2. rész

2.

Álmodtam, méghozzá egész különöset. Mindenki benne volt, aki fontos nekem. Na, jó, csak majdnem mindenki. Először is, a parton ültem, egymagam. Vihar volt és reszkettem. A vízből elő sétált Viktória és fogta valaki kezét. Ahogy közelebb értek láttam, hogy Jakob volt. Nem az a Jakob, akit én szerettem. Fehér, a szeme vörös, és mégis volt benne valami, ami megmaradt. A mosolya. Mosolygott rám, de mégse úgy, mint régen… valamit akart. Viktória egyenesen nekem rontott.
- Jakob! Jakob segíts! – kérleltem mi közbe próbáltam kiszabadulni Viktória fogásából. Jakob nem mozdult, csak állt és mosolygott rám.
- Segítség! – kiáltottam, de senki nem volt a közelbe. Belenyugodtam. Hagytam, hogy Viktória tegye, amit akar. Már felkészültem a fájdalomra, habár már így is fájt, hogy Jakob nem segített. ’ Szeretlek ’ – suttogtam oda neki az utolsó levegőmmel… és ekkor, Jakob arca elvadult, Viktória ránézett, majd követte Jakob pillantást. Én is ezt tettem. Edward, Charlisle, Emett és Jasper álltak a dombon. Én azt hittem minden rendbe, végre vége, és még Edwardot is láthatom, de ekkor a semmi közepéből 5 farkas rohant feléjük
- Ne! – kiáltottam és már nem csak az álmomba. Quil berontott a szobámba.
- Bella jól vagy? – kérdezte és rám nézett, én ziháltam- Valaki volt itt? – kérdezte. Megráztam a fejem.
- Akkor?
- Csak rosszat álmodtam…
- Bella a szívbajt hozod rám! – mondta szemrehányón, de mégse mérgesen. Megdörgöltem a szemem és kinéztem az ablakon. Olyan hajnali 5-6 körül lehetett.
- Mennyi az idő? – kérdeztem
- Fél hat. – mondta Quil. - Most én elmegyek, Leah mindjárt itt lesz. – bólintottam.
- Várj! – szóltam utána mielőtt kiment volna. Megfordult és rám nézett – Jakob?
- A méreg kezd hatással lenni rá… Nem tudjuk, mit csináljunk… De nyugodj meg megtaláljuk a megoldást – mondta
- Köszi, szépen mindent. – mondtam
- Semmi – mosolygott rám – szia.
- Szia.
Mivel nem akartam vissza aludni felálltam és elmentem lezuhanyozni. Mire végeztem Leah már a kanapén volt.
- Jó reggelt - mondtam
- Szia – köszönt.
- Kérsz enni valamit? – kérdeztem
- Nem köszi, ettem már… - mondta és a tv-t bámulta. Látszott rajta hogy nem szívesen van velem. Én magam egy joghurtot meg egy almát ettem, majd leültem mellé. Csendbe ültünk amíg Charli ki nem lépett. Akkor Leah felállt és elköszönt.
- Nahát. Este még Quil volt itt – jegyezte meg Charli
- Igen, de most cseréltek…
- Aha… Bella drágám, ma nem tudok menni a házhoz, mennem kell fel Port Angelesbe leadni egy lapot.
- Rendben. Én attól elmegyek, jó lenne minél hamarabb végezni.
- Jakobot nem látogatod meg?
- Nem, mert megkértek, hogy ne, mert nem szeretné, ha így látnám…
- Makacs egy fiú – jegyezte meg fejcsóválva, majd harapott egyet a szendvicséből. Mikor végzett elment, én elmosogattam. Leültem tv-t nézni, habár ez csak arra volt jó hogy kicsit kikapcsoljon az agyam. Már 9 óra volt és úgy döntöttem megpróbálom felhívni Samet.
- Igen? – vette fel Emily (Sam felessége) elég gyötrött hangon
- Szia, Emily, Bella vagyok.
- Szia Bella. Minden rendbe? Leah eljött… küldjek valakit?
- Ne, nem kell… Jakob hogy van?
- Hát volt már jobban… Sam elment…
- Hova? – kérdeztem értetlenül
- A tanácsnak eszébe jutott Tom. Ő már nagyon idős többször benne volt már a tanácsba, elment megkérdezni tőle tud-e valamit.
- Értem. Emily kell segítség? Szívesen átmegyek, hallom nagyon álmos vagy…
- Nem! – mondta gyorsan – Most nem lenne biztonságos… Majd szólok, ha jöhetsz…
- Ígéred?
- Igen.
- Köszi.
- Semmi, vigyázz magadra, szia.
- Szia.
Miért ne lenne biztonságos? Emily is ember… Nem töprengtem ezen tovább, beültem a kocsiba és elindultam haza. A ház úgy állt, ahogy hagytam. Bementem a szobámba, kihúztam az asztalfiókot és leültem elé. Rá fért már a selejtezés. Ahogy ott ültem, megint rám tört, az érzés, valaki néz! Néztem minden fele, de sehol senki. Gyorsan felálltam és bezártam az ajtót és az ablakot. ( Nem mintha sokat érne egy gyilkolni vágyó vámpír ellen). Leültem, de az érzés még mindig nem múlt el. Egy ideig csak ültem és ültem. Eszembe jutott az álmom. Láttam magam előtt Edwardot… Láttam a félelmet és a dühöt az arcán. És ekkor a testem, mint előzőnap megától cselekedett a bőröndhöz mentem és kikerestem a törülközőt. Az ágyra tettem és szétterítettem, de nem volt benne semmi. Visszamentem a bőröndhöz, hátha másik törülköző, de nem, nem volt másik. Ki járhatott itt? Senki nem tudja, hogy hova tettem… Jakob nem látta és kétlem, hogy járt volna itt… Charli se tudja… Csak az a valaki tudhatja, aki figyel. Mert igenis biztos vagyok benne, hogy valaki figyel! Csak ő láthatta tegnap hogy hova tettem! Hirtelen jött a felismerés… Most minden összeáll… Csak egy Cullen lehetett, aki azt akarja, hogy elfelejtsem. Figyel, mert tudja, hogy vonzom a bajt… Figyel, mert látni akar… és miatta úszott el Viktória, hisz csak tőlük fél…
Felpattantam. Ha Cullenek itthon vannak, akkor Charlisle is és megér egy próbát! Csalódok ha nem lesz senki, de meg kell próbálnom. Tudtam, hogy ha most oda megyek, feltépek egy sebet, de nem érdekelt. Jakob haldoklik vagy… nem is tudom, mi történik vele… Leviharoztam a kocsiba. Bekapcsoltam az övet és semmivel se törődve hajtottam.

Sziasztok^^ Ez most nagyon rövidnek sikeredett, de még ma feltöltöm a 3. részt. Nagyon szépen köszönöm a kritikákat, nagyon jól esnek:) Ha ma feljön Reni MSN-re elküdi nekem az ő történetét és elkezdem feltőlteni:) Addig is sziasztok:)