25. fejezet

25.

… és megcsókolt. Éreztem a szenvedélyt, és ami a legfontosabb, a szerelmet a csókjában. A kezemet a nyakába tettem, és össze kulcsoltam. Nem érdekelt hol vagyunk, kik vannak mellettünk, csak Ő volt és én.
Edward óvatosan lefejtette a kezem a nyakáról.
- Most menjetek – mondta – Lesz még elég időnk – mondta és megpuszilt
- Biztos? – kérdeztem és átöleltem
- Biztos. Soha többet nem hagyjuk el egymást.
- Ígéred?
- Ígérem – mondta és megint megcsókolt.
- Szeretlek – mondta mikor elhúzódott tőlem, annyira, hogy a szemembe tudjon nézni
- Én is. Nagyon – mondtam
Alice oda ugrált mögénk
- Menniük kell, Aroék nem soká kijönnek… - mondta – Lesz még elég időtök egymásra – mondta és rám mosolygott
- Oké. – bólintottam és elléptem Edwardtól, de a kezét nem engedtem el, és húzni kezdtem, de ő nem mozdult. – Mennünk kell – mondtam
- Mi majd utánatok megyünk- mondta – Tudod, hogy Aro megkért, hogy ne menjünk ki…
- De…
- Bella. Én se szívesen maradok, de muszáj lesz. Kérlek, hallgass rám, és most menj. Már csak pár óra és megint együtt leszünk
- Pár óra? – kérdeztem fájdalmasan.
- Igen. Nem sokáig lesz már fent a nap.
- Akkor maradok.
- Nem Bella – mondta szigurúan – Vidd el őket minél messzebbre innen. – nézett Emááék felé
- Oké – mondta – De nem mozdulsz innen – mondtam – mármint nem akarom, hogy Aroval beszélj…
- Nem fogok, nem lesz semmi baj. Ha hallok valamit a gondolataiba, rögtön elmegyek
- Oké – mondtam és átöleltem. – Szeretlek – mondtam most én
- Én is téged. – megpuszilt- Sietek, aztán haza megyünk oké?- bólintottam – ne hagyd el az éttermet rendben? – megint bólintottam – Vigyázz magadra – megint bólintottam – Tudod, hogy te vagy az életem? – kérdezte és rám mosolygott, és én most megráztam a fejem – Pedig te vagy! Nélküled nem bírnák élni – mondta és megpuszilt – Nagyon szeretlek.
- Mennetek kell – sürgetett Alice – Gyorsan.
Nagy nehezen elengedtem a kezem, és Emmáék felé vettem az irányt, akik épp Emettel röhögtek valamin.
- Mehetünk? – kérdeztem
- Aha – mondta Emma
- Várj – szólt Alice – Ezt tedd el – mondta és a táskámba csúsztatta a pénztárcáját
- De…
- Menjetek – mondta Alice.
- Ti nem jöttök? – kérdezte Rob
- Nem, nekünk még van egy kis elintézni valónk – mondta Edward és közbe a vállamra tette a kezét – Majd később csatlakozunk. Érezzétek jól magatokat.
- Akkor menjünk – mondtam, mert láttam Alice ideges tekintetét. – Sziasztok – intettem Edwardéknak
- Sziasztok…
Kiléptem az épületből, és reméltem, hogy soha nem kell többet betennem a lábam… Emmáék jöttek utánam. Edward már hiányzott. Alig kaptam vissza, már megint külön vagyunk…
- Akkor hova? – kérdezte Rob és közbe mellém lépett
- Hát, Fausto’s-ba nem? – kérdeztem
- De az nagyon drága hely – mondta Emma – Szerintem nem kell sehova se menni…
- De, Edwardék ragaszkodnak hozzá – mondtam – És megbeszéltem velük, hogy majd oda jönnek. – mondtam
- Oké. De Catataékat meg keressük? – kérdezte Peter
- Felhívom
Mikor megtaláltuk Cataékat, elindultunk az étterembe. Már előre féltem. Tudtam, hogy nem fogom magam jól érezni, főleg hogy nincs mellettem Edward. Tele volt a fejem olyan rémképekkel, hogy Aro nem engedi el őket…
Nem ez hűlyesség, ne is gondolj ilyenekre Bella!
