35. fejezet

35. fejezet

1 hónap múlva

Újabb egy hónap telet el, mióta nincs velünk Edward. Egy hónap telet el mióta megtudtam, hogy anya leszek. Csak egy hónap. Ez még emberi idővel se olyan sok. Nekem viszont egy évnek ért fel. Nem láthattam Charlit, se Renét. Rosszul is voltam, és ahhoz képest, hogy nem ettem semmit, dagadtnak éreztem magam, és valószínű az is voltam. Alice és Rosali szinte el se mozdultak mellőlem, még képesek voltak a fürdőbe is velem jönni. Mindig is utáltam, ha ilyen kiszolgálhatott helyzetbe kell lennem, de beláttam, hogy szükségem van rájuk.
Jasper és Emett már haza értek. Kiderült, hogy volt pár ilyen példa, hogy egy ember teherbe esett egy vámpírtól. De arról semmi információ nem volt, hogy mi lett utána a gyermekkel. Csak azt tudtuk meg, amit amúgy is sejteni lehetett, hogy az anya belehalt a szülésbe, ugyan is a gyermek ki rágta magát az anya hasából, megölve ezzel az anyját.
Ezek után persze, megpróbáltak meggyőzni, hogy nem hordjam ki a kicsit, de én nem engedtem. Percről percre egyre szívemhez nőtt. Nem lehetett tudni, hogy fiú vagy lány lesz, mert Carlisle műszere nem mutatott ki semmit. Nem is nagyon érdekelt. Akár fiú, akár lány és akár meg öl, akár nem, én szeretni fogom.
Persze Jacob is kiakadt, amikor megtudta. Ha Jasper nem lett volna ott, ki tudja mi lett volna.
- Megörültél Bella? – kérdezte üvöltve, mire Rosali majdnem neki ugrott – hogy engedhetitek neki? – kérdezte dühösen a Cullenektől.
Miután elmondták neki, hogy az én döntésem, még vagy fél órán át próbált lebeszélni, de nem hagytam magam, így ő felállt és elment.
Persze másnap visszajött és az óta nálunk van. De nem csak ő, hanem Seth és Leah is. Nem igazán értem miért. Látom rajta, hogy valamit nem mond el…
Minden rendbe lesz – nyugtathattam magam. Az én döntésem volt. És tudtam, hogy jól döntök.
Többnyire csak az ágyon fekszek, és meg se mozdulok. Mondjuk, elég nehéz is lenne, mivel hogy nagyon le vagyok gyengülve. Emellett sokszor fázok. Ilyenkor általában próbálnak minél távolabb állni tőlem, hogy nehogy még jobban lehűtsenek.
- Annyira sajnálom Bella… tudod, nekünk nem kell fűtés – magyarázkodott Esme az egyik sarokból
- Ugyan semmi baj… - motyogtam alig hallhatóan.
- Ez így nem lesz jó – mondta aggodalmasan Carlisle – Valamit ki kell találnunk… lehet, el kellene költöznünk valami melegebb helyre…
- Nem – ráztam meg a fejem, és ennek köszönhetően szédülni kezdtem – Nem mehetünk el – mondtam. Nem akartam el menni. Nem akartam itt hagyni Jacobot, se ezt a helyet. Éreztem, hogy valami miatt itt kell maradnom.
- De valamit ki kell találnunk… még a végén megfázol – mondta aggodalmasan Esme
- Nem lesz semmi… - mondtam – Csak még egy takaró és felmelegszem…
- Lehet hozni kellene egy fűtő testet – mondta Rosali
- Tudom már! – kiáltott fel Alice – hogy ez nem jutott hamarabb az eszünkbe! – Alice kirohant az ajtón. Mindenki döbbenten nézett utána.
Alice egy perccel később már a szobában volt, de nem egymaga, hanem Jacobbal.
- Hallom kell egy fűtő test – mondta Jake és mosolyt erőltetett az arcára.
- Nem jönne rosszul… - motyogtam.
Jake lehuppant mellém és óvatosan magához vont.
- Nagyon vékony vagy Bella – mondta mikor megfogta a csuklómat.
- Sose voltam valami kövér – mondtam. Nem akartam megint felhozni ezt a témát.
- De most még vékonyabb vagy – motyogta
- Látnád a hasam… az nagyon nagy – mondtam mosolyogva és a hasamra tettem a kezem.
- Aha… - mondta és még erősebben magához húzott és megpuszilta a fejem. Rosali halkan felmorgott.
Egy ideig feküdtem Jacob ölébe, és közbe Rosali elment vadászni.
- Dr. Cullen – szólalt meg Jacob. Carlisle letette a könyvet, amit épp olvasott és Jakre nézett.
- Igen?
- Az a valami, ami Bellában van – ez az elnevezés nem tetszett. Mintha egy tárgyról beszélne! De nem igazán volt erőm megszólalni – az félig vámpír igaz? – kérdezte
- Igen – mondta Carlisle és érdeklődve figyelte Jaket.
- Akkor nem lehet, hogy a vámpír énje jobban felülkerekedik rajta? – kérdezte
- És? – kérdezte Rosali aki épp ekkor lépett be a szobába.
