3. rész

Most már értem mire gondolt mindenki, amikor azt mondták, hogy lassú a kocsim. nyolcvannal mentem. Pedig tövig nyomtam a gázpedált. Örökké valóságnak tűnt mire megérkeztem az úthoz ahol le kell fordulni. Mély levegőt vettem, majd befordultam. Már távolról láttam a házat és a szívem majd kiesett a helyéről. A ház előtt lefékeztem kiszálltam és elindultam a házba. Nagyon halkan nyitottam be. Már csak akkor jutott eszembe a kopogás, amikor a nappaliba tartottam. Szólalni se bírtam. Olyan volt mintha el se mentek volna. Még csak egy szem por se volt sehol. Besétáltam a nappaliba. Ott se volt senki, de meg akadta a szemem a Cd lejátszón. Ott volt a Cd. Nem mentem oda, inkább hátrálni kezdtem, de nem fordultam meg. Ahogy hátráltam valamibe bele ütköztem. Valami, hideg magasba, de az illata… Megfordultam. Ő volt. Ott álltunk egymással szembe 2 év után… a szemébe néztem és hátrálni kezdtem. Nem ez nem ő! Nem, nem az én Edwardom. Mert neki nem fekete a szeme az éhségtől, mint ennek aki velem szembe áll. Megálltam. Végig gondoltam a dolgot. Ha ő is, ő nem bánt engem, akár milyen éhes. Most oda akartam szaladni, de mégse tettem. Néztem Edwardot. A gyönyörű arcát. Látszólag ő is tépődött. Majd egyszer csak elindult felém, szép lassú léptekkel. Én mozdulni se bírtam, a kezei közt akartam lenni, érezni az illatát és csókját az arcomon… Odajött. Egész közel megállt előttem. Egymás szemébe néztünk.
- Edward… - kezdtem bele, de ő a szám elé emelte mutató ujját és megsimogatta vele a számat.
- Miért jöttél ide Bella? – kérdezte szemrehányóan. Meglepődtem, nem ezt vártam.
- Beszélnem kell…
- Most bajban vagy… - mondta csendesen, de még mindig simogatta a számat.
- Nem, nem vagyok… - mondtam. Tudtam mire gondol, de bíztam benne, hogy nem fog bántani. Közel hajolt hozzám. Én ledermedtem, még ha el is akartam volna futni nem tudtam volna. A szánk összeért. Megcsókolt. De ez nem az a csók volt, amire emlékeztem. Durva volt és heves. Nagyon heves és már szinte fájt. Ütögettem a vállát, mert úgy éreztem menten megfulladok. Nem használt nem érezte. Ekkor:
- Edward – szólt egy nyugodt, de erőteljes hang. Rá ismertem Charlisle volt. Edward nem halotta meg vagy nem akarta.
- Edward! Engedd el – mondta Charlisle most már emelt hangon és Edward vállára tette a kezét. Edward lazított egy kicsit a csókon. Ekkor lépteket halottam és Edward eltávolodott tőlem. Emett és Jasper fogta le és húzta ki. Én éreztem, hogy egy kicsit elpirulok, mire Emett hangosan nevetett.
- Na ez hiányzott! – mondta és közbe Edwardot fogta, bár nem kellett sokat fogni rajta, mert bűnbánóan nézett a földre.
- Bella! – Esme volt. Oda jött és átölelt.
- Emett, Jasper, vigyétek ki Edwardot. – mondta Charlisle.
- Na, gyere bátyó – mondta Emett és az ajtó felé vezette.
- Jajj Bella drágám! Úgy hiányoztál – jött felém Esme és megfogta a kezem a kanapéhoz húzott és leültetett. Még nem tértem teljesen magamhoz.
- Edward… - motyogtam – Utána kell mennem – mondtam és felálltam, de Esme visszahúzott és megrázta a fejét.
- Bella most nem jó ötlet… - mondta Charlisle – Egy ideje már nem vadászott… most remélem, hogy látott, megjön az esze…
- Nem vadászott? Miért? Hogy bírta ki?
