérdezte miután két puszit nyomott az arcomra
- Köszi, jól. És ti?
- Mi is jól – mondta.
Edward biccentett.
- Nos, Charli nem szidott le?
- De. De megúsztam.
- Még jó.
Lassan elindultunk be a termek felé. Az első órám matek volt, mint Edwardnak. Így, együtt mentünk. Nem nagyon beszéltünk semmit, csak megjegyezte, hogy jó az idő (nála a jó idő esős idő volt)
Mikor beértünk a terembe leültünk a helyünkre. Én elővettem a könyvet ő meg firkálgatott. Az órának hamar vége lett, csak úgy, mint a többinek.
Az ebéd előtti órát elhúzták, így én és Angela később értünk be, tehát az ebédlő már tele volt. Mikor oda értünk az asztalhoz, ahol. Mike, Tom, Ben, taylor, Jessic, Laure meg még pár ember ült, Mike szélesen vigyorgott ránk.
- Ma irány a Palm! – mondta
- Az mi? – kérdeztem
- Szórakozó hely. Disco! Ma Party Time! – mondta Mike. Én leültem Tom mellé.
- Mi van? – kérdeztem tőle, ő elmosolyodott.
- Holnap nem lesz iskola, ezért ma páran felmegyünk Port Angelesbe, és gondoltuk te is jöhetnél…. Persze, csak ha van kedved.
- Persze, ez remekül hangzik! – mondta, és rá mosolyogtam, majd alig észrevehetően Aliceék asztalához tekintettem. Ők biztos hallották. Edward kicsit bosszús képet vágott.
- És… arra gondoltam – Tomra néztem, de a szemem sarkából figyeltem Edward aggódó és dühös tekintetét – hogy, ha van kedved, esetleg előtte elmehetnénk valamit bekapni… kettesbe – fűzte hozzá. Edward felpattant és kiviharzott az ebédlőből, és én csak úgy, mint a diák sereg nagyja utána néztem.
- Bella – szólt egy idő után Tom
- Igen? – néztem rá. Mi is a kérdés? – kérdeztem magamtól
- Nos, akkor elmegyünk előtte valamerre, kettesbe?
- Igen. Remek lesz – mondtam, és rá mosolyogtam. De igazából Edwardra gondoltam.
- Akkor ezt megbeszéltük – mondta és a hangja megkönnyebbült volt. Felálltam.
- Igen. – mondtam és rámosolyogtam – Figyelj, nekem most van egy kis dolgom, majd bioszon találkozunk – mondtam és indultam volna Alice asztalához…
- Én nem megyek ma bioszra. Van egy kis dolgom – mondta
- Oh.. nos, akkor holnap.
- Jó. Akarod, hogy felvegyelek? – már siettem volna
- Nem hiszem.. tudod, La pushba lakok, majd … majd bejövök mondjuk a…
- Boltig? – kérdezte
- Jó. – mondtam
- Akkor 3kor a bolt előtt, és jó biosz órát.
- Kösz szépen, akkor, háromkor – mondtam, bólintottam köszönés kép majd Alice asztala felé mentem.
- Szia – köszönt. Levágódtam mellé
- Szia. Edwardnak mi a baja? – kérdeztem, bár tudtam
- Halotta a beszélgetést, és hát nem tudja, mit csináljon, mert tudod… félt.
- Mit csináljon? Hát mit csinálna?
- Tudod, hogy menjen e utánnad vagy ne.
- Áhhh! Hát igazából már nem az ő dolga hogy megvédjen. – mondtam. Alice felmorgott.
- Ezt már megbeszéltük – mondta és felpattant, felemelte a tálcát – Különben is, a barátok aggódnak egymásért. Na szia, majd beszélünk – puszit nyomott az arcomra majd ellibbent.
- Szia…
Csak, most amikor felnéztem vettem észre, hogy az ebédlő már félig üres. Gyorsan felpattantam és a biosz terem felé vettem az irányt. Nagyon remélem, hogy a tanár nem valami páros feladatot szán nekünk. – gondoltam magamba.
Edward még nem volt bent. Leültem a helyemre, és elő kaptam a cuccaimat, majd az asztalra hajtottam a fejem. Alice és a mai randi – elborzongtam a szótól, nem hittem, hogy lesz még ilyen az életem során – igazából most tudatosult bennem hogy mire vállalkoztam. Miközben ezeken merengtem, belépett Edward. Felnéztem rá. Ő is nézett, de elsétált mellettem és leült az utolsó padba. Nem néztem hátra. Sajnáltam, de nem tudom miért. Ő akarta így! – győzködtem magam
Mr. Banner behátrált és egy tv állványt húzott. Megnyugodtam és fellélegeztem. Tv-t nézünk. Így jó.