- Mi van, ha az a valami vért akar? – kérdezte. Ezt meg hogy érti?
Carlisle azonnal megértette, de se Rosali se én nem tudtuk mire céloz ezzel Jake.
- És? – kérdezte végül is Rosali
- Mi van, ha az a valami vért akar. Az emberi kaja nem jó neki, csak a vér…
- Ebben van valami – mondta Jasper
- Ez hogy nem jutott eddig az eszünkbe? – kérdezte Alice – Akkor Bella már jobban lehetne.
- Mindjárt jövök – mondta Carlisle és felszaladt az emeletre, de egy perc múlva már előttem is állt, és rám nézett.
- Sajnálom Bella, de meg kell próbálnunk.
Jake óvatosan felültetett.
- Ez… - motyogtam
- Vér – mondta Carlsile – Jacobnak igaza lehet… meg kell próbálnunk… persze ha nem akarod…
- De – mondtam. Eldöntöttem, mindenre képes vagyok, hogy a kicsi épségben megszülessen. Mindenre. Átvettem Carlisletől a poharat. Távol tartotta magamtól, nem akartam érezni az illatát.
- Ez… ember vér? – kérdeztem. Carlisle bocsánat kérően nézett rám
- Donor vér… muszáj hogy ember vér legyen, mert attól erősebb leszel, mint az álltavértől.
- oké- bólintottam. Ha donor vér, akkor nem halt meg érte senki.
- Ha rosszul vagy, szólj – mondta Alice aggodalmasan. Bólintottam és a számhoz emeltem, de eszembe jutott Emett és Jasper.
- Ez nem számít bele a fogadásba ugye? – kérdeztem. Jasper és Emett ugyan is fogadtak még régebben, hogy ha majd átvoltozok, mennyi ember vért iszok.
- Nem – mondta Jasper nyugodtan és én kicsit megnyugodtam.
- Oké…
Nagy levegőt vettem, majd gyorsan a számhoz emeltem, és egybe lenyeltem a pohár tartalmát, úgy hogy ne érezzem az illatát.
Mindenki aggodalmasan figyelt engem. Kicsit hányingerem volt az íztől, vagy csak a tudattól, hogy mit ittam.
- Jól vagy? – kérdezte Alice és letérdelt elém.
- Igen – mondtam halkan és a kezem a hasamra tettem, éreztem, hogy rugdos. De nem fájdalmasan, inkább jól esően.
- Ízlik neki- mondtam – Szeretne még.
- Hozok – szaladt fel Rosali. Alice és Jacob mérgesen néztek utána.
- Szerintem én megyek…- állt fel Jake – Körül kell néznem.
- Nem maradnál még? – kérdeztem
- Nem tudok… mennem kell – mondta. Biztos voltam benne, hogy rosszul van attól amit tettem, de nem akarja mondani, nem akar megbántani.
- Oké… de visszajössz még? – kérdeztem. Féltem, hogy már nem sokáig lehetünk együtt.
- Persze – mondta és megpuszilt, majd kiment. Közbe Rosali leért egy újabb pohár vérrel, amit meg is ittam.
- Egy idő után megpróbálkozhatunk majd az emberi étellel is, hátha így már meg marad benned –mondta Carlsile
- Rendben.
Már nem fáztam és kicsivel erősebbnek is éreztem magam, de felkeni nem tudtam, és nem is kellhettem, mivel be voltam gipszelve, ugyan is egy kicsit erősebben rúgta meg a bordám a pici és megzúzódott. Ezért nem kelhettem fel nagyon.
Ettől fogva, mindig egy nagy pohár friss donor vér volt az ágyam mellett. Még szerencse hogy Carlisle orvos, mert könnyű szerrel juthatott hozzá.
Pár nap múlva viszont Carlisle azt javasolta, hogy most hogy erősebb vagyok, térjünk inkább át az állta vérre, hogy majd ha megszületik a kicsi, akkor állat vért igyon.
A napok lassan teltek, és én egyre jobban kötődtem a gyermekemhez, bár már nagyon örültem volna annak, ha megszületik és a kezembe tarthatnám. Már kíváncsi voltam rá, vajon kire hasonlít jobban… és már szerettem volna újra a levegőn lenni…

Sajnálom, hogy nem hoztam hamarabb, de sok minden közbe jött. Elég gyenge rész lett, nagyon sajnálom. A következő részeket megpróbálom már izgalmasabbá írni. Nagyon köszönöm a kommenteket, a tanácsokat:) Nagyon aranyosak vagytok:) Remélem azért tetszik:)

Egy nem ide tartozó hír... az az valamennyire ide tartozik. Gondolom tudjátok, hogy Robertnek vagy egy filmje, a Remember me, aminek a premierje március 1-én volt, és 12.én meg majd bemutatják a nagy közönségnek is. Azonban arról semmit nem tudni, hogy mikor lesz magyarországon a bemutató. ha valaki tud valamit, nagyon meg köszönném ha elmondaná. Én most olvastam egy olyat, hogy május 16, de nem tudom hogy igaz- e. Ha van valami infótok ezzel kapcsolatba kérlek írjátok meg, mert nagyon érdekel. Nagyon jó film lesz a forgató könyvből ítélve:) Na csak ennyit akartam:) Puszi