New Day 27. fejezet

27.

Mikor felkeltem, már sütött a nap. Edward nem volt mellettem. Megnéztem az órát, ami fél tizenkettőt mutatott. Még nem ért vissza? Biztos messzebbre ment… de akkor is!
Lassan felkászálódtam az ágyból, de amikor felálltam teljesen megszédültem. A francba! Vissza kellett ülnöm az ágyra, nehogy elessek.
Egy ideig ültem az ágyon, majd nagy levegőt vettem, és kimentem a folyosóra. Semmi zajt nem hallottam. Halkan lementem a nappaliba. A kanapén nekem háttal Alice ült. Nem szólt semmit, nem is fordította a fejét felém, pedig biztos hallotta, hogy jövök.
- Jó reggelt- köszöntem. Nem szólt semmit, meg se mozdult. Furcsálltam, így közelebb mentem hozzá - Alice! Jól vagy? – kérdeztem.
Közbe már mellé értem, és láttam az arcán, hogy koncentrál. Látomása van? Nem szóltam egy szót se csak leültem mellé.
Már legalább tíz perce ültem Alice mellett, de már nagyon furcsálltam a dolgot. És hol van Emett?
- Alcie – szólalt meg egy hang újabb tíz perc múlva. Nem Edward volt, hanem Emett. Emett arca megviselt, gondterhelt és aggódó volt. Én rögtön felpattantam és Emetthez rohantam. Ami a legfurcsább volt, Alice is Emettre nézett. Rám nem hallgatott! Haragszik rám?
- Hol van Edward? – kérdeztem Emettől. Emett kérdőn nézett Alicra. Itt valami nincs rendbe!
- Hol van Edward? – kérdeztem még egyszer. Alice elkezdett remegni. Sír? Emettre néztem, aki lesütötte a szemét. Mi folyik itt? Hol van Edward? Miért sír Alice?
- Emett!- szóltam rá – Hol van Edward? – kérdeztem egy oktávval magasabb hangon, már- már hisztisen. Alice összeszedte magát, bár még mindig rázkódott. Felállt hozzám sétált, és átölelt.
Mi folyik itt? Hol van Eward? Miért nem mondanak semmit? Miért sír Alice? És Emett miért ilyen? Elfogott egy nagyon rossz érzés… Miden olyan üres lett. Elléptem Alictól, és rá néztem. A könnyeim már patakokban folytak
- Mi folyik itt? Hol van Edward? – kérdeztem, pedig már sejtettem, hogy a válasz valami rossz lesz.
- Sajnálom – mondta Alice
- Mit? – kérdeztem
- Edward…- nagy levegőt vett – Edward eltűnt…
- Mi? – kérdeztem
- A voltuirnál nincs… és nem látom a jövőjét… Semmit... Aro se tudja, hol van, ő is segít a keresésbe, de csak… - nem fejezte be a mondatot.
- De csak? Mit találtak? – kérdeztem
- Emett elindul Eward illata után… - mondta Alice, de megint remegésbe tört ki. Emett átölelte.
- Mit találtál? – kérdeztem
- Tüzet – mondta Emett.
És én mindent megértettem… Ha Emett tüzet talált… Ha Alice nem látja Edwardot… Akkor… Edward…
- Neeem! – csak ennyit bírtam kimondani, és sírva a földre estem… Minden elsötétült… csak a sötétség maradt nekem… Soha fel se akarok ébredni többé!

Hát, ez egy igazán rövid, és bénácska rész lett. Ez amolyan átvezető rész?:) Remélem azért tetszik:) köszönöm a kommikat, így már tudom hogy folytatom:) Puszi:)