Mr.Banner betette a kazettát és bekapcsolta a tv-t, de az nem indult el. Akár mit is nyomkodott nem indult be. A végén Mike, és Ben is kint voltak de nem siekrült.
- Hát akkor ezt elhalasztjuk – mondta. Ránézett Edwardra, majd rám- Mr Cullen, kérem, üljön át Swam kisasszony mellé - mondta.
Nem néztem hátra. Össze szedtem a holmimat egy kupacba és vártam hogy mellém üljön. Úgyse szól hozzám.
- Bella – súgta mikor leült mellém. Észre se vettem milyen közel hajolt hozzám – Legyél rosszul, kérlek! – mondta és aggodalom jelent meg a szemébe és az arcán is. Értetlenül néztem rá – Kérlek, csináld, amit mondok, most az egyszer. – most már kezdtem érteni, biztos tudja, mire készül Mr. Banner
- Nos gyereke, ma egymás vérét fogjuk vizsgálni. – Most már értettem. Ez hiányozna csak… Feltettem a kezem és igyekeztem minél betegebb arcot vágni.
- Swam kisasszony? – nézett rám
- Tanár úr, nem érzem magam jól és ez a véres dolog, se jönne most jól nekem.
- Fáj valamid?
- Igen, meg hányingerem van nagyon – mondtam, és a hasamat fogtam, eszembe jutott hogy Edward azt mondta, nem lennék jó színésznő – ÉS máskor is összeestem a vértől.
- Rendben értem. Mr. Cullen kérem, kísérje el Mrs. Swamet a gyengélkedőre,
Edward bólintott, megfogta a cuccaimat és átkarolt. Láttam Mike döbbent arcát.
Aztán már csak Edward gyönyörű szemeit néztem. Úgy megálltam volna és megcsókoltam, volna, de tudtam nem szabad. Mikor már látótávolságon kívül estünk, elengedett. Ellépett tőlem, majd oda adta nekem a cuccaimat.
- Bekísérlek a gyengélkedőre - mondta
- Nem muszáj – mondtam dacosan
- De. Gyere.
Követtem. Mielőtt beléptünk rám parancsolt hogy vágjak megint olyan arcot, mint aki menten hányni fog. Teljesítettem. Mikor kiértünk az igazolással a kezünkbe, Edward rám nézett.
- Nem is vagy annyira rossz színésznő – mondta mosolyogva. Idők óta most először láttam mosolyogni és ez boldoggá tett. Nem is emlékeztem rá hogy ilyen szép a mosolya.
- Nos, köszönöm szépen – mondta
- Semmi. – mondtam és levettem a szemem róla és éreztem kicsit elpirulok – Akkor én szerintem megyek – mondtam és fordultam volna a kocsi felé
- Bella – szólt.
- Igen?
- Arra gondoltam, hogy ha van időd, nem jönnél el velem valamerre?
- Hova?
- Hát sétálni gondoltam… de nem muszáj, csak ha van kedved.
- Persze – én örülök a legjobban, ha mehetek vele – ezt nem mondtam hangosan
- Jó, gyere – mondta és a kocsi felé indult
- És mi lesz az én kocsimmal? – kérdeztem zavartan
- Majd Alice elintézi
- Persze, gondolhattam volna –mondtam mosolyogva és beültem a kocsiba.
Egy ideig csöndesen haladtunk, egészen másfelé, mint amerre Edward vagy én lakunk. Most jöttem rá, hogy még erre felé nem is jártam.
- Hova megyünk pontosan? – kérdeztem
- Egy olyan helyre ahol még ember nem járt. – mondta – Te leszel az első akinek megmutatom ezt a helyet. Sokat jártam ide…
Egy ideig megint nem szóltunk. Amikor megállt és kinyitotta nekem a kocsit, elmosolyodott.
- Nos, halottam Alicetől, hogy újabban szereted az extrém sportokat.
- Extrém sportokat? – volt egy sejtésem mire gondolhat
- Sziklaugrás… szörf… motor… na és persze a vérfarkasok.
- Hát, igen, valamivel el kellett ütnöm az időt, amikor magam voltam… - mondtam, de megbántam, hogy kimondtam. Láttam Edward szemébe a bűntudatot, ami emésztette. – nos, ö… itt vagyunk? – kérdeztem gyorsan. Megrázta a fejét.
- Még van egy kis séta…
- Ezt úgy érted, hogy futás? – kérdeztem rosszat sejtve.
