New Day 32. fejezet

Nem valami hosszú lett bocsi. És nem is valami nagy szám. Na de majd a következők izgalmasabbak lesznek:) Remélem tetszik:)



32. fejezet

Az asztalnál ült valaki….
Ő ült ott, és rám nézett. Gyönyörű aranybarna szeme találkozott az enyémmel és rabul ejtett. Mint egy angyal. Gyönyörű volt. A bronz vörös, rendetlenül álló haja… mintha a múl, ismétlődne. Tudtam, hogy nem halt meg! Miért hittem Alicenak?
- Alice!- ragadtam a meg a kezét, de végig őt néztem
- Mi a baj Bella? – kérdezte és éreztem, hogy hátra fordul – Mit nézel?
Hogy- hogy mit nézek? Hát ő nem látja? Szórakozik velem?
- Bella jól vagy? – kérdezte Alice
- Te nem vagy jól… hát nem látod? – kérdeztem kicsit ingerültebben, mint kellett volna. Olyan kedélyváltozásaim vannak mostanában…
- Mégis mit kellene látnom? – kérdezte
- Hát Edwardot. Ott ül. Miért nem megyünk oda hozzá?
Alice megrázta a fejét.
- Nem volt jó ötlet ide jönnünk Bella – mondta felállt, megfogta a kezem és húzni kezdett az ajtó felé.
Miért nem Edwardhoz? Mi baja van Alicenak?
Még mindig Edwardot néztem…
- Gyere Bella.
- Hova? – kérdeztem
- Ki kell mennünk a levegőre, hátha jobban leszel. – mondta és megint húzni kezdett.
- De miért nem Edwardhoz megyünk? – kérdeztem és Alicera néztem. Alice szomorúan megrázta a fejét.
- Gyere Bella – mondta megint
Már épp kezdtem volna vitatkozni, hogy én igenis Edwardhoz megyek, de amikor visszanéztem az asztalhoz, Edward már nem volt ott. Hova tűnt? Szétnéztem és kerestem, de sehol sem láttam…
- De…
- Gyere Bella – mondta és megint húzott. Ezúttal engedtem, hogy ki húzzon az ebédlőből, a bámuló diáksereg elől.
Rosszul voltam. Fájt a fejem, szédültem és nagyon csalódott, és szomorú voltam. Már megint képzelődtem… hogy lehetek ilyen buta? Hisz Alice nem látja Edwardot. miért hazudna nekem? De olyan valóságos volt… olyan boldog lettem volna ha ő lett volna…
Alice leültetett egy padra és ő is leült mellém.
- Nyugodj meg Bella – mondta és átölelt.
Nem néztem rá, meg se szólaltam.
- Bella – szólalt meg egy számomra nagyon kedves hang a hátunk mögül. Rögtön felpattantam és a hang irányába fordultam. Ott állt a legjobb barátom. Olyan jó volt látni. Mellette mindig megnyugodhatok egy kicsit.
- Jake – motyogtam és átöleltem.
- Semmi baj Bella – mondta és megsimogatta a fejem. A pólóját már teljesen eláztattam, ugyan is megint sírtam. Olyan jó volt hogy mellettem van. Igazi barát.- Nyugodj meg Bella- nyugtatgatott.
Lassan megnyugodtam, és leültünk vissza Alice mellé.
- Minden rendbe lesz Bella – mondta és megint át ölelt.
Csendben ültünk egymás mellett a padon. A diákok rokonai lassan kezdtek megérkezni.
Láttuk Carlit, Philt és Renét és a tornaterem felé menni, nem vettek észre.
Aztán láttuk, ahogy a Cullen család megérkezik, és felénk veszik az irányt.
- Bella jól vagy?- kérdezte Carlisle
Bólintottam. Carlisle és Alice egy jelentőségteljes pillantást váltottak. Jacob fel állt mellőlem.
- Az egész falka nevébe, őszinte részvétem Edward miatt – mondta- Nagyon sajnálom.
- Köszönjük – mondta Carlisle. Kezet fogtak.
Meglepődtem Jacobon. És az egész falka nevébe?
- Mennünk kell Bella – állt fel Alice – Gyere.
A Cullen család elmentek a tornaterembe, Alice kicsit igazított rajtam, aztán mentünk az osztályokhoz.
Névsor szerint kellett beállni. Ms Greene kiosztotta a kék talárokat, amit viselni kellett mindenkinek. Gyorsan bele bújtam.
Majd bevonultunk és leültünk.
Nem figyeltem hogy milyenbeszédet mondanak a tanárok, és azt sem, hogy Jessica és Ben.
Csak akkor kaptam észbe, amikor mindenki felállt, így én is. Egy perces csend Edwardért. Egy percet gyászolnak, aztán elfelejtik és minden megy tovább. Tudtam, hogy nálam nem így van. Én egész életembe, tartson az bármeddig is, gyászolni fogom.
Aztán mindenki leült és én is így tettem.
- Aki hallja a nevét. fáradjon ki és vegye át a bizonyítványt – mondta az igazgató a mikrofonba és olvasni kezdte a neveket.
- Bella Swam – lassan felálltam és kimentem a bizonyítványért. Nem mosolyogtam. Egyszerűen nem bírtam, pedig azt mondják nagydolog az ilyen…
Hamar vége lett az egész ünnepségnek, és mire észbe kaptam, már Charli és René ölelgetett. René csinált pár képet, majd kimentünk a teremből… Kerestem Cullenéket, hogy még beszéljek velük, de eltűntek.
Végül is Charli eltalálta, hogy menjünk el enni valamerre. A Lodge-nél döntöttünk…
Az étterem teljesen meg volt tömve, és a rosszullét kerülgetett, de bementem, és még az ételt is megettem, amit René rendelt nekem. Itt se figyeltem mit beszéltek… biztos jó társaság lehettem… Oké, én is másképp képzeltem el ezt a napot, de most mit csináljak?
Megkönnyebbülve, levegő után kapkodva léptem ki mikor végeztünk az „ünnepi” vacsorával.
- Bella, beszéltem Carlislével – szólalt meg Charli – Mondta, ha nem érzed magad még erősnek, hogy haza gyere, náluk maradhatsz.
Bólintottam. Semmi kedvem nem volt egymagam maradni!
- Hívjam Alice-t, hogy jöhet? – kérdezte
- Kérlek
Charlie gyorsan elintézte a hívást és 10 perc múlva már Alicel a Cullen ház felé tartottunk…

Komikat várom:)