- Nehezen. Nem volt kedve semmihez. Napokra eltűnt, nem tudtuk hová megy… Aztán Alice látta, hogy hozzád indul és mivel már akkor is elég szomjas volt, elküldtük Jaspert és Emettet hogy figyeljenek téged…
- Akkor most már értem. – mondtam halkan
- Mit? – kérdezte Charlisle
- Mindig is éreztem, hogy követ valaki, aki nem Viktória… - és most eszembe jutott Jakob. Felpattantam – Charlisle, velem kell jönnöd! – mondtam gyorsan
- Miért? – kérdezte értetlenül
- Jakob… Jakobot Black-et megharapta tegnap Viktória..
- Jakob Black… az nem… - kérdezte Esme
- De farkas.
- Mondj el mindent – mondta Charlisle.
- Tegnap lementük szörfözni és én bele estem a vízbe… Viktória ott volt és jött felém, de aztán megijedt valamitől… aztán Sam kihúzott a partra és Jakob ott feküdt mellettem, és szenvedett. Viktória megharapta…- hadartam
- Megijedt? – kérdezte vissza Charlisle. Bólintottam.
- Nem tudom mitől, de ez most nem fontos. Charlisle segítened kell! Jakob nagyon jó barátom…
- Bella én nem mehetek a rezervátum környékére. – mondta halkan, töprengve.
- Tudom, de tegnap említettelek Samnek és ő azt mondta, hogy jó lenne, de nem vagy itt… De most itt vagy. Kérlek Charlisle!
- Hát jó. – mondta és felállt. – Megyek, de nem igazán tudom, hogy mit lehet ilyenkor tenni… Még nem volt dolgom ilyennel… mondjuk a farkas gének… - mondta és közbe felszaladt az emeletre. Esmére néztem és eszembe jutott Alice.
- Alice? – kérdeztem
- Fent van. Ki van akadva, mert Edward olyan gyorsan váltogatja a döntéseit, hogy Alicenek már nagyon rossz… és téged se lát tisztán és ez is aggasztja… így bezárkózott a szobájába… de… Alice! – mondta ki kicsit hangosabban, de mégse kiabálva. Egy pár másodperc múlva Alice megjelent a lépcsőn.
- Bella! – mondta boldogan és elindult felém, én meg felé. Olyan jó volt látni. Mint mindig nagyon szép volt, csak most látszott az arcán a gyötrődés…
- Hogy vagy? – kérdezte
- Edward… - nyögte neki. Szomorúan bólintott.
- Most hogy itt vagy rendbe fog jönni – mondta Alice biztosan – Most vadászik. Nem akarja megkockáztatni hogy, bántson… de vigyázz vele, mert most nagyon mérges magára… - bólintottam.
- És te hogy vagy? – kérdeztem
- Jól… mondjuk már nagyon hiányoztál – mondta
- Te is nekem. – mondtam és átöleltem. Láttam a szemén hogy nem rég vadászott.
- Bella mehetünk? – jelent meg Charlisle
- De hát csak most jött – mondta Alice
- Igen, de most el kell mennünk, biztos fogtok még találkozni. – mondta Charlisle és kiment az ajtón
- Szia – köszöntem el és átöleltem. Intettem Esmének aki még mindig a kanapén ült, majd beülte Charlisle kocsijába.
Az út nem volt hosszú, mert Charlisle akár Edward nagyon gyorsan ment. Amikor megérkeztünk Charlisle felé fordultam.
- Először bemegyek én – mondtam
- Persze…
Kiugrottam a kocsiból és az ajtó előtt megálltam és türelmetlenül dörömbölni kezdtem. Emily nyitott ajtót
- Bella…- mondta meglepetten
- Beszélnem kell Sammel visszaért már? – kérdeztem
- Igen, de nem mehetsz be… - nem figyeltem rá, bebújtam a kezei alatt. A levegő kellemetlen volt, de nem törődtem vele. A nappaliba a kanapé körül ültek Samék. Jakob a kanapén feküdt. Mikor Sam meglátott, felpattant.