- Megtehetjük gyalog is, de akkor amint oda érünk, már jöhetünk vissza – mondta
- Rendben. De…
- Nem megyek neki a fának nyugi – mondta és hátat fordított nekem. Közelebb mentem hozzá és ő felkapott a hátára. Éreztem a bódító illatát a bőre hideg, selymes érintését. Mikor megérkeztünk lekapott a hátáról. A lélegzetem is elakadt.
- Ez… ez… gyönyörű… - nyögtem ki végül. Egy kis tisztáson voltunk, ahol egy vízesés volt. Nagyon szép volt.
A nap épp előbujt a felhők mögül. Edward oda ment a folyó partjára és leült. A nap megsütötte a bőrét és az szikrázott. Ez még szebb látvány volt. Láttam már, de olyan rég. Csak álltam egy helybe egy ideig.
- Nem jössz? – kérdezte. Bólintottam és leültem mellé. Egy ideig egymás szemébe néztünk, majd ő elnézett.
- Mikor először költözünk Forksba… - kezdett bele egy idő után
- Először?
- Igen. Már laktunk itt előtte egyszer. De nagyon - nagyon régen. – mondta – És a ház itt volt. Akkor igazából csak én jártam suliba, meg Rosali. A többiek ekkor még nem álltak igazán készen rá. De nem laktunk csak egy évig itt.
- Csodás ez a hely. – mondtam – És a többiek nem szoktak vissza jönni ide?
- Nem. Én szoktam csak. Hozzám közel állt nagyon. Nem tudom miért…
- Mert szép hely. – mondtam
- Az. És hozzám a szép dolgok állnak közel igazán – mondta és rám mosolygott.
Az idő gyorsan eltelt. Beszélgettünk, de hosszú csendes szünetek voltak. Majd az órámra pillantottam.
- Basszus! Már ennyi az idő? – kérdeztem és felpattantam
- Induljunk?
- Igen kérlek.
Felkapott a hátára és visszafutott velem a kocsiig. Letett és felém fordult. Megint egymás szemébe néztünk, de most én sütöttem le a szemem. Bólintott, majd kinyitotta az ajtót nekem. Én beültem. Ő visszament az ő oldalára beült és elindultunk.
- A kocsit hova viszi Alice? – kérdeztem, most jutott eszembe, hogy La push ba nem mehet be.
- La push előtt találkozunk vele – mondta. Bólintottam.
Nem soká megérkeztünk és Alice már ott volt. Mielőtt kiszálltam Edwardra néztem
- Kösz szépen nagyon jó volt - mondta
- Én köszönöm – mondta –és vigyázz magadra ma este.
- Nem bírod ki úgyse, hogy ne kövess igaz? – kérdeztem és felvontam a szemöldököm
- Nem – mondta és az imádott féloldalas mosolyra, húzta a száját.
- Akkor gondolom, este találkozunk – mondtam és kiszálltam. Ő bólintott.
Alice a kocsim előtt várt és átölelt.
- Te szedted ki azt a szerencsétlen magnót? – kérdezte és rosszallóan csóválta a fejté – Emett biztos nem örülne neki, ha meglátná – mondta.
- Én mondtam, hogy nekem nem kell magnó. Meg amúgy is...
- Értem. Nos, jó szórakozást este és vigyázz magadra – mondta megpuszilt majd elment. Én beültem a kocsimba, és La pushba hajtottam. Charli már otthon volt.
- Szia – köszöntem, amikor beléptem – Apa hogy- hogy már itthon vagy? – kérdeztem és megpusziltam
- Ma délután más van helylettem… - mondta. Bólintottam.
- Nos, apa… - kezdtem bele a mondókámba, rám nézett.
- Mit akarsz Bells? – már ismert
- Öhm… holnap nincs suli…
- Hogy- hogy?
- Nem tudom – mondtam és most jutott eszembe, hogy tényleg nem tudom
- Na mindegy. Mi van?
- Hát, ma páran felmennek Port Angelesbe a Palmba – mondtam
- Palm?
- Egy bulizó hely, most nyílt.
- És?
- Engem is hívtak… nem baj ha ma este elmegyek? – kérdeztem. Összehúzta a szemöldökét.
- Kik is mennek pontosan? – kérdezte
- Huh… Hát, Angela, Jessica, Laure, Ben, Taylor, Mike, Tom… és én.
- Tom? – kérdezte
- Tom Newton. Mike testvére…
- Értem. És Cullenék nem mennek?
- Cullenék?
- Hát Alice, az a nagy bátyja a szőke lány…
- Nem. Ők nem szoktak ilyen helyekre menni.
- És Edward? – kérdezte
- Nem. – hazudtam – Ő se szokott…
Bólintott.
