Edward nem volt bent. Legalább is a nappaliba, ahol a család többi tagja várt ránk, ott nem. Hiába kerestem mindenfelé, sehol se volt. Alice, Emett, Rosali, Jasper és Esme a kanapén ültek. Carlisle rögtön az emeletre ment. A tv ment, bár senki sem figyelt rá (valami akció film lehetett). Mikor beléptem Alice ugrott a nyakamba.
- Tudod, hogy majd örültbe kergettél, - kérdezte szemrehányóan. Értetlenül néztem rá. – A farkasok miatt nem láttalak! Nem tudtam mit csinálsz, jól vagy-e… azért mert velük lógsz… komolyan Bella, úgy vonzod a veszélyt…
- Alice! – mondta Emett és oda lépett hozzánk – Meg engednéd, hogy én is üdvözöljem? – kérdezte és rám kacsintott én elpirultam erre egy nagyot nevetett. Mindig is bírtam Emettet, mert olyan kedves, és jó fej… mint egy báty. Alice helyet engedett neki és átölelt.
- Pfúj… - mormolta és elhúzódott tőlem – Bocs, hogy ezt mondom, de bűzlesz… - mondta nevetve. Erre mindenki nevetni kezdett. Megszagoltam magam (erre még jobban nevetni kezdtek)
- Na, jó, elég. – mondta Esmé – Nem Bella hibája…
- Én nem érzek semmit – motyogtam.
- Hát persze hogy nem – kezdte magyarázni Esme – Ezt csak mi érezzük… a farkasok szaga… ők is büdösnek éreznek minket. – bólintottam. Alice oda jött és megfogta a kezem.
- Gyere, tusolj le. – mondta, felkapott és felfutott velem a lépcsőn. Mire ki akartam mondani, hogy tegyen le, már fent voltunk a szobájába. Megmutatta a fürdőt, adott tiszta törülközőt, majd magamra hagyott. Most szétnéztem a fürdőbe. Olyan tiszta és fényes volt minden, hogy majd megvakultam.
Mire letusoltam, egy nagy ruha domb volt az ajtó előtt. Alice- gondoltam. Széthajtottam a ruhákat…
- Na neee! – mondtam hangosan. Az ajtó előtt vihogás tört ki. Egy fekete bőrnadrág volt (az én méretem, de még életemben nem hordtam ilyet) meg egy piros póló. Halottam Alice hangját kintről.
- Alice! – szóltam ki mérgesen – Én ezt nem veszem fel! – tudtam, hogy ha suttogok is hallja, de én kiabáltam – Azt akarod, hogy felvegyem a büdös farkasos ruhám? – kérdeztem és oda néztem ahova letettem azt, de annak hűlt helye volt.
- Vedd fel nyugodtan… - mondta Alice
Na, jó! Akkor maradt ez. Nincs más választásom. Nagy levegőt vettem és belebújtam a bőrnadrágba. Kellemetlen érzés volt, olyan feszülős… Felvettem a pólót… az még tűrhető volt. Bele néztem a tükörbe. Úgy néztem ki, mint egy… na, mindegy. Megmutatom Alicénak hogy nem vagyok olyan gyáva… Kinyitottam az ajtót. Alice, Jasper, Emett és Rosali mind ott vártak rám. Alice mosolygott, Emett egy nagy röhögést próbált elfojtani, Rosali elfordította a fejét, Jasper meg csak nézett. Biztos a hangulatomat próbálta alakítgatni.
- Nagyon jól áll – mondta Alice és feláll oda sétált mellém
- Vicces – mondtam gúnyolódva – Menni alig birok benne. De komolyan Alice, miért csinálod ezt? – kérdeztem.
- Jól áll! Még sose láttam rajtad, és most itt az alkalom. – mérgesen ránéztem.
- Na, szóval – kezdett bele Emett – Halottam hogy újabban az extrém sportok szerelmese lettél – mondta rejtett mosollyal. Kérdően néztem rá.
- Charlisletől halottam, neki meg farkas mondta…
- Erre én is kíváncsi vagyok! –mondta Alice és leült. Remek gondoltam magamba. Mit mondjak el és mit ne? A hangokat kihagyjam?
- Bella!- szólt csilingelő és izgatott hangon Alice.
- Hát mire vagytok kíváncsiak? – kérdeztem, hogy időt nyerjek
- Arra, hogy milyen extrém sportokat szeretsz újabban csinálni? – kérdezte Emett
- Hát kipróbáltam a motorozást, a szörfözést, a sziklaugrást…
- Sziklaugrást? – kérdezte Emett – az tök jó!- mondta- Megyünk együtt is valamikor? – kérdezte. Alice mérgesen megütötte a karját.
- Igen, neked jó! – csattant fel Alice – Te nem halsz bele, ha rossz helyre ugrassz, vagy ha elkap az áramlat. De Bella igen! Bella hogy lehetsz ennyire felelőtlen? – még sose halottam ilyennek Alicet.
- Csak egyszer volt… és nem lett baj.
- De lehetett volna. És miért csináltad?
Most mit mondjak? Elmondjam a hangokat? Nem, nem mondom el! – döntöttem el.
- Hát mert kedvem volt kipróbálni milyen repülni – mondtam egy egyszerű választ. Igaz már repültem egyszer kétszer Edward hátán…
- Azt velünk is tudtál volna – mondta Alice
- Igen, de ti nem voltatok itt – mondtam kicsit szemrehányóan.
- Igaz… - mondta Alice. Jasper felállt.
- Akkor megyünk? – kérdezte. A többiek bólintottak.
- Bella elmegyünk vadászni – magyarázta Emett
- Jó.