- Sam… hoztam segítséget…- mondtam és közbe igyekeztem nem elsírni magam
- Kit? – kérdezte értetlenül.
- Charlislét… - mondtam és rögtön folytattam – Visszajöttek… egy ideje már itthon voltak…
- Itt van egy vámpír? – kérdezte Emily hitetlenkedve. Bólintottam.
- A ház előtt – mondtam – Egy maga van. Azért jött, hogy segítsen… van pár ötlete… - jegyeztem meg
- Hívd be – mondta Sam. Leah felpattant.
- Biztos, hogy jó ötlet? – kérdezte. És féltő pillantást vetett Jakob felé… Most jöttem rá miért goromba velem Leah… Szereti Jakobot… méghozzá úgy… Hamar abba hagytam a gondolkozást, mert Sam elindult az ajtó felé. Utána mentem és a tornácon meg fogtam a karját.
- Sam lehet egy kérésem? – kérdeztem
- Persze, de gyorsan…
- Charlisle egyedül van. Nem kérem, hogy csak te legyél bent, de jó lenne, ha párat kiküldenél…
- Értem, ésszerű kérés… - mondta - Leah, Paul!. Menjetek el egy kört, nézzetek szét mindenfelé. – mondta. Rájöttem, hogy azért őket küldte el, mert ők voltak, akik leginkább fel tudták kapni a vizet. Egyet értettem vele.
- De Sam én maradni szeretnék. – mondta Leah bosszúsan.
- Leah, menj – mondta Sam. Leah felmordult, majd kiszaladt mellettünk, Paulal a nyomában. Én elindultam a kocsi felé, Sammel a nyomomban. Charlisle a kocsi előtt állt és gondolkozott. Sam nem mesze állt meg tőle, bízott Charlisleban.
- Sam – köszönt Charlisle és bólintott
- Dr. Cullen – bólintott Sam
- Charlisle ha lehet – jegyezte meg Charlisle
- Charlisle – mondta Sam egy kicsit meglepődve.
- Szóval, Jakob hogy van? – tért rögtön a tárgyra Charlsile
- Nem tudjuk… most csak vergődik, de nem sikít vagy ilyenek…
- Igen, erős fiú… a farkas génjei küzdenek. Megszabad nézni?
- Persze, gyere. – mondta Sam és elindult előre. Én Charlisle után mentem. Bent mindenki izgatottan állt, és Seth és Quil is nyugtalanok voltak. Amikor Charlis belépett megbiccentette a fejét köszönés kép. A többiek is valami hasonlót csináltak. Charlisle a kanapéhoz lépett és letérdelt Jakob mellé, aki még rángatózott.
- Különös… - motyogta – A szívverése teljesen normális, habár ritmus zavara van… - mondta és felnézett először rám, majd Samre. – Sam… - kezdett bele zavartan egy kicsit- Ne értsd félre, de vért kellene venni tőle… hogy tudjam ellenőrizni…
- Persze – mondta Sam. Látszott rajta hogy bízok Charlisle ban.
- Jó. Bella ide adnád a táskából a kis dobozt… benne van a steril tű és egy kis fiola. – mondta. Lehajoltam a táskához. Elővettem a dobozt és oda adtam neki. Kivette a fiolát, majd kibontotta a tűt és lágyan, óvatosan Jakobba szúrta. Jakob megint megrándult.
- Sam kérlek, fogd le...–mondta. Sam és Quil lefogták. A fiola gyorsan tele lett Jakob vérével. Mikor végzett felállt és gondosan eltette a táskába..
- Nos, Sam idáig minden jel arra mutat, hogy Jakob elég erős és részben legyőzi a mérget…
- Részbe? – kérdezte Quil. Charlisle felé fordult.
- Igen, van szívverése, igaz nem pont egy ütemes… a vére… nos, ez érdekes, mert nem tisztán emberi se nem farkasi, de még vámpíri se… inkább keverék…
- Ez mit jelent? – kérdezte aggódva Sam.