- Te se szoktál. Még az iskolai bálra se akartál elmenni – ez igaz be kellett ismernem magamnak – Azt mondtad, nem szeretsz táncolni.
- Nem is. De apa! A Discoba a tánc… nem olyan már, mint nálatok régen.
- Igaz. A mai fiatalok…
- Hát igen – mondtam és helyeslően bólintottam
- Jól van Bells, menjetek és érezzétek jól magatokat, de kérlek – mondta és közbe a vállamra tette a kezét – nagyon, nagyon vigyázz magadra.
- Rendben apu, fogok. Nem lesz semmi gond.
- Két vagy három éve is azt mondta, aztán a kórházba kötöttél ki, mert legurultál a lépcsőn! – Ha tudná, hogy nem is az törént…
- De apa! Ott lesz Angela, Mike meg még csomó más is.
- Jól van. És mikor indultok?
- Huh! Basszus! – az órámra néztem és már 13:52 volt. – Háromkor a suli elől… most megyek is készülődni.
- Rendben.
Elindultam a szobám felé.
- Bells! – szólt utánam. Ránéztem – Pénzed van?
- Köszi van apa – mondtam oda mentem és megpusziltam – De köszi.
Aztán berohantam a szobámba. Letusoltam, majd beálltam a szekrény elé. Mit kéne felvennem??! Még nem voltam discoba szóval nem tudom… Végül egy fekete farmer nadrág, és egy vörös vállpántos póló mellett döntöttem. Felvettem, majd belenéztem a tükörbe. A hajamat kifésültem, kihúztam a szemem (amit nem szoktam), majd felvettem egy kis fekete magas sarkút, majd egy kis táskát. Bele tettem a telefonom és a pénz tálcám.
- Apa, majd kérlek, mond el Jackobnak hogy hova megyek meg puszilom – mondtam
- rendben és vigyázz magadra!
- Szia.

Kint szokás szerint esett az eső. Morgolódva beültem a kocsiba. Beindítottam a motort és a Newton bolt felé vettem az irányt. Nem mentem gyorsan – mondjuk ezzel a kocsival lehetetlen is, lenne – De azért rendesen meghajtottam. Hozzám képest igen hamar beértem. Én voltam az utolsó. Angela és Ben ölelkezve álltak egymás mellett és mosolyogtak, még Lauren és Jess dühösek voltak.
- Sziasztok. – köszöntem mikor kiszálltam a kocsiból
- Hát te? – kérdezte Lauren
- Meg vagyok hívva – mondtam
- De biosz órán rosszul voltál, most már jól? Vagy az mi volt?
- Igen rosszul voltam, de már jobban vagyok!– hogy milyen szemét gondoltam magamba
- Furcsa… - mondta – A propó, Edward Cullen hogy van?
- Mi köze neki ehhez? – kérdeztem
- Őt nem hívtad el?
- Nem.
Tom beállt kettőnk közé.
- Lányok hagyjátok abba.
- Lehet jobb, ha haza megyek – mondtam – Még se vagyok sokkal jobban – elindultam a kocsi felé. Angela Tom utánam jöttek.
- Bella, hagyd Laurent – mondta Angela – Csak féltékeny.
- Igen Bella, hagyd és gyere.
- Nem hiszem, hogy így jó lenne most bulizni.
- Majd velünk leszel és nem vele. – mondta Tom – Gyere. – megfogta a kezem és kihúzott. Mike, Taylor és Ben is oda jöttek hozzánk.
- Mehetünk? – kérdezte Mike
- Persze.
- Akkor menjünk az én kocsimmal és a tieddel – mondta és Tomra nézett, ő bólintott.
- Velem jön Angela meg Bella. Még valaki?
- Én – mondta Taylor és oda jött hozzánk.
- Meg én is – kiáltott fel Ben és követte Taylort.
- Rendben – mondtam Mike
- Akkor Seattlbe megvárunk – mondta Tom huncut mosollyal.
- Megvártok? – kérdezte
- Igen, ti úgyis később értek oda – a hangjába hallani lehetett, hogy versenykihívásról van szó
- Azt te csak hiszed, mi kibulizzuk magunkat mire leértek – vágott vissza Mike
- Kezet rá! – mondta Tom és Mike elé emelete. Az belecsapott.
- Gyerünk gyorsan! – mondta Tom mikor felén fordult. Angela beült hátra Taylorral és meg előre Tom mellé.
- Ugye nem akarsz esze veszetten hajtani? – kérdezte Angela aggodalmas hanggal.
- Nem, csak annyival hogy nyerjek.
