Közlemény!

Sziasztok:) Remélem eddig mindnekinek jól tellik a nyara és még ennél jobban is fog:)
Sajnálom hogy nem tudtam hozni frisset, de nyár van, és mivel a tavalyi nyaramat korházban tőltöttem, ezt a nyarat szeretném igazán kiélvezni, és bepótolni a tavalyit. Sajnos még ez se akar nagyon össze jönni, mert mindig valami közbe jön (:@) Emelett az unokatesóm most jön haza (külföldön él) és csak nyáron szokott haza jönni és csak ilyenkor tudunk együtt lenni, és már nagyon hiányzik, szóval vele akarok lenni...
Nah a lényeg, hogy most sajnos nem tudok frisselni. Ha mégis, akkor hozom, de nem sok esélyt látok rá. Ami biztos, hogy befogom fejezni a New Day-t és a másik történetemet is, mert ha valamibe belekezdek azt be is fejezem. Már megvan előre minden de még nem volt időm leírni, vagy ha volt is neki fogtam de pár szó után törültem is ki, mert valami miatt nem akart összejönni. Nem tudom mi van velem...:/ Na de nyár után ujjult erővel neki fogok és befejezem mind a kettőt:)
Reni nem tudom hogy hoz-e frisseket, majd meglátjuk:) Remélem... csak kicsit biztatni kell, mert nincs sok önbizalma, pedig szerintem jól ír:)
Köszönöm mindnekinek aki kommentet írt, vagy csak bejelölte a véleményét, nekem az is sokat segít:) És tényleg sajnálom hogy nem hozom előbb a frisset, de mondtam miért...
Remélem mindnekinek élményekben gazdag nyara lesz, és majd vissza jártok még olvasni amikor újra írni kezdek:)
Csak ennyit akartam:) Sziasztok:)
Gitta:)

"Ha így történt volna"

Sziasztok ez egy új történet.Hasonló, mint az elözö de korántsem ugyanazokon a szálakon futnak az események, mint eddig.Ezt úgy lehetne megfogalmazni, hogy: "Mi lett volna,ha így történt volna"Ez is lesz a címe,:) Remélem tetszeni fog és kérlek titeket hogy kommentáljatok és írjatok megjegyzéseket hozzá, hogy mi rossz enne és mi nem:) Köszönöm:):)


1.


-Ivett, nem szabad elmenned. Megtiltom!- fenyegetett Sam, de mit sem törődve vele pakoltam tovább a cuccaimat egy táskába.
- Mennem kell Sam! Megtalálták őket és mindez az én hibám!- cipzáraztam össze a táskát, majd Samet kikerülve leszaladtam a lépcsőn a garázsba.
- Mennyi esélyed van arra, hogy időben odaérj? Egyedül nem mész semmire!
- Hallgass Samre Ivett- tanácsolta Seth- ez kész öngyilkosság.
- Nem gondoltam volna, hogy őt is magára hagynátok-vágtam be magam a kocsimba.
- Norvégiában vannak és oda kb. 6 óra az út még repülővel is…(ha nem akarsz úszni egyet). Nem fogsz odaérni időben.
- Te nem tudsz a jövőbe látni Sam. 5 éven keresztül próbáltam hamis nyomokat „küldeni” nekik, de lebuktak, az én hibámból- indítottam be a motort- nem lesz semmi gond Sam. Túl sokat aggodalmaskodsz, még a végén hamar megöregszel- mosolyodtam el.
- Csak megpróbállak megvédeni attól, ami a szüleiddel történt. Az egész családodat elvesztetted, nem emlékszel?
- De igen. Azt hiszem én emlékszem erre a legjobban. De hiszem, hogy a húgom, aki még csak 5 éves lehet, még életben van valahol. Ha ők meghalnak, ő is megfog. Nem akarok még egy családot elveszíteni.
- Nem tudlak lebeszélni róla ugye?
- Nem. ’ hónapon belül itt leszek nyugi. Te addig gondoskodja Emiliről és a kicsiről.- léptem bele a gázba, majd kihajtottam az útra. Teljes gázzal hajtottam a reptérre, ahonnan már csak 5-6 óra választott el tőlük.
Ha mást nem is, legalább ki tudok egyenlíteni egy régi számlát, amiben sokkal le voltam maradva. Most hogy tudják, hogy hol vannak azok, akiket szeretek, mindenféle módon megpróbáltam értesíteni őket a rájuk leselkedő veszélyre. Megvolt minden egyes számuk, az újjak és a régiek is, amiket persze voltam olyan hülye, hogy megtudjak mindféleképpen. Ezért most gyötörhet a lelkiismeret, hogy mindezt ezért köszönhetek. De volt erre egy magyarázat. Tudnom kellet. Hogy hol jár az, akit legjobban szeretek. De én csak 18 éves fejjel csak rá tudtam gondolni. Nem bírtam volna úgy tovább élni, hogy tudom ő már nincs életben. Úgy látszik az aggodalmaskodás rám ragadt Samről, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy meg tudják magukat védeni.