- Nos, hogy mindegyikből lesz vonása… szóval… még nem lehet pontosan tudni hogy fog reagálni…sajnálom, hogy ezt kell mondanom – mondta és tényleg volt sajnálat a hangjába. Mindenki ledöbbent, de Sam hamar magához tért.
- Köszönjünk Charlisle.
- Semmi. Én köszönöm, hogy a fiam helyet gondját viseltétek Bellának. – mondta
- Ez alap. – mondta Quil. Charlise felé nézett és bólintott.
- Nos, rendbe, most elmegyek, megnézem a vértét. Ha van valami változás, kérlek, szóljatok, tudjátok, hol találtok, vagy Bellán keresztül. Ha meg van, az eredmény elhozzam?
- Jó lenne. – mondta Sam. Charlisle bólintott.
- Akkor, viszlát. – mondta Charlisle – Bella, te jössz vagy maradsz? – mindenki rám nézett.
- Megígértem Alicének hogy visszamegyek – magyarázkodtam és Sam szemébe néztem. Nem mondott semmit.
- Ha másért nem a kocsidért vissza kellene jönnöd- mondta Charlisle. Tényleg a kocsim! Köszi Charlisle!
- Őhm... akkor majd jövök – mondtam és kifordultam az ajtón. Gyorsan beülte a kocsiba Charlisle még Sammel váltott egy két szót, amit én nem halottam. Már vártam, hogy oda érjünk. Edward már biztos otthon vár rám… Charlisle beült a kocsiba. Csendbe mentünk egy ideig, majd nem bírtam és megkérdeztem.
- Charlisle… gondolod, hogy Edward…
- Vadászott? – fejezte be. Bólintottam. - Most hogy látott, és hogy tudja, hogy tudod, hogy itthon vagyunk, biztos, mert a közeledbe akar lenni. Nagyon mérges magára. Most már több okból is.
- Több ok? – kérdeztem Egyet tudtam, de többet nem.
- Igen – mondta Charlisle – Először, mert itt hagyott védetlenül, és most az is aggasztja, hogy farkasokkal barátkoztál…
- Ezt nem értem… Miért baj, ha farkasokkal vagyok, és miért bánja, hogy elhagyott ha nem is szeretett?
- Mondta Edward hogy nehéz eset vagy és hogy nagyon hiszékeny… Bella, Edward szeret. Nagyon. Az hogy elhagyott, élete legnehezebb lépése volt. Esélyt akart adni neked, hogy úgy éld az életed, mint egy rendes korodbeli ember. Nagyon szenvedet, több hónapra elhagyott minket. Féltem, hogy valami nagy hűlyességet fog csinálni. Az egész család darabokra esett. Ő egymaga ment el valahova, még most se tudjuk hol járt… Emett és Rosali elutaztak egy második nászútra… Jasper és Alice meg Jasper egyik ismerőséhez. Esme, nagyon szomorú volt… én se voltam olyan, mint előtte… mi is elutaztunk. Aztán összejött a család, Edwardot kivéve. Alice látta, hogy Edward visszajön, így mi is ezt tettük. Pár napja vagyunk újra itt. És a lényeg, Edward szeret. Aztán azért is aggódott, mert Viktória visszajött. Magát hibáztatta, amiért nem ölte meg Jamessel együtt… és az első kérdésedre válaszolva- mi is volt? Kérdeztem magamtól – Azért baj hogy farkasokkal vagy, mert nagyon heves természetűek. Bármikor átváltozhatnak és nem biztos, hogy kontrolálni tudják magukat… - mondta elgondolkodva. Én le voltam döbbenve még az előtte halottakon. Edward szenvedett… Edwar szeret és szeretett… de hát olyan meg győző volt…
Az autó megállt. Összeszedtem magam és kiszálltam a kocsiból… Most bent vár rám Edward… most beszélhetünk…

Hát, ez lenne a 3. rész:) Remélem tetszik:) Van benne pár hűlyesség, de ez az én elképzelésem...:D Holnap hozom a 4. részt:) Puszi