Egy ideig még kiértünk a lakott területről még lassan ment, majd felgyorsult. Az út nagy részén Jessica és Lauren viselkedését tárgyaltuk ki, majd egy ideig csendben zenét hallgattunk, majd megint beszélgettünk a tovább tanulásról.
- És te Bella? – kérdezte Tom
- Öhm… még nem tudom – mondta. Ez attól függ, hogy mi lesz Edward és köztem. Ezt már csak gondoltam. – Még nem tudom. Te?
- Én Phoenix – be. Gyere te is oda.
- Á, nem…
- De miért?
- Hát, megszerettem az ilyen helyeket, mint Forks. – Tom bólintott, majd csönd lett.
- A francba! – mondta mérgesen és a visszapillantó tükörbe nézett. Mikiék a nyomunkban voltak. Rálépett a gázra.
Végül is mi értünk be hamarabb, de csak, mert Mike kocsijából kezdett kifogyni a benzin így megállt tankolni. Tom kárörvendően nevetett a telefonba.
- Én mondtam. Mire ide értek mi haza megyünk. – mondta, majd letette
- Hát Mike ék olyan 10 perc múlva ide érnek. Megvárjuk őket, itt aztán majd elmegyünk valamerre. – magyarázta. A kocsiba ültünk. A Benr a Palmról mesélt nekünk. Ő ott volt a megnyitón.
- Rengetegen szoktak lenni. Az unokatesóm volt valamelyik este és mondta, hogy alig fért el, pedig 4 emeletes.
- Négyemeletes? – kérdezte Angela - az jó nagy lehet.
- Az. És nagyon jól van berendezve.
- És mikor megyünk haza? – kérdezte Ben – na meg ki vezet?
- Én nem! – mondta Tom
- Én se! – mondta Ben – Itt nagyon finom a tekila
- Már megint az alkohol! – szólt mérgesen Angela – Egyébként se én se Bella nem fogunk vezetni! – mondta
- Én vezetek, ha kell – mondtam, habár semmi kedvem nem volt hozzá
- Nem. Nehogy már a lányok vezessenek! – mondta Taylor – Majd én vezetek.
- Aranyos vagy Taylor, de én szívesen vezetek – mondtam
- Én is.
Dudaszó hallatszódott és fényszóró villant fel a sötétbe.
- Na megjöttek – mondta Tom és kiszállt. Mi is így tettünk.
- Nos, szerintem ti legalább két órával hamarabb induljatok haza, mint mi. – mondta Tom
- Heh-he – gúnyolódott Mike – Kiloptad a benzinem! Neked hogy- hogy nem lett üres a tank?
- Mert nekem volt eszem és tankoltam reggel.
- Nagyon okos- mondta Mike – na de majd hazafelé.
- Hazafelé nem én vezetek – mondta – Taylor.
- Nem baj! – szól közbe az említett – Én is legyőzőm.
- Ez kihívás – mondta Mike – Amelyik csapat elveszti, akkor a csapatban lévő fiúk, bemennek, a La pushi vízbe meztelenül.
Tom nem gondolkodott.
- Akkor jobb, ha máris edzed a bőröd a hidegre – mondta, és a kezét nyújtotta. Mike belecsapott.
- Majd meglátjuk.
Ördögien egymásra mosolyogtak.
- Nos, akkor, mint csináljunk 8:30 ig? Van még bő 3 óránk.
- Három óra? – hüledezett Lauren – Miért kellett ennyire korán eljönnünk?
- Mert… - Mike Tomra nézett – Mert így volt kedvünk. Szerintem mennyünk üljünk be valahová.
- Én le szeretnék menni a partra – mondta Tom – Bella, van kedved sétálni?
- Igen… Igen van. – mondtam.
- Akkor mi megyünk, sétálunk, és szerintem útközbe bekapunk valamit enni.
- Rendben. – mondta Mike és mosolygott
- Angela? – kérdezte Ben – Mi is mehetnénk valamerre. – Angela bólintott. Mike kétségbe esetten nézett Taylorra.
- Akkor mi Mikeal elmegyünk megnézni a Plamot. – mondta Taylor, Mike hálásan nézett rá.
- Mi is megyünk! – mondta Lauren és Mike mellé lépett. – Gyere Jess.
- Hát jó – mondta Mike kicsit mérgesen.
- Akkor 8kor itt… - mondta Tom és elindult a part felé
Én intettem Angelanak és a többieknek. (Angela arcán egy bátorító mosoly jelent meg amit nem tudtam hova tenni)

Na egy kis megjegyzés:D Tudom ogy a discokba nem 8-9 körül szoktak/tunk menni, de itt most ez van:D Bocs ezért a "kis" hibáért:)