*
Gyorsan kiértem a reptérre, ahol megvettem a jegyeket Norvégiába. A gép fél órán belül indul. Addig elküldtem nekik egy sms-t bár könnyebb lett volna felhívni őket, de akárhányszor próbálkoztam vele nem vették fel a telefont.
Pont dél volt, amikor felszállt a gép…
Norvégiában nagyon hideg van. Szerencse, hogy immunis vagyok rá… részben. Elég volt csupán egy pulcsit felvennem a hideg ellen. Bár ez természetes volt. Itt fent északon, nyáron is csak 25 fok volt. Bár az volt az egyetlen gond, hogy hogyan fogok beállítani hozzájuk. PL: „sziasztok, én vagyok az, csak azért jöttem, hogy közöljem, van egy vámpír csoport, akik, akik az én hibámból titeket üldöznek…” Hát ez nevetséges lenne. Az volt az egy mázlim, hogy Kristiansand repülőterétől nem volt messze Drammen ahol laktak… legalábbis nekem.
A következő problémám ott kezdődött, hogy a városon belül hol laknak Cullenék. Biztosan egy külvárosi településen, ahol nem élnek sokan. Most belegondolva tökéletes választás volt számukra Norvégia. Itt hideg van, sokszor esik az eső… teljesen, mint Forks.
Kíváncsi vagyok, hogy milyen életet élnek itt. Biztos nagyon boldogok és könnyebb nekik nélkülem. Ha már eszembe jutottak tanácsos lenne elmennem elő szőr vadásznom. Régen voltam már és nem tudom milyen hatással lesz rám Renessmee illata.5 én telt el és ő már kb.10 évesnek nézhet ki.
A város nagyon szép volt még sötétben is, már amennyire szétbírtam nézni. Egy közeli erdőbe mentem, ahol igencsak nagy és választékos volt a vadállomány. Az erdő mélyére mentem, ahol már biztosan nem voltak turisták. Csendes volt a környék és békés. Itt semmi nem zavarhatta volna meg ezt a helyet.
Egy őz csoport illatát éreztem a közelben. Lassan és óvatosa haladtam feléjük, vigyázva nehogy egy ágra lépjek. 3 voltak. Egy család, akiket most készülök szétválasztani, csakúgy mit egykor velem tették. A vadászat mindig nehezemre esett. Legszívesebben soha nem mentem volna el. Az állatoknak is van lelkük.
Egy szerető család szétválasztása nagy fájdalommal jár, főleg azoknak, akikkel ez megesik. De egy idő után túl kell esni ezen és tovább folytatni az életet. Én megpróbáltam és részben sikerült is. Az emberek születnek, élnek és meghalnak, ez a természet rendje. Csakhogy én megszülettem, éltem és meg is haltam viszonylag és mégis élekhez már nem tartozik a természethez. Túlságosan is távol áll tőle. A létezésem, hogy még élek természetellenes.
És most a természetet akarom megrongálni az ösztöneim miatt. Szégyelltem magam nagyon. A szüleim nem lennének büszkék rám, ezért a cselekedetemért.
Rohanni kezdtem az őzek felém, akik felkapták a fejüket a zajra, amit csaptam. Riadtan menekülni kezdtek előlem. Ösztönösen 3 irányba széledtek kényszerítve arra, hogy csak az egyiküket kövessem. Ez náluk az életben maradás ösztöne volt.
A legnagyobb őzt követtem, aki minden energiáját beleadta a futásba, de nem tudta, hogy ez hiábavaló erőfeszítés. Gyorsabb voltam minden teremtménynél. Csak pár lépésembe telt, hogy utolérjem. A két kezemet a nyak a köré tekertem, mire elkezdett vergődni. Megpróbált szabadulni.
Még mielőtt sikerült volna neki a fogaimat a bőrébe mélyeztettem és megízleltem a torkomban égő tűz ellenszerét. Az állat ellenállása egyre gyengült. A szíve lelassulni kezdett, ahogy hagyta el az életereje. Végül megadta magát a halálnak.