- És mond csak Bella, hogy-hogy Edward itt van? – kérdezte Emma, és mindenki felém fordult.
- Öhm… - most mit mondjak? – Hát, mondták hogy majd ők is jönnek, de én nem gondoltam, hogy komolyan is gondolják – mondtam
- És ők testvérek? – kérdezte Kitty
- Igen. Azaz Edward és Emett testvérek, Alice pedig örökbe fogadott – tudtam, hogy ez nem teljesen így van, de úgyse tudják meg…
- Az a lány nagyon aranyos – mondta Emma – Biztos jó barátnők vagytok
- Igen, azok – mondtam és elmosolyodtam
- És a fiúk… - mondta Ana – Te együtt vagy Edwardal?
- Hát… igen, azt hiszem – hát ez elég hűlyén hangzott
- Azt hiszed? – kérdezte Robert és felvonta a szemöldökét
- Hosszú történet – mondtam, nem akartam róla beszélni
- Ráérünk.
- Nem baj, nincs most kedvem elmondani – mondtam
- Oké. – mondta Robert
- És az a másik srác? – kérdezte Kitty
- Emettre gondolsz? – kérdeztem
- Aha.
- Mi van vele?
- Neki van barátnője?
- Igen, van. – mondtam és elmosolyodtam megint.
A vacsora hátra levő részében beszélgettünk. Azaz én inkább hallgattam amit ők beszélnek.
Nagyon lassan telt az idő, és ők is lassan ettek. Minden falat után nagyokat nevettek. Én ettem meg leghamarabb, és csak néztem őket.
Kint már sötét volt. Már legalább három órája ültünk itt. Meddig esznek még? És mikor jönnek már meg Edwardék? Hol vannak eddig?
Végül megláttam Edwardot, ahogy szép lassan besétál, nyomában Alicel és Emettel. Amint beléptek, egy rövid ideig elcsendesült az étterem. Edward felém vette az irányt, mire én felálltam és átöleltük egymást.
- Nekünk mennünk kell – mondta Edward és Robék felé fordult – Nem sokár indul a repülőgépünk. Akartok még valamit redelni?
- Köszönjük nem, és köszönjük a meghívást – mondta Emma és ránk mosolygott
- Én köszönöm, hogy vigyáztatok Bellára.
- Ugyan, semmiség volt, jól éreztük magunkat – mondta Rob és közbe rám kacsintott. Edward halkan felmorgott, de csak én halottam, mivel a mellkasának dőltem.
- Szeretnénk fizetni – szólt Alice egy pincérnek.
A pincér számlával a kezébe tért vissza. Alice kifizette, nem néztem mennyi, mert szinte folyamatosan Edwardot néztem, és éreztem, hogy lassan elálmosodok. Ha Edward nem fogott volna, biztos helyben elaludtam volna.
Mikor mindenki összeszedte magát, kimentünk az étteremből.
- Hát, köszönünk szépen mindent – mondta Catalina
- Én köszönöm, hogy velem voltatok – mondtam és átöleltük egymást. Szép sorjába elköszöntem mindenkitől Catalinával és Emmával telefonszámot és e-mail címet cseréltünk.
Robot hagytam utoljára. Elmotyogtam neki egy sziát, ő meg átölelt. Rá se mertem nézni Edwardra, csak Emett röhögését halottam.
Mikor elköszöntünk, beszálltunk a kocsiba, amit Alice hozott. Honnan van nekik ilyen kocsijuk itt?
Egy sárga Porsce volt. Alice mosolyogva nézett rám. Én zavartan becsusszantam Edward mellé a hátsó ülésbe. Intettem a Emmáéknak, akik szintén csodálkozva nézték a kocsit, majd elhajtottunk…
Edward átölelt és én az ölébe dűltem. Megpuszilta a fejemet, majd elaludtam…

Sajnálom, hogy eddig kellett várni, de nem volt időm, és nem is tudom, hogy mit csináljak. Van ötletem hogy hogy folytassam, de akkor megint ellesz nyújtva...:D Na de majd meglátom:) Remélem tetszett, bár nem volt valami érdekes szerintem... Majd a következő hátha az lesz:)
Sziasztok:)