New Day 24. fejezet

24. fejezet

Aro becsukta a szemét, Alice pedig Edwardra nézett, aki megkövülten állt mellettem. Tudtam, hogy ő látja azt, amit Alice és Aro. idegesített is, hogy nem tudom, mit látnak. Óvatosan szétnéztem a terembe. Láthatólag nem csak egem idegesített. Emett is bosszúsan nézett, és Jane is elég mérges volt. Mondjuk ő alapból ilyen. Nem állhattunk ott csak egy percig, de nekem nagyon hosszú időnek tűnt. Mikor Aro kinyitotta a szemét, elmosolyodott.
- Igazán nagy öröm volt látni amit te láttál – mondta Aro
- Mi volt az? – kérdezte a szőke hajú vámpír
- Bellát, hallhatatlan ként.
- Biztos vagy benne, hogy nem tud becsapni? – kérdezte a fekete hajú férfi
- Semmi sem biztos, csak az hogy itt vagyunk – mondta Aro és rám nézett- Ugyan akkor, hiszek neki.
- De tudja befolyásolni a látomásait nem? – kérdezte megint a szőke hajú
- Még ha tudja is… láttam, hogy ő komolyan gondolja
- Ha nem Edward, akkor én változtatom át – mondta Alice, és én döbbenten rá néztem. – Tudom, Edward ok nélkül sose tenné meg, mert nem akarja, hogy Bellának fél élete legyen – folytatta – De azt is tudom, hogy mennyire nehéz Edwardnak… és ha Bella megöregedne és meghalna, Edward valahogy utána menne. Nem akarom ezt, nem akarom látni hogy Edward szenved… - mondta
- A szándékaid biztosak – mondta – De Edward engedni fogja?
- Be fogja látni. – mondta Alice
- Rendben – mondta Aro és rám nézett – Menjetek
- Biztos Aro? – kérdezte a fekete hajú vámpír
- Igen. De két feltétellel, ha szükségünk van rátok, ha hívunk, akkor jöttök. Kettő, tudni akarunk róla, ha Bella már vámpír.
- Ellenőrizni fogunk – mondta a fekete hajú. Alice bólintott. Edward még mindig megkövülten állt, és az arcomat figyelte. Megszorítottam a kezét.
- Akkor, ideje mennetek. Heidi, mindjért ide ér. Vagy maradtok vacsorára? – kérdezte Aro és ránk mosolygott. A lélgezetem is elállt, mikor rájöttem mi készül itt.
- gyerünk – mondta Edward és húzni kezdett
- Várjatok egy kicsit – mondta Aro.
- Mit akarsz még? – kérdezte Edward kicsit indulatosan
- Csak megkérni, hogy ne hagyjátok el az épületet, amíg világos van. Elvégre, nem lenne éppenséggel jó, ha most buknánk le.
Edward, Alice és Emett bólintottak.
- Remélem Bella, minél hamarabb, halhatatlanként is megtekinthetlek- bólintottam, de kerültem a tekintetét – Kérlek, adjátok át üdvözletemet Charlisle barátomnak, és mondjátok meg neki, hogy jó lenne újra látni, és várjuk őt és persze titeket is.
- Átadjuk – mondta Alice
- Akkor, viszlát – mondta Aro, majd megfordult és visszasétált a székhez.
Edward megfogta a kezem és húzni kezdett maga után. Alice mögöttem jött és ő hátulról fogott, Emett pedig Alice mögött jött utánunk.
Ahogy haladtunk ki a folyosón egy fekete hajú vámpír jött velünk szembe, egy tömeg emberrel. A vámpír megállt és magyarázni kezdett, mint egy idegen vezető. Ahogy el halladtunk a tömeg mellett, Emmáékra lettem figyelmes. Megtorpantam, aminek következtébe Alice és Emett belém jöttek.
- Mi a baj? – kérdezte Edward
- Ők a barátaim – mondtam és Emmáék felé néztem, akik épp észre vettek és felém inultak. Edward aggodalmasan Alicre és Emettre nézett – Nem hagyhatjuk hogy… - kezdtem bele, de addigra Emma, Rob, Kitty, és Peter oda értek hozzánk.
- Bella! Hol voltál? Nagyon megijesztettél – mondta Emme de közbe Edwardot figyelte. Ha nem lettünk volna olyan helyzetbe amibe voltunk, még nevettem is volna mind a négyük arc kifejezésén, de most valahogy nem tudtam.
- Bocs, csak… Edwardék jöttek és…
- Ő Edward? – kérdezte Rob és Edwardra nézett. Bólintottam.
- Edward, Alice, Emett, ők itt Kitty, Emma, Rob és Peter. – mutattam szépen sorba- Ők pedig Edward, Alice és Emett
- Örülök hogy megismerhetlek titeket – mondta Kitty.
Én Edwardra néztem, aki éppen Robot vizsgálgatta, elég érdekes volt az arckifejezése, remélem Rob nem a tegnap előtti estére gondol épp…
- Mennünk kell – mondta Emma és megfogta Kitty kezét. Én Edwardra és Alicre néztem.
- Mi lenne, ha meghívnánk titeket a Fausto’s- ba ? – kérdezte Edward – Megszeretném köszönni, hogy vigyáztatok Bellár – mondta és megpuszilta a fejem. Nem tudtam hová tenni ezt a gesztust…
- Hát… mi meg akartuk nézni ezt a helyet.
- Nem éri meg – mondtam – Szerintem menjünk együnk valamit. Úgy hallottam, nagyon jó hely az- az étterem.
- Hát… - nézett Kitty Emmára – Fiúk?
- Szerintem menjünk. Engem úgyse érdekelt ezt a hely. Csak a lányok rángattak be – mondta Peter – És amúgy is, jó lenne beszélgetni Bellával még egy kicsit – mondta és rám kacsintott. Nem is mertem Edwardra nézni…
- Akkor menjünk – mondta Kitty
Meg könnyebbülve sóhajtottam, és hálásan néztem Edwardékra.
- Mennyünk gyorsan – mondta halkan. Alice intett Emmáéknak, hogy kövessék őket. Kitty, Emma, Peter és Rob követték Alice- éket, Edward étkarolt és tolt előre. És én elkövettem, azt ahibát, hogy hátra néztem, és találkozott a tekintetem egy kislányéval. Pici, szőke hajú, kékszemű kislány volt. Láttam, ahogy a csoport elindul a nagy ajtó felé, majd Edward maga felé fordította a fejem, és megszorította a kezem. Hallottam, ahogy a nagy ajtó becsukódik, Edward megszaporázta a léptünket, és hamar kiértünk a másik folyosóra, ahol Aliceék már vártak. Innen nem lehetett semmit se hallani. Én pedig Edward mellkasán dőlve, sírni kezdtem. Nem érdekelt hogy Emmáék látnak, Alice amúgy is lefoglalta őket. Csak az érdekelt, hogy újra Edward mellett vagyok, és hogy nem sokár megölelhetem Renét Charlit és Jaket. Aztán eszembe jutott a kislány, és még jobban hullani kezdtek a könnyeim. Edward felemelte a fejem és letörülte a könnyeket, majd hozzám hajolt…

Remélem tetszett:)