- Te meg aludj. – mondta Alice. Bólogattam, bár tudtam úgyse fogok aludni. Mikor mindenki elhagyta a házat az ablakon keresztül, én felálltam, hogy utánunk nézzek. Mire oda értem, már sehol se voltak.
Most néztem szét a szobába. Ez is mint a fürdő, szép tiszta volt. A fal vajszínű s szőnyeg meleg barna. Nyugtatólak hatott rám. A falon sok kép a Cullen családról Alicéről és Jasperről. Miután minden képet végig néztem, elindultam az ajtóhoz. Kimentem a folyosóra és ott egyenesen Edward szobája felé vettem az irányt. Benyitottam. Reménykedtem, hogy ott lesz, de szobában nem volt senki. Kicsit félelmetes volt. Olyan jó volt megint itt lenni. Szép tiszta, jó illat (tipikus Edward illat). Benyitottam szekrénybe. Rengeteg ruha volt benne. Hát, ha valakinek Alice a testvére… Kivettem egy szépen összehajtott pulóvert. Megszagoltam. Olyan jó illata volt. Felkaptam magamra. Most az ablakhoz léptem. Ahogy oda léptem, egy fehér valami suhant az erdő felé.
- Edward! – suttogtam. Igen biztos, hogy ő volt. Az ajtóhoz futottam. Kinyitottam és halkan leosontam a lépcsőn. Esme és Charlisle a szobájukba voltak szerencsére. Halkan kinyitottam a bejárati ajtót, majd leléptem a tornácról. Ahogy leért a lábam, futásnak eredtem. Futottam az erdő felé, ahova láttam besuhanni Őt. Egész mélyre bementem.
- Edward! – mondtam hangosan. Nem szólt senki. Tudtam, hogy veszélyes bent lenni ilyekor az erdőbe, mikor 4 vámpír vadászik. Edward mondta, hogy ilyenkor az ösztöneikre hallgatnak… De nem érdekel. Meg kell találnom! Már vagy 10 perce bolyongtam az erdőbe mind hiába. Egyszer csak megint egy árnyat láttam elsuhanni észak felé. Elindultam.
- Edwar?! – mentem arra amerre láttam elmenni. Nem volt ott senki. Megálltam és már majdnem sírtam. Ekkor egy erős kéz megragadta a vállamat.
- Edward? – fordultam a kéz felé. Elállt a lélegzetem.
- Nem, nem Edward vagyok drágám. – mondta az édes nyávogós női hang. Viktória. Nagyon szép volt. Vörös göndör fürtjei szépen hullottak a vállára. A szeme vérvörös volt… Vér, hát igen. Nekem itt végem. Tudatosult bennem.
- Na, nem tud megszólalni a kicsi csillag. Még mindig olyan mennyei az illatod… - közelebb hajolt hozzám. Én hátra léptem, ő felnevetett. – Ugyan már! Most nincs itt Edward hogy megvédjen. Szegény kicsi Bella… és szegény Edward… amikor ide ér és megtalál, neked már mindegy lesz… nem értem, hogy volt ereje megtartani téged embernek. Ennyire hűlye? Ha most nem ember lennél, még tán lenne esélyed… mondjuk nem… kétlem. Bár James itt lehetne… de boldog lenne…
- De nincs itt, mert Cullenék elintézték – mondtam, pedig nem akartam…
- Igen, épp ezért foglak most én téged elintézni… Laurentet a farkas barátaid intézték el… apropó… hogy van a kedves barátod?? – kérdezte gúnyolódva. – Na, de már mindegy… gondolj, valami szépre mielőtt megbánod, hogy világra jöttél.
- Soha se fogom… - mondtam megint akaratlanul.
Viktória felnevetett.
- Várd csak ki a végét… - mondta és közelebb lépett felém. Én nem hátráltam. Minek? Úgyis mindegy… Szeretlek Edward… mondtam magamban. Még egy lépést közeledett felém. Nem, mégse, nem adom fel! Az utolsó véremig küzdök! Elkezdtem futni. Pár futó lépést tettem csak…
- Áhhhhhhh!!!! – sikítottam. Biztos voltam benne, hogy még Froksban is halották. Viktória egész testével rám vetette magát. Most már tényleg végem… megharapja a nyakam és mellé agyon is nyom…
Ekkor hirtelen eltűnt rólam a súly. Ennyi volt? Meghaltam? Mély morgásokat halottam a hátam mögül. Nagy nehezen felültem, de levegőt nagyon nehezen kaptam. Mintha összelapult volna mindenem… felnéztem. Edward és Viktória viaskodtak. Edward koncentrált, mert ő a képességét felhasználva győzi le az ellenfeleit. Viktória tett egy lépést mintha baloldalra indulna, majd jobb irányba kezdett el futni. (olyan min kosárból az induló csel, erre az egyre emlékeztem) Edward elkapta, de az valahogy kiszabadult és elfutott. Meg érkeztek Alicék is, biztos a hangokra lettek figyelmesek. De ők Viktória után eredtek. Edward hezitált. Megmozdultam és felnyögtem. Ezzel Edward figyelmét magamra vontam. Egy percig hezitált, majd oda lépett hozzám. Letérdelt mellém. Én meg elkezdtem sírni. Nem tudom miért sírtam. Valószínű, hogy a kimerültségtől, az ijedségtől és boldogságtól hogy itt van. Kimérten megsimogatta az arcom és közbe a fejét csóválta, de nem szólt. Óvatosan felemelt. A gyönyörű szemébe néztem, majd minden elsötétült, elaludtam.
Hát ez a rész elég érdekes lett... Van benne pár elég nagy hűlyesség:D Bocsi érte...:D Ma még lehet felteszek egy rész... majd meglátom:) addig is puszi^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése