New Day 23. fejezet

Tényleg nagyon szörnyű lett, előre is bocsi:s Lehet át fogom írni...


23. fejezet

Aro önelégülten ült a trónon és közbe jelentőség teljes pillantást váltott a mellette ülő két vámpírral. Nem érdekelt kik jönnek. Biztos újabb vámpírok…
Míg vártunk, egy pillantást vetettem a jobb kezemre, mely megint elkezdett fájni. Teljesen be volt dagadva. Összeforr ez valaha? Már ha túlélem… bár erre nem sok esély van…
Kinyílt az ajtó, és mindenki felkapta a fejét. Én nem fordultam meg, nem érdekelt ki jött. Másod perceken belül azonban egy hideg kezet éreztem a derekam körül, ami szorosan megához vont.
- Edward? – néztem az aranybarna szemébe – Mit keresel itt? – kérdeztem keservesen
- Te mit keresel itt? Megőrültél? – kérdezte és meg simogatta az arcomat. – Jól vagy? – kérdezte. Bólogattam, és sírásba törtem ki
- Hogy jöhettél ide? – kérdeztem. Miért jött? Direkt azért jöttem el, hogy ő és a családja ne kerüljön bajba!
- Bella! – mondta és felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek – Nincs semmi baj
Már hogy ne lenne baj? Eljöttek, és most miattam annyi a családjának! Még jobban eleredtek a könnyeim. Uh. Most biztos mindenki rajtam röhög, de nem érdekel! Edward magához vont és szorosan átölelt.
- Edward és Alice és Emett!- Ők is itt vannak? Megint sírni kezdtem. Legalább maradtak volna ők otthon!- Mily meglepetés itt látni benneteket! – mondta Aro, és éreztem, ahogy hozzánk sétál, és megfogja Edward kezét. Pár percig álltak kézen fogva, majd Aro Alicehez és Emetthez is oda ment.
- Nos – folytatta Aro – Épp ott tartottunk, hogy próbára akartuk tenni Bellát, hogy vajon más erőkre is immunis-e? Mert képzeld! Úgy ahogy te, én se bírtam olvasni a szerelmed gondolataiba… épp ezért, az következik, hogy szép sorjába kipróbáljuk, hogy vajon Jane ereje milyen hatással van Bellára… - Edward mellkasából félelmetes morgás tört ki.
- Azt már nem! – mondta és maga mögé lökött
- Ugyan már. – mondta Aro – Nem is biztos, hogy érezni fog bármit is. Ha meg igen, akkor egy kicsit fájt neki. - Edward megint morgott, Jane pedig elindult felénk. Edward hátra lökött, Alice elkapott. Emettet Felix és egy másik vámpír lefogta. Jane Edwardra nézett, aki remegett és az arcáról mérhetetlen fájdalom tükröződött. Nem bírtam nézni, oda akartam menni hozzá, de Alice lefogott, és így én nem tudtam. Edward még remegett egy kicsit, majd a földre esett.
- Hagyd abba! – kiáltottam Janere, aki erre elmosolyodott, de nem vette le a szemét Edwardról.
- Jane! – mondta Aro. Jane még egy ideig még Edwardot nézte, majd Arora nézett.
- Mester?- Aro felém intett. Alice nem akart el engedni, de Alec keményen lefogta és arrébb rángatta, így én védetlenül maradtam. Edward megpróbált oda jönni hozzám, de őt is lefogták.
- Ez fájni fog – mondta Jane önelégülten mosolyogva, majd rám nézett. Vártam mikor jön a fájdalom. Biztos nagyon fog fájni…
Aro elkezdett nevetni.
- Ez hihetetlen! – mondta – Még Jane ereje se hat rá… - Jane erre morgott egyet, majd hátra lépett Alec mellé. Aro oda lépett mellém és felemelte az épp kezem, remélve hátha mégis ki tud olvasni valamit. Mikor megint sikertelenül járt, elengedett és visszasétált a székékbe és leült. Én automatikusan Edwardhoz léptem, nem érdekelt semmi, csak hogy mellette lehessek, amíg még lehet! Edward kitépte a kezét az őt lefogó vámpíréból, és óvatosan meg fogta a kezem, ami el volt törve.
- Fáj? –kérdezte aggódva. Megráztam a fejem és hozzá bújtam
- Mit is csináljunk veletek? – kérdezte Aro inkább magától, mint bárki mástól.
- Aro, tudod, mit kell tenned. Ő egy ember – mondta a szőke vámpír Aro bal oldaláról
- Igen Caios, de nagy lehetőség van ebbe a lányba.
- Ha átváltoztatod, se fog csatlakozni hozzánk – mondta a másik vámpír
- Ha rögtön nem is, de később lehet. – mondta Aro
- Ugyan már Aro! A lány Cullenékkel van, ők meg nem engednék, hogy csatlakozzon hozzánk
- Kivéve, ha Edward is vele tart – mondta Aro
- Egyikünk se fog csatlakozni hozzátok – mondta Edward. Aro egy ideig nézett minket, majd megszólalt
- Ez esetben…- mondta és elindult felénk.
Edward hirtelen elém lépett, és eltakart.
- Edward, ne hülyéskedj – mondta Félix gonosz mosollyal Emett háta mögül– Biztoste is kapsz belőle, hisz hallom mennyire csábít az illata. - Edward felmorgott, és most Emett is.
Aro egyre közeledett felénk, de Edward nem mozdult. Edward támadó állásba állt. Szemem sarkából láttam, hogy Aro int egyet Jannek, mire az Edwardra nézett, és Edward arca megint eltorzul a sok fájdalomtól. Edward, a földre esett és ott vonaglott. Jane még mindig rajta tartotta a tekintetét. Aro pedig egyre közelebb ért hozzám. Nem tudtam mit csinálni, megkövülten álltam és néztem Edwardot. Aro közbe teljesen oda ért hozzám, és már csak azt érezte, hogy oldalra fordítja hideg kezével a fejem… Én Edwardot néztem. Láttam a sok fájdalmat rajta, nem érdekelt, ha meghalok, csak ne kelljen még egyszer látnom őt így szenvedni. Már szinte vártam mikor harap meg, de ez nem történt meg.
Annyit láttam, hogy Emett rá ugrott Arora és a földhöz lökte. Felix utána és leszedte, és a földhöz vágta, a kő nagy reccsenéssel betört. Mivel Jane-t teljesen meg zavarta az egész, lekapta a tekintetét Edwardról, ő pedig felpattant és letépte Felixt Emettről, Alice pedig mellém lépett. Aro állt és mosolygott.
- Mire képesek vagytok egy emberért. Az egész Voltuirral szembe álltok érte… - mondta elgondolkozva
Felix és Edward támadó állásba álltak egymással szembe. Edwardnak könnyebb dolga volt, mint Felixnek, hisz látta mit fog lépni. Aro közbe elindult felém megint, és Edward erre felém indult, ahelyett, hogy Felixre vetette volna megát, így Felix megtámadta Edwardot, és a földhöz szorította
- Nagy pazarlás… - mondta Aro és Edwardot nézte.
- Hagyd békén – mondtam – Kérlek. Ők nem tettek semmit. Én vagyok aki túl sokat tud, engem ölj meg – mondtam. Aro kíváncsian és csodálkozva nézett rám. Edward morgott egyet és próbált kiszabadulni, de nem tudott.
- Feláldoznád magad egy lélektelen lényért? – kérdezte
- Nem tudsz semmit Edward lelkéről. – mondta. Elegem volt ebből a lelkes dologból…
- De tudom, hogy a magunk fajtának nincs lelke. – mondta
- A magatok fajtájának, akik ember vérrel táplálkoznak, talán nincs. De mivel ők próbálnak tenni az ellen, hogy ne legyenek szörnyetegek, ezért nekik van lelkük – mondtam. Aro még mindig érdekesen nézett.
- Aro, sietni kell. Mindjárt meg érkezik Hedi. – mondta a szőke vámpír Aro oldaláról.
- Mit csináljunk veletek? – kérdezte, és hol engem, hol Edwardot nézte – Gondolom biztos hogy nem csatlakoznátok… De mi lenne, ha…
- Ha? – kérdeztem
- Ha Bella is halhatatlan lenne… és persze nem muszáj csatlakozni, csak arra kérnélek, hogy néha látogassatok meg, és ha esetleg valamilyen baj történne, akkor számíthatnánk rátok – mondta és ránk nézett. Közbe intett Felixnek hogy engedje el Edwardot. Edward felpattant és máris átölelt. – Na? – kérdezte.
- És mi lesz, ha nem változtatják át a lányt? – kérdezte most a másik vámpír
- Természetesen felügyelnénk, hogy meg tegyék – mondta Aro
- Át fogjuk változtatni – szólalt meg Alice, és mindenki rá nézett – Láttam. Már akkor, mikor legelőször megláttuk Bellát, tudtam, hogy közénk fog tartozni.
Aro kíváncsian nézett Alicra és kinyújtotta a kezét. Alice levette a fekete kesztyűjét és meg fogta.
Mondtam, hogy nagyon szörnyű lett, nagyon sajnálom, de most ezt tudtam írni...:S Bocs hogy nem tegnap hoztam, csak mint Chatbe írtam én béna elestem és megzúzódott a kezem és hát nekem nem volt ott Edward, hogy megmentsen;):D Na csak hülyültem...:D Na szóval tényleg bocs:) És Köszönöm a kommentárokat, nagyon aranyosak vagytok:) Jól esnek nagyoon♥