New Day 33. fejezet

33. fejezet

3 hét múlva

Három hét telt el mióta visszajöttünk olasz országból. Három hét nélküle. Örülten hiányzik.
Három hete folyamatosan Cullenéknél vagyok, és ki se tettem a lábam a házból. Charli mindennap eljön meglátogatni. René és Phil már haza mentek. Jacob is mindennapos vendég, bár Rosali nem nézi jó szemmel, és Jasper se tud felszabadult lenni, amikor a fél falka a ház körül van, de nem szólnak egy szót se, legalább is nekem.
A ballagás óta nem találkoztam Angelával, így megbeszéltünk egy találkát az egyik kis kávézóba. Persze Alice nem hagyta, hogy egymagam menjek. Igazából Alice mostanában mindig velem van. Mintha attól félne, hogy valami hülyességet csinálnák… pedig azt látná előre…
Mit vegyek fel? Már vagy tíz perce álok a szekrény előtt, de nem találtam olyan pólót, ami jó lenne rám. Régen ezzel nem volt gond, de két hét alatt megnőtt a hasam, bár ezt csak én vettem észre, mert mindig bő pólókat hordtam és figyeltem ne látszódjon. Nem tudom mi válthatta ki belőlem ezt, hisz nem eszek semmit. Carlisle vénásan táplál, mert semmi nem marad meg bennem. Szerinte a hatalmas lelki trauma lehet az oka, bár nem teljesen biztos benne. Mindenestre még mindig estéket tölt azzal, hogy rá jöjjön m is az igazi bajom…
Végül is egy kék póló mellett és egy fekete pulóver mellett döntöttem. Gyorsan felkaptam, majd megfésültem a hajam és rohantam is le Alicehoz.
Tíz perc alatt értünk be a kávézóhoz, hála Alice vezetésének, amitől kis híján fel is fordult a gyomrom…
Angela Jessica és még valaki vártak ránk. Mikor megláttam, hogy Laurent, megálltam.
- Nem akarok vele beszélni – mondtam
- Ugyan már Bella – mondta és megfogta a kezem és behúzott
- Sziasztok – köszönt mosolyogva
Angela és Jessica felálltak és átöleltek, majd levettem a kabátom és leültem.
- Hogy vagytok? – kérdezte Angela és közbe az arcomat nézte
- Köszönjük jól – mondta Alice
- És te Bella? – kérdezte Lauren
- Én is – mondtam, de nem néztem rá. Utálom azt a lányt…
Egy ideig beszélgettünk, majd feljött a téma, hogy hova megyek tovább, mert ezt senki sem tudta…
- Dartmouth-ra – mondtam, és mind a hárman csodálkozva néztek rám
- Hogy lehet ez? Én úgy tudtam, hogy elfelejtetted leadni a jelentkezést… - mondta
- Nem. Leadtam, és én se értem, hogy-hogy vehettek fel – mondtam és közbe Alicera néztem, aki csak mosolygott. Tényleg nem adtam be jelentkezési lapot, de Carlsile elintézte nekem, és szeptembertől ott kezdek. Bár úgy is ki fogok bukni…
- Gratulálok – mondta Angela
- Köszi – motyogtam.
Hirtelen nagyon melegem lett.
- Jól vagy Bella? – kérdezte Jessica - Nagyon kipirultál.
- Igen, csak nagyon melegem van – mondtam és felálltam. Levettem a pulóverem. Ahogy kibújtam belőle, láttam, hogy Lauren és Jessica néznek engem. Vagyis inkább a hasam…
- Mi van? – kérdeztem és úgy tettem mintha nem tudnám, miért néznek engem. Oké! Tényleg sokkal nagyobb lett a hasam, de most istenem…!
- Híztál – mondta ki Lauren. Köszi!
Alice felkapta a fejét és rám meredt. A szemébe értetlenség volt. Ő tudja igazán, hogy ez furcsa, mert ő tudja, hogy nem birok enni semmit.
- igen, híztam. Baj? – kérdeztem csípősen Laurentől
- Nem… csak furcsa – mondta
Leültem és elfordultam Angela és Jessica felé.
- És ti mikor indultok? – kérdeztem
- Öhm, jövő héten felmegyünk megnézni a szállást, vagy albérletet keresünk, vagy pedig kollégium… de még nem tudjuk – mondta Angela
- Az tök jó… - mondtam
Egy ideig még beszélgettünk, majd egyszer csak Alice ijdet képpel felállt
- Most el kell mennem – mondta
- Hova? – kérdeztem
- Mindjárt jövök – mondta-, Sziasztok – és kiment a zuhogó esőbe…
- Mi ütött belé? – kérdezte Lauren
- Nem tudom…
Hallottam, hogy újabb témába kezdtek bele, de engem le kötött Alice. Hova ment? Miért ment el? Lehet, hogy látomása volt? Mit láthatott?
- Bella – szólongatott Lauren
- Öhm.. igen?
- Tudsz valamit Tomról? – kérdezte csípősen
- Nem… - ismertem be és lesütöttem a szemem. Már a ballagáson se láttam – Ti? – kérdeztem
- Visszament Phoenixbe, még érettségi osztás előtt – mondta Jessica
- Miért? – kérdeztem
- Mert vissza kellett mennie- mondta
- Meg nem akart tovább itt maradni… - mondta Lauren és Jessica oldalba ütötte
Már épp kérdeztem volna, hogy miért, amikor Alice lépett be, csurom vizesen.
- Hol voltál? – kérdeztem – Teljesen eláztál.
- Igen. – nézett magára- Talán átkellene öltöznöm – mondta- Nagy baj lenne, ha haza mennénk? – kérdezte Jessicára nézve
- Nem. – mondta Angela- Nekem is mennem kell, találkozok Bennel.
- Szerintem is mehetünk – mondta Jessica és felállt
- Örültem, hogy találkoztunk- ölelt ás Angela – Írj sok e-mailt – mondta
- Írok. – ígértem meg neki
Elköszöntünk egymástól, majd beültünk Alice-l a kocsiba és elindultunk haza.
- Mi történt Alice? – kérdeztem, mert ő nem szólalt meg magától
- Semmi – mondta- Csak egy hűlye kamionos lefröcskölt.
- Miért nem ugrottál el? – kérdeztem- Láttad előre nem? – kérdezte
- Nem… vagyis de… mindegy. – mondta. Láttam, hogy ideges, és hogy valamit nem mond el. Végül nem kérdeztem rá, hogy mi az.
Mikor haza értünk, vámpír gyorsasággal nyitotta ki nekem az ajtót. Nem érettem, minek így sietni?
Amikor beléptünk a házba az egész Cullen család a nappaliba ült, és ránk várt….

Hát itt a 33. rész:) Nem egy nagyon hosszú fejezet, de ilyen lett. Eredetileg hosszabra terveztem, de aztán így jobbnak találtam:) Remélem tetszik:) Várom